Japánban a nők nagyobb valószínűséggel szereznek diplomát, mint a férfiak, és a számuk is mintegy tíz éve folyamatosan növekszik a munkaerőpiacon. Ugyanakkor a gyereket vállaló nők még mindig nehezen kapnak jó munkát. Nobuko Ito, aki a modern japán nő megtestesítője, szintén ezzel a problémával szembesült.
Nobuko képzett jogász és folyékonyan beszél angolul. Többéves tapasztalattal rendelkezik a nemzetközi szerződések területén. Korábban egy nemzetközi ügyvédi irodánál dolgozott, de otthagyta az állását, mert van három kicsi gyermeke. A japán kormányzati statisztikák adatai szerint a legfőbb oka annak, hogy szülés után a japán nők otthagyják a munkájukat, hogy a munkaidővel nem egyeztethető össze a gyermekgondozás.
Nobuko elmondta: mielőtt megszületett az első gyereke, volt olyan hónap, amikor 300 óra munkáért nyújtott be számlát az ügyfélnek. Reggel kilenctől hajnali háromig ült az irodában, valamint szombaton és vasárnap is dolgozott. „Ha folytatni akarod a munkát, akkor el kell felejtened a gyerekeidet, és fel kell áldoznod magadat a cégért. Én nem tudom ezt csinálni, lehetetlen” – fogalmaz.
Hazánk és Japán között is lehet párhuzamot vonni a témában. A 2011 októberi népszámlálás adatai szerint több mint 260 ezer fővel csökkent a magyar társadalom lélekszáma a 2001-es népszámláláskor mért adatokhoz képest.
A KSH adataiból kiderült az is, hogy tíz év alatt 15 százalékkal csökkent a gyerekek száma, míg az időseké 12 százalékkal növekedett. A demográfiai válság több mint három évtizede közismert.
Intézkedések
A Fidesz–KDNP többször is deklarálta érzékenységét a demográfiai folyamatokkal és a családok védelmével összefüggésben. Az adórendszer átalakítása többek között azt a célt hivatott szolgálni, hogy az egykulcsos szisztéma kedvezőbb helyzetbe hozza a gyereket nevelő családokat. Ezzel párhuzamosan javítani kell a nők munkaerő-piaci helyzetének körülményeit is.
A munkahelyvédelmi akciótervben foglaltak szerint a kisgyermekes anyákat két évig járulékmentesen, egy plusz évig pedig 50 százalékos járulék befizetése mellett foglalkoztathatják. Emellett a szaktárca jelenleg is a családalapítást és a gyermekvállalást segítő új lépések kialakításán dolgozik.
A kormányzat tavaly májusban készítette el az Új baby boom, a középosztály gyermekvállalási forradalma című stratégiai vitairatot. A KSH előzetes adatai szerint 2012-ben 90 300 gyermek született, 2,6 százalékkal több, mint egy évvel korábban.
Munka és család
A KSH adataiból ugyanakkor kiderült az is: immár több nőnek van diplomája, mint férfinak. Az elmúlt évben a 15-64 éves nők foglalkoztatási rátája elérte az 52 százalékot, ami 20 éves csúcs – jelentette ki a nők munkaerő-piaci helyzetének javításáért felelős miniszteri biztos még március 22-én. A Három Királyfi, Három Királylány Mozgalom a tavasz folyamán konferenciasorozatot szervez a munka és családalapítás kihívásairól.
További cikkeink a témában:
• Magunknak hazudunk a legkönnyebben
• Ennél aljasabb kérdést nem lehet feltenni egy nőnek
• A magyar férfiak hullanak, mint a legyek
A példa jól mutatja, milyen brutális a japán munkakultúra. Ez az egyik oka annak, hogy a gyereket vállaló nők 70 százaléka feladja a munkáját, amikor megszületik az első gyermeke, a másik ok a férjük. A japán férfiak házimunkában való részvétele messze elmarad európai és amerikai társaikétól.
Svédországban, Németországban és az Egyesült Államokban a férjek átlagosan napi három órát töltenek azzal, hogy a gyerekeikkel vannak és segítenek a háztartásban. Japánban ez egy óra és csak 15 percet töltenek a gyerekeikkel. Pedig létezik az apasági szabadság. A japán férfiaknak van erre lehetőségük, de a jogosultaknak csak 2,63 százaléka él vele az Egészségügyi és Népjóléti Minisztérium adatai szerint. Nobuko férje sem használta ki a lehetőséget.
A legtöbb japán férfi nagyon bizonytalan abban, hogy használja-e a rendszert. Vannak, akik úgy gondolják, hogy hazamennének, hogy segítsenek a családjuknak, de közben ott van az az érv, hogy ha nem dolgoznak a lehető legkeményebben, akkor elveszítik a munkájukat. Nobuko mindezek ellenére, akárcsak sok más japán anya is, szerette volna folytatni a munkáját. Most már saját ügyvédi praxist visz az otthona közelében.
A következő akadály, amivel a japán anyáknak szembe kell nézniük, az a gyermekgondozási rendszer, pontosabban annak hiánya. Tokióban a város saját statisztikája szerint 20 ezer gyerek vár óvodára. Ha sikerül is bejutni, a szolgáltatás igencsak költséges.
Nobuko kedvezményt kap a három gyermekért, de így is havi 1000 dollárba kerül az állami óvoda. Egy magánóvoda költsége ennek az árnak a dupláját teheti ki havonta. Nobuko szerint még két szempontot figyelembe kellene venni. Azok a nők, akiknek gyerekeik vannak, nem dolgoznak, azoknak a nőknek pedig, akik dolgoznak, nincs gyerekük. „Mindkettő szörnyű Japán jövője szempontjából.”
A nők foglalkoztatásával foglalkozó szervezetnél tevékenykedő Kathy Matsui azt mondja: nemzeti prioritásként kellene kezelni az anyák munkavállalását. A japán-amerikai közgazdász szerint ez tizenöt százalékot adna a japán GDP-hez. Matsui szerint ennél is sürgetőbb ok, hogy fogy a japán lakosság száma.
Bár az alacsony termékenységi ráta gyakori a fejlett országokban, Japán lehet az egyetlen OECD-nemzet, ahol a háziállatok száma meghaladja a gyerekek számát. A japán születésszám 1,37 születést jelent egy nő esetében, ami messze elmarad a 2,1-es számtól, amellyel a népesség stabilan tartható lenne. Európa több országában és Amerikában ehhez képest igyekeznek olyan rendszert kialakítani, amelyben a nő munkát és gyermeket is tud vállalni.
Svédországban, Dániában és az Egyesült Államokban magas a nők foglalkoztatási aránya, és ezzel együtt a születési ráta is jobb. Olaszországban, Dél-Koreában és Japánban ugyanakkor más a helyzet: alacsony a nők foglalkoztatása és a születési ráta is alacsony. Japán esetében a folyamat 2006 óta tart. Ha ilyen ütemben zajlik tovább, akkor a következő fél évszázadban a japán népesség egyharmaddal kevesebb lesz a mostaninál. Ilyenre pedig korábban soha nem volt példa.
