A BBC riportjában a két gyermeket nevelő Ánya osztotta meg történetét. A nő négy- és hétéves fiaival egy szerény szobában lakik, egy bántalmazott nők számára fenntartott otthonban. A hét éven át tartó házassága során férje fizikailag és verbálisan is többször bántalmazta. Félelemben élt és sokáig nem tudta, kihez fordulhatna. Végül elhatározta, hogy panaszt tesz a rendőrségen, ahol azonban azt mondták neki, nem sokat tudnak tenni érte, mivel együtt él a férjével. „Ez egy rémálom volt, csak egy csendes fajta” – fogalmaz.
Arra várt, hogy a gyerekek felnőjenek, és meg tudják erősíteni a rendőrségen, hogy mi történik. Majd elkezdett felvételeket készíteni, hogy rögzítse a történteket. A rendőrség viszont nem akart ezzel foglalkozni. Egyszer még egy rendőrnő is azt mondta neki, hogy miért nem menekül egyszerűen el, ahogy ő is tette. Ánya két éve vált el, de nincs pénze saját lakásra, így kénytelen megosztani a közös lakást a férjével. Utoljára január közepén bántalmazta a férfi, utána menekült az otthonba. A Moszkva peremén található 35 szobás menedék sok esetben az egyetlen lehetőség a hasonlóképpen bántalmazott nők számára.
Senki sem tudja pontosan, hány nőnek van szüksége ilyen menedékre Oroszországban. Nincs országos statisztika, és a családon belüli erőszak nem is minősül bűncselekménynek. Ugyanakkor néhány régióban végzett felmérések alapján az orosz belügyminisztérium mintegy 600 ezerre teszi azoknak a nőknek a számát, akik évente a fizikai és verbális bántalmazást szenvednek el. Közülük 14 ezren bele is halnak az elszenvedett bántalmazásba, ez negyven nőt jelent naponta.
A családon belüli erőszak elleni fellépés érdekében az Emberi Erőforrások Minisztériuma egy munkacsoportot hozott létre. Balog Zoltán miniszter január 30-án úgy fogalmazott: az, hogy a családon belüli erőszak önálló büntetőjogi tényállás lesz, szigorúbb büntetést jelent. A kérdést társadalmi egyeztetésre fogják bocsátani, majd ezután terjesztik be a parlament elé.
Balog Zoltán elmondta: azért kell szigorúbban büntetni a kapcsolaton belüli erőszakot, mert az „a bizalommal való sokkal súlyosabb visszaélés”, mint más esetben. Megemlítette, hogy a lelki sérelem definiálásában és bizonyíthatóságában még „komoly vita van közöttünk”.
A miniszter beszámolt arról is, hogy a civilek képviselőivel megállapodtak abban: a törvényjavaslat országgyűlési benyújtásával párhuzamosan létrehozzák azt az együttműködési fórumot, amely segít a nevelés, az oktatás, a jogalkalmazás és a joggyakorlás kultúrájának témakörét is érintő nemzeti stratégia megalkotásában.
A számok függvényében nagyon sok menedékotthonra volna szükség, a 12 millió lakosú Moszkvában mégis mindössze egy állami finanszírozású otthon van. Emellett probléma még, hogy a nők meg vannak zavarodva, és nem is tudják, kihez fordulhatnának. A menedékhelyen két hónapot maradhatnak, ez idő alatt kell kitalálniuk valamilyen megoldást a helyzetükre. Natalja Pazdnyikova, a menedékhely igazgatója azt mondja, ők segítenek a papírmunkával, de a legfontosabb, hogy a személy felelőssége, hogy döntsön arról, hogyan tovább.
Nem könnyű feladat összegyűjteni a megfelelő bizonyítékokat, és – ahogy Ánya esetében is – a rendőrség sokszor nem jelent túl nagy segítséget. Az áldozatok azt mondják, hogy ahelyett, hogy regisztrálnák a panaszukat, az illetékesek arra kérik őket, hogy gondolják át a dolgot, hogy aztán ne kelljen azt néhány nap múlva visszavonni, majd ezt követi a férjek vagy a rokonok rájuk nehezedő nyomása.
Andrej Levcsuk rendőrtiszt azonban azt mondja: ő és kollégái mindent elkövetnek. A rendőrtiszt kollégáival 30 lakótömböt felügyel, a leggyakoribb probléma a családon belüli erőszak, a betörés és az autólopás. A nők gyakran azt kérik tőlük, hogy ijesszenek rá a férjükre, és akkor az abbahagyja az erőszakoskodást. Levcsuk szerint ugyan figyelmeztethetik a férjet, hogy ha legközelebb bántalmazza a feleségét, akkor baj lesz, ő rábólint, de isten tudja, mi történik, amint a férfi becsukja az ajtót. A rendőrtiszt elismeri, hogy az esetek nagy részében az erőszak okozta sérülések nem elegendőek egy nyomozás indításához.
A családon belüli erőszak akkor válhat büntetőüggyé, ha a rendőrség megállapítja, hogy a sérülések súlyosak, vagy ha halál történt. Akkor lesz büntetőügy, amikor már túl késő, hogy tegyenek valamit az erőszak ellen – mondja Marina Pisklakova, a kérdéssel foglalkozó legrégebbi civil szervezet, az Anna alapítója.
Manapság már máshogy gondolkodik a közvélemény a kérdésről, húsz évvel ezelőtt, ha ez felmerült, az emberek azt kérdezték, mi a baj ezekkel a nőkkel, hogy verést érdemelnek. Manapság azt kérdezik, mit lehet tenni, hogy a helyzet megváltozzon. Bár annak ellenére, hogy a problémáról sokszor szó esik, a családon belüli erőszakkal kapcsolatos törvényjavaslat még mindig nem került a parlament elé. Pisklakova azt reméli, hogy a téma tárgyalásának még idén nekifog a Duma.
