KaTARzis: kiszabadultak az önsajnálat mocsarából

Nyolc nő az önsajnálat fojtogató, langymeleg mocsara helyett valami mást választott. Rögös út az önelfogadás útja. Ők végigjárták.

A baseballsapka az általános iskola 6. osztályáig kísérte Andit. Később 18 évesen a ló túlsó oldalára esve magassarkúra és miniszoknyára cserélte a sportos felszerelést. „Zavart, hogy bámulnak. Gondoltam, okot adok nekik, és ha már nézni akar az utca, hát nézzen meg rendesen” – mesélt a már múltnak számító korszakáról. Betegsége és a harcművészet azonban megtanította küzdeni. Szülei végig mellette voltak, de az önmagával folytatott harcot saját magának kellett megvívnia. Egyedül. A nagy pillanatokban és küzdelmekben mindig egyedül van az ember.

Kingának a család jelentette a legfőbb támaszt az önelfogadás és az állapotával való küzdelem kátyús útján. Gyerekként neki az volt a legnehezebb, hogy nem volt a környezetében hasonló helyzetben lévő gyermek, sőt felnőtt sem. „Nehéz egy olyan társadalomban kopasz nőnek lenni, ahol a női lét egyik fő eleme a haj” – mondta. Hogy elrejtse hiányosságát, először sapkát, majd parókát viselt.

Az utóbbival kapcsolatosan mindig idegen érzése volt, folyamatosan azt figyelte, ki veszi észre, félt attól, hogy a szél lefújja a fejéről, a zsúfolt BKV-buszon esetleg valaki leveri, de komoly próbatétel elé állította őt egy sapka levétele is. Kingának hatalmas erőt adott a környezete: szülei, testvére és egri barátnője. A lány elmondása szerint nagyon sokat jelentett neki, hogy soha nem tekintettek rá betegként. Szépen lassan elkezdett kinyílni a világ felé, bulikba járt, fiúkkal ismerkedett. „Kendőt hordok a munkahelyemen, a páromat is már így ismertem meg, teljes életet tudok élni anélkül, hogy bármilyen kompromisszumot kellene kössek a kopaszságom miatt.”

Rejtőzködés. Önelfogadás. Küzdelem. Elsősorban magukkal. Eleinte egyedül vívták a mindennapi harcot. Aztán az egyik sorstársuk, Zsuzsa 2010-ben úgy döntött, hogy kibújik a csigaházából, és megmutatja, hogy milyen bátor és felvállalja az állapotát. Elkezdett blogot írni a foltos hajhullással kapcsolatban, melynek megszületését Verbőci Patrícia fotóművész és Ugrai Judit make-up-stylist is inspirálta. Aztán szépen lassan elkezdtek gyűlni a hasonló cipőben járó lányok Zsuzsa körül, akik egészen addig abban a hitben éltek, hogy egyedül vannak ezzel a betegséggel. Azóta van már csoportjuk a Facebookon is.

Az sorstársak adta erőből megszületett a kaTARzis kiállítás ötlete: nyolc, foltos hajhullásban szenvedő, bátor nő az ötvenes évek plakátstílusában készült gyönyörű képeken keresztül a legintimebb szférájába engedi be a kiállítás látogatóit. Céljuk megmutatni, hogy a nőiesség nem haj függvénye. A nem mindennapi kiállítás a VI. kerületi Mozsár Kávézóban tekinthető meg május 31. és június 30. között.