Csomolungma: 60 évvel ezelőtt győzték le először

Hatvan éve, 1953. május 29-én az új-zélandi Edmund Hillary hegymászó és a nepáli Tenzing Norgaj serpa először lépett a „világ tetejére”.

Az Indiát feltérképező Sir George Everest egy évszázaddal korábban, 1852-ben állapította meg: a helyiek által Csomolungmának (Jóságos Istenanyának) nevezett, 8848 – más mérések szerint 8850 – méteres hegycsúcs a világ legmagasabb pontja. A hegyóriás akkor „a 15. csúcs” néven került fel a térképre, csak 1865 óta viseli Everest nevét. A „világ tetején” rendkívüliek a körülmények: a levegő oxigéntartalma a megszokottnak csak 30 százaléka, télen mínusz 50 Celsius-fok alá is csökken a hőmérséklet, óránként 200 kilométeres szélvihar tombol, és hatalmas mennyiségű hó esik.

A Csomolungmára 1921-ben indult az első, brit expedíció, de a csúcs a következő három évtizedben tucatnyinál több támadást vert vissza és hegymászók tucatjainak életét követelte. Azon máig vitatkoznak, hogy az akkori idők legnagyobb hegymászója, a brit George Mallory és társa, Andrew Irvine 1924-ben megmászta-e a hegyet, mert a csúcstámadás során nyomuk veszett. Mallory tetemét 1999-ben megtalálták, de így sem került közelebb a rejtély megoldása.

A kilencedik brit expedíció 1953. március 10-én indult John Hunt ezredes vezetésével. Két hegymászó május 26-án már csak kilencven méterre volt a csúcstól, de az oxigénkészülék hibája miatt vissza kellett fordulniuk. Az expedíció vezetője a második csúcstámadásra a legelszántabb és legjobb állapotban lévő párt, Hillaryt és Tenzinget jelölte ki, akik május 29-én reggel fél hétkor, mínusz 27 fokos fagyban indultak el a 8500 méteren felállított táborból.

A csúcs közvetlen közelében egy rendkívül nehéz sziklafal állta útjukat, de az új-zélandi alpinista megtalálta a módját, hogyan küzdjék le (a meredélyt azóta Hillary-lépcsőnek nevezik), s délelőtt fél 12-kor felértek a világ tetejére. A csúcson töltött negyedóra alatt fényképeket készítettek, majd baj nélkül visszaértek a táborba, ahol Hillary első mondata a nem túl szalonképes, de érzelmeit hűen kifejező „Elintéztük a kurafit” volt.

A hírt az alaptáborból kódolt üzenet formájában gyalog vitték el a legközelebbi településre, hogy megsürgönyözzék a katmandui brit követségre – vélhetőleg ez volt a történelemben az utolsó nagy hír, amelyet futár közreműködésével röpítettek világgá. A legenda szerint a hírt Londonban visszatartották, hogy először II. Erzsébet királynő június 2-ai koronázási ünnepségén tehessék közzé.

A Csomolungma meghódítása hatalmas szenzáció volt, csak az 1969-es Holdra szálláshoz hasonlítható. Az eredetileg méhészkedéssel foglalkozó Hillaryt lovaggá ütötték, Tenzing – mivel nem volt brit állampolgár – a Brit Birodalmi Érdemérmet kapta meg. A két hegymászó soha nem árulta el, hogy melyikük lépett először a csúcsra, a kérdésre mindig azt válaszolták: együtt, csapatként értek fel. Mindkettejük családja az Everest vonzásában maradt: Hillary fia és Tenzing unokája is feljutott a Föld legmagasabb pontjára.

A csúcson eddig mintegy négyezren jártak, de több mint kétszázan soha nem tértek vissza. A legnagyobb nehézség a nagy magassággal járó oxigénhiány, így a többség oxigénpalackkal mászik – e nélkül először a hegymászás élő legendája, a dél-tiroli Reinhold Messner és az osztrák Peter Habeler ért fel 1978-ban. Az első nő 1975-ben jutott fel a világ tetejére, ugyanez a teljesítmény nőnek oxigénpalack nélkül 13 évvel később sikerült. A csúcsra felért már vak hegymászó, volt, aki művégtaggal mászta meg, egy nepáli serpa egy hónapon belül háromszor is feljutott a tetejére, két hegyi vezető 21 alkalommal is „meghódította”, s ereszkedtek le róla síléccel is (az erről szóló dokumentumfilm 1975-ben Oscar-díjat kapott). Legfiatalabb meghódítója tinédzser, a legidősebb nyolcvanéves.

Az elmúlt napokban több érdekes rekord is született: először ért fel egy hegymászó ugyanabban a szezonban mindkét oldalról, elsőként jutott fel mindkét karjára amputált alpinista, s most járt a csúcson az első szaúd-arábiai, illetve pakisztáni nő, valamint egy indiai női ikerpár is.

Az első magyar Csomolungma-expedíció 1996-ban indult, de tragikus véget ért: a csapat osztrák tagja 8300 méteres magasságon életét vesztette. Az első magyar hegymászó, a napokban a Kancsendzönga meghódítása után eltűnt Erőss Zsolt személyében, 2002. május 25-én jutott fel a világ tetejére. Ugyanez 2007-ben sikerült Jelinkó Attila amatőr hegymászónak, majd két évvel később Ugyan Anita személyében az első magyar női hegymászónak is. (A szlovák állampolgárságú, felvidéki magyar Demján Zoltán 1984-ben oxigénpalack nélkül jutott föl a csúcsra.)

A Csomolungma meghódításának hatvanadik évfordulója alkalmából nagyszabású ünnepségsorozatot tartanak Nepálban: május 29-én a hegymászóvilág számos híressége érkezik Katmanduba, több rekordtartót Gyémánt Jubileumi Éremmel tüntetnek ki, s két maratoni futást is szerveznek az Everest alaptáborából – 42,2, valamint 60 kilométeres távon.

Május 20-án jutott fel Erőss Zsolt és Kiss Péter a nepáli Kancsendzönga 8586 méter magas csúcsára. A két hegymászónak az ereszkedés közben nyoma veszett, nem értek le a négyes táborba. Két serpa indult Erőss és Kiss keresésére, de sajnos nem találták meg őket. Vincze Szabolcs, a Kancsendzönga meghódítására indított expedíció szóvivőjének péntek reggeli blogbejegyzése szerint Erőss Zsoltot és Kiss Pétert nem keresik tovább. Az expedíció tragédiával végződött.