Zátonyi Szilárd és családja 26 éve bérelte a tihanyi őslevendulást. Karbantartották, védték, művelték, ahogyan azt a haszonbérleti szerződés a természetvédelmi területen megkövetelte. És arattak, olajat pároltak, ráadásul kimagasló minőségűt, ami méltán lett népszerű a vásárlók körében. Negyed évszázad után levelet küldött kereskedő partnereinek, miszerint a Tihanyi levendulaolaj megszűnik, a továbbiakban nem rendelhető. Zátonyi úr levele kapcsán apróbb hullámok kezdtek el fodrozódni az egyik budapesti forgalmazó oldalán található blogban. Néhány felháborodott és/vagy szomorú ember a levél közzététele után megosztotta szomorkás, sajnálkozó vagy éppen kételkedő és vádaskodó gondolatait a többi vásárlóval. Elsiratták a Tihanyi levendulaolajat, egyesek már az aranytartalékokhoz nyúltak.
Pedig minderre semmi ok nem volt, és nem is lesz.
Ha valaki figyelmesen végigolvassa a bejegyzéseket, rájöhet arra, hogy a blog jegyzője, Antal Vali újságírókat megszégyenítő alapossággal járta körbe a témát. Elsőként felforralta a vásárlók vérét. Utána megkereste a tihanyi polgármestert, aki természetesen elmondta, hogy Tihany múltjában és jelenében kiemelt helyet foglal el a levendula, az őslevendulás, a többi levendulás, és a levendulaolaj is. A hivatal meg is tesz mindent annak érdekében, hogy ez a jövőben is így legyen, de az őslevendulás kérdése, annak haszonbérletbe adása, műveléséről való gondoskodás és minden egyéb a Balaton-felvidéki Nemzeti Park Igazgatóságához tartozik.
A blog egyik olvasója, Gabci nekidurálta magát és közvetlenül a nemzeti park igazgatójához fordult. Puskás Zoltán igazgató úr postafordultával megírta, hogy a szóban forgó haszonbérleti szerződés 2012. március 31-én lejárt. A nemzeti park törvényi rendelkezés miatt nem hosszabbíthatta meg, a területet és az olajat is saját maga kívánja hasznosítani. Két évvel ezelőtt például a nemzeti park megépítette a Levendula Ház látogatóközpontot, azaz szemmel láthatóan gondozzák a levendula hagyományát Tihanyban.
A bejegyzések sorrendjére és keltezésére érdemes odafigyelni. A termelő levele július 10-én keltezett, majd következik július 16-án a tihanyi polgármester „együttérzése”, tovább jönnek a 16-e és 11-e közötti felháborodások. Sok-sok görgetés után már július 11-énél megtalálható a nemzeti park igazgatójának válasza. Sőt, a lényeg július 11-én 22.03-nál Antal Vali tollából elolvasható: „Az eddigi gyártó megírta nekünk, hogy ő maga, az eddig megszokott tiszta technológával fog gyártani levendulaolajat, csak nem az őslevendulás lesz az alapanyag, hanem felvette a kapcsolatot bio levendula kistermelőkkel, akiktől felvásárolja a virágokat... Magas minőségi tesztnek veti alá őket, és megpróbálja ugyanezt az illathatást előállítani.”
A blogról, annak vezetéséről, céljáról és eszközeiről mindenki alkosson maga véleményt. De csak azután, hogy mindent elolvasott
Mi a magunk részéről szeretnénk mindenkit megnyugtatni. Tihanyi levendulaolaj lesz, amint azt Zátonyi úr a forgalmazójának is megsúgta, más forrásból beszerzett növények révén, de változatlan minőségben. Az őslevendulást várhatóan nem szántják fel, a Levendulafesztivált máskor is látogathatjuk. Néha szedhetünk magunk is levendulát, és bekukkanthatunk a Levendula Házba is. Tihany, a termelő és a fogyasztó sem veszíti el akár a levendulát, akár az olajat.
Rosszmájú az, aki arra tippel, hogy az egész vihar csak egy erőtlen marketingkampány, amely az új terméket kívánja bevezetni. Abban mindenki biztos lehet, hogy 26 év művelés után hozzánőhetett a család szívéhez az őslevendulás, és aggódik jövőjéért. Gonosz olvasók fejében persze megfordulhat a kérdés, hogy 26 évvel ezelőtt miként kerül(hetet)t magánkézbe egy természetvédelmi terület kiemelt jelentőségű őslevendulása. De ebbe kár belemenni, mert minden kornak megvan a maga szépsége. Csak az őslevendulás szépsége változatlan közel 200 éve
