A Tisza Párt adórendszerre szabott reformja a mindennapok szintjén is érezhető lenne: a progresszív szja bevezetésével gyakorlatilag minden átlagkereső zsebébe mélyebben nyúlna az állam. A tervezet két új kulcsot vezetne be: 22 százalékos adót fizetnének, akik bruttó 416 ezer forint felett keresnek. Szeptemberben a teljes munkaidőben alkalmazásban állók bruttó átlagkeresete 687 100 forint volt, tehát ez az intézkedés az átlag, de még a bruttó mediánkeresetből (568 700 forint) élőket is érintené.
A bruttó 1,25 millió felett keresők esetében pedig már 33 százalékra ugrik az adókulcs. Ez azt jelenti, hogy
a jelenlegi magyar átlagkeresetűeknek éves szinten akár több százezer forinttal is többet kellene befizetniük.
A Tisza Párt által körvonalazott gazdasági terv egyik legérzékenyebb pontja a családi adókedvezmények megnyirbálása. A dokumentum szerint a középső jövedelmi sávban 30, a felsőben pedig már 50 százalékos vágást hajtanának végre. Ez a gyakorlatban azt jelenti, hogy egy átlagos magyar család minden egyes gyermek után harmadával kevesebb adókedvezményt tudna érvényesíteni.

A Tisza-terv legsúlyosabb adóemelései
A Tisza programtervezete radikálisan nyúlna bele a magyar kisvállalkozók mindennapjaiba. Teljesen eltörölnék az ekhót. A kedvezményes adózást biztosító ekho kivezetésével több tízezer kreatív ipari szereplő, újságíró, művész és sportszakember kerülne át az átalány- vagy tételes adózás szigorúbb rendszerébe. A kata pedig csak egy szűk kör, diákok és nyugdíjasok számára lenne elérhető.
A Nemzeti Adó- és Vámhivatal gyakorlatilag teljesen átvenné a bérszámfejtést a munkáltatóktól, és mindenkire kiterjesztenék a kötelező, valós idejű ellenőrzést biztosító Digitális Munkavállalói Kártyát (DMK).
Ez a rendszer a leírás alapján úgy működne, mint egy digitális kapuőr: folyamatosan figyelné a munkavégzés és a jövedelmek minden részletét.




















