A női egyenjogúság kérdése először a francia forradalom idején vetődött fel. A nők munkához való jogát 1899 júliusában hirdették meg először, és a gyengébbik nem képviselői ekkor vehettek részt először nemzetközi és országos eseményekben.
A Gazdasági Világfórum 2009-es jelentése szerint a világ nemi egyenlőtlenségei lassan, de összességében mérséklődnek. A jelentés a nők helyzetét hasonlítja össze a férfiakéval a munkavállalást, a felsőoktatásban való részvételt, a politikai döntéshozatalban való részvételt, illetve az egészségügyi állapotot tekintve.
A nők halandósága kezdetben jóval meghaladta a férfiakét a szülés és az egészségügyi–higiéniai okok miatt. Az egészségügyi viszonyok fejlődésével, valamint a betegségek megelőzhetőségének köszönhetően ma a nők élettartalma hosszabb, mint a férfiaké. Továbbá a nők előbb fordulnak orvoshoz testi–lelki gondjaikkal, mint a férfiak, és életmódjuk is egészségesebb. Egy 2008-ban készült felmérés szerint a nők születéskor várt átlagéletkora 78, a férfiaké 70 év. Ugyan a nők nagyobb arányban szenvednek pszichés betegségekben, mint a férfiak, az öngyilkosok között mégis több a férfi, mint a nő.
100 éve március 8-án
1909-ben az Egyesült Államokban tartották meg az első országos nőnapot, február utolsó vasárnapján ünnepelték a hölgyeket. Az 1910-ben Koppenhágában megrendezett II. Nemzetközi Szocialista Nőkongresszuson a német Clara Zetkin javasolta, hogy világszerte évente tartsanak nőnapot. A nemzetközi nőnapot 1911-ben ünnepelték meg először, időpontja éppen száz éve, 1913 óta március 8-a – egyes források szerint a New York-i textilmunkásnők 1857-es sztrájkjának, más források szerint egy New York-i gyárban 1908-ban bekövetkezett, 129 munkásnő életét követelő tűzvésznek az emlékére. Magyarországon 1914-ben ünnepelték meg először a nőnapot. A nők jogai és a nemzetközi béke napját 1977-ben tette hivatalos ünneppé az ENSZ-közgyűlés. Az 1980-as évektől e napon a nőszervezetek felvonulásokon hívják fel a figyelmet a nőknek a társadalomban viselt óriási szerepére, ugyanakkor kiszolgáltatottságára és védtelenségére is: arra, hogy a jogegyenlőség továbbra sem jelenti az esélyek egyenlőségét.
(Forrás: MTI)
A nők munkaerő-piaci esélyeit jelentősen befolyásolják a családi kötöttségeik, ezért a kisgyermekes anyák zömében részmunkaidős állást vállalnak, részben hivatástudatból, részben megélhetési kényszerből. Az unióban a 15 és 64 év közötti férfiak 73 százalékának és a nők 59 százalékának van jövedelemszerző foglalkozása. Magyarországon ez az átlag mindkét nem esetében alacsonyabb. A munkaerő-piaci esélyeket a jövedelemkülönbség jelzi: habár a nők nagyobb arányban töltenek be szellemi munkakört, így is kevesebbet keresnek. Egy 2008-ben készült kutatás szerint a szellemi munkát végző nők átlagkeresete nettó 134 993, a férfiaké 186 797 forint.
A szellemi munkát tekintve a kutatási és fejlesztési munkakörben a férfiak aránya még mindig nagyobb, mint a nőké, valamint a felsőoktatásban tanítók közül is többen vannak férfiak. Kezdetben a pedagógiai pálya a férfiakat vonzotta, ma már az általános iskolában tanítók 87,5 százaléka nő, 12,5 százaléka férfi.
A nők a 19. század közepéig a tanulásban is korlátozva voltak, az első felsőoktatási intézmények, ahová nők is jelentkezhettek, Zürichben, Bernben, és Genfben voltak. Nő elsőként New Yorkban szerzett orvosi diplomát, Elizabeth Blackwell 1849-ben. Az első magyar női orvos 1879-ben kapott diplomát Zürichben, Hugonnay Vilma azonban csak 18 évvel később praktizálhatott itthon.
Kutatások szerint, a lányok kitartóbbak a tanulás terén mint a fiúk, és a felsőoktatásban is nagyobb arányban vannak jelen, a doktori képzésben azonban csak hajszállal előzik meg a férfiakat.
A felmérések szerint a magyar, az észt, a szlovén és a spanyol nők töltik a legtöbb időt házimunkával, átlagosan öt órát, az olasz és spanyol férfiak a legkevesebbet. A legtöbb szabadidővel a norvég nők rendelkeznek, 5 óra 47 perccel, ezt általában társasági életre fordítják. A magyar nők viszont szabadidejük nagy részében tévét néznek, ezután jön a társasági élet, majd a sport, végül a számítógépezés.
