Több mint egymilliárd fogyatékkal élő – Hogyan segítsünk?

Ne akarjuk mindenáron leültetni az életerős vak férfit és ne a botjába kapaszkodva vezessük át a zebrán. Így segítsünk.

Babakocsival gyakran szlalomozó anyukaként számtalanszor felmerül bennem a kérdés, hogy én még csak-csak elboldogulok, mert végszükségben hónom alá kapom a gyermeket és a komplett hóbelevancot, na de mit csináljon egy kerekesszékes? És mit csináljunk mi, az utastársai? Hogyan tudunk jól, a másik fél számára elfogadhatóan, de nem tolakodóan és nem is lesajnálóan segíteni fogyatékkal élő társainkon?

Csak természetesen

Az első és legfontosabb szabály: mindig úgy kell odamenni a fogyatékkal élőhöz, mint bárki máshoz (babakocsis anyuka, öreg néni) – mondta el az MNO-nak Szemők Krisztina, aki már 15 éve dolgozik fogyatékosokkal. Ha természetesen viszonyulunk hozzájuk, ők is természetesnek veszik a segítséget. Nagyon fontos, hogy ne érezzék a sajnálatot rajtunk: „Jaj, szegény, én egészséges vagyok, ő nem.” A fogyatékkal élők ugyanolyanok, mint mi. Kerülhetünk olyan helyzetbe, hogy ők segítenek rajtunk: ha leejtem a papírjaimat, a kerekesszékes előbb felkapkodja, mint én, mert közelebb van a földhöz – vetette fel Szemők.

Hogyan segítsünk?

Legelőször meg kell kérdeznünk, hogy segíthetünk-e, ha a válasz igen, akkor nagyon fontos megtudakolnunk, hogy hogyan tegyük hasznossá magunkat. Sokan úgy próbálnak meg vakoknak segíteni, hogy belekapaszkodnak a botjukba. Ezt ne tegyük, hiszen nekik az a szemük – hívta fel a figyelmet Szemők. Hagyjuk, hogy ők mondják meg, hogyan kényelmes nekik, figyelmeztessük őket a közelgő útakadályokra, oszlopokra, „Demszky-karókra”.

A kerekesszékesen például ne úgy segítsünk, hogy felkapjuk a kerekénél fogva a széket, mert a kocsi tulajdonosát pillanatok alatt az úttestre boríthatjuk. Fogjuk meg inkább hátul a fogantyút vagy a lábtartót – de előbb kérdezzük meg, hogy az nem kiszedhető-e.

Ne akarjuk mindenáron leültetni

Nagyon fontos, hogy egy életerős vak fiatalembert ne akarjunk mindenáron leültetni a metrón. Az ajtó mellett nagyobb biztonságban van, mint három üléssel beljebb, ahol újra segítséget kell kérnie, hogy megtalálja a kijáratot. A minap egy mindenáron segíteni akaró utas meg is sértődött egy jókötésű vak férfira, aki illedelmesen megköszönte a segítséget, de nem akart leülni. Próbáljunk meg az ő fejükkel gondolkodni.

December 3-a a fogyatékos emberek nemzetközi napja: Az ENSZ 1992-ben döntött megtartásáról, hogy felhívja a figyelmet a betegség, baleset vagy katasztrófa következtében fogyatékossá válók problémáira. Az ENSZ közgyűlése által 2006 decemberében elfogadott, a fogyatékkal élők jogainak védelméről szóló egyezménytől azt remélik, hogy ez a mintegy 650 millió ember többé nem szorul a társadalom perifériájára. Az Európai Unióban, ahol minden hatodik polgár, mintegy 80 millió ember él valamilyen kisebb-nagyobb fogyatékossággal, 2010-ben fogadott el új stratégiai tervet az Európai Bizottság. Ennek célja, hogy az unió és a tagállami kormányok tegyék lehetővé fogyatékkal élő polgáraik számára az életvitelüket korlátozó akadályok minél teljesebb felszámolását.

Magyarországon 600-700 ezerre becsülik a tartósan egészségkárosodott és fogyatékosságban szenvedő emberek számát, sorsuk alakulása közvetve a lakosság harmadát érinti. Hazánk az elsők között csatlakozott a 2008 májusában hatályba lépett ENSZ-egyezményhez, amelynek céljával és alapelveivel összhangban van a fogyatékosok jogairól és esélyegyenlőségéről szóló, 1999-től hatályos törvény. A fogyatékkal élőket a foglalkoztatáson, az őket alkalmazó cégek támogatásán keresztül is segíti az állam, de a megváltozott munkaképességűek foglalkoztatása még így is alacsony, a KSH adatai szerint tavaly 18 százalék volt, míg ez az arány Európai Unió élenjáró országaiban 40 százalékos.

(forrás: MTI)