Bizonyított csoda történt halottak napján

Ma is ápolják azt a halottak napi hagyományt, amivel egy bizonyított csodára emlékeznek a szaléziak.

Két nap – a naptár miatt három – most halottainké, de szentjeinké és boldogainké is. A mindenszentek ünnepe, halottak napja ünnepkör valójában talán profán (világi) gyökerű, de ezzel nincsen is semmi baj, hiszen mire intézményesült az egyház, addigra már sok ezer éves kultúrája volt a halottakra való emlékezésnek, illetve valamiféle kapcsolattartásnak velük.

Hogy az egyház hogyan és miként ragasztotta a naptárba a római Pantheon pogány templom megszentelésének ünnepét, arról tavaly beszélt az MNO-nak Török Csaba tévéreferens katolikus pap, és akkor végeztük el az ünneppel kapcsolatos történeti áttekintést is, beleértve a mindenszentek és a Halloween szerencsétlen találkozásával. Török Csaba akkor igen toleránsan (vagy inkább talán tehetetlenül) nyilvánult meg azzal kapcsolatban, hogy „minimum” kulturális tartalmakra szükségszerűen ráül a globalizmus, de hát mit csináljunk...

Idén (amikor az ünnepkörrel kapcsolatban annyi a változás a korábbiakhoz képest, hogy kötelező szentmisén való részvételt ír elő a katolikus egyház) Frank Pál szalézi szerzetest látogattuk meg és vájkáltunk múltbéli emlékeiben, miként találkozott először a halállal, hitoktatóként miket kérdeztek tőle a gyerekek a témában, és mi a kapcsolattartás helyes (egészséges) módja ma.

A temetőlátogatáson kívül

Egy bizonyos Odiló clunyi bencés apát 998-ban kezdeményezte, hogy a szerzetesek november 2-án ünnepeljenek halottak napját, egy nappal az után, hogy a mennybe már felkerült holtakról – mindenszentekről – megemlékeznek. Részletek korábbi összeállításunkban.

A hagyományok „tortájának” csak egy kis szelete a temetőlátogatás, ami egyébként német katolikus hatásra terjedt el, és csak a XIX. században. Részletek.Főpásztori misék

Erdő Péter bíboros atya mindenszentek ünnepén 17 órakor ünnepi szentmisét mutat be az esztergomi bazilikában, majd másnap, november 2-án, halottak napján reggel 8.30 órakor, az elhunyt főpásztorokért misézik az altemplomban.

A keresztény szokások közül azért természetesen „divatban” maradt a halottak sírjainak látogatása, gondozása. Ennek az a gyökere, hogy a keresztény hit szerint a test fel fog támadni, addig pedig – mint Török Csaba atya mondja – álomban van. A gyakran előforduló, ilyenkor nyerhető „búcsúról” pedig így fogalmaz:

„Minden rossz cselekedetnek kettős vetülete van. Egyrészt bocsánatot kell kérnünk, másrészt viszont ez nem elég, jóvátételt is kell adni. Amikor eltöröm a nagymama értékes tányérját, az csak egy dolog, hogy bocsánatot kérek, és ő megbocsát. A bocsánatkérés Isten kegyelméből ugyan rendezi a helyzetet, az igazság megbillent egyensúlyát viszont helyre kell állítani, az elveszített jót vissza kell szerezni. A búcsúnak három 'kategóriája' van: cselekedet, imádság és önmegtagadás. A középkorban az ima általi búcsú dominált, így igyekeztek elszakadni, elbúcsúzni a rossztól. Az imádság mögött viszont mindenkor ott áll az egész egyház, mi ezt úgy szoktuk mondani, hogy az egyház 'kegyelmi kincsestára'. A halott ember lelki üdvéért imádkozni az esetleges 'rossz egyenleg' jóvátételét segíti.”

A mindenszenteket a nyugati egyház ünnepli, az ortodoxiában a november 1-jei ünnep nem jelenik meg így. A halottak napja a halál utáni tisztítótűz tanításával van kapcsolatban, így utóbbi nincs a protestáns felekezeteknél sem. Mindeközben a protestánsok elismerik az üdvözülést, de a szentek tiszteletét elvetik, ezért nevezhető egyházi szempontból kifejezetten latin katolikus ünnepnek ez.

Hogyan kapcsolódik az ünnepkörhöz a tetvek elűzése? Tudjon meg többet!

A mindenszentek kelta vonatkozásairól tavalyelőtti összeállításunkból tudhat meg többet!

A szaléziaknál (a nemrégiben boldoggá avatott nyomdász, Sándor István rendje) tett látogatás alkalmával összefutottunk a szabadidejüket ott töltő olyan fiatalokkal is, akiknek az egyházi ünnepeken a szerzetesek és fiatal segítők állítanak össze érdekes programokat.

– Ezek közül az egyik, hogy az óbudai temetőből visszaérkezve gesztenyét adunk a gyerekeknek – vág bele Csány Márton szalézi ifjúsági referens a program vázolásába. – Szalézi hagyomány ez: amikor Don Bosco halottak napján ment haza a temetőből, kapott három zsák szelíd gesztenyét, hogy ossza szét a gyerekek között. Don Bosco hazament, kérte az édesanyját, hogy főzze meg a gesztenyét, de félreértették egymást, és csak egy részét főzte meg az anyja. Ekkor Don Bosco elkezdte osztani két marokkal a gyerekeknek a gesztenyét, és hiába próbálták figyelmeztetni, hogy ne adjon annyit egy-egy gyereknek, nem fog jutni sokaknak, csak osztott, akinek csak ígért. A gesztenye pedig nem fogyott el. Ezt ott többen látták, a szentté avatási perében pedig felhasználták azt a hiteles visszaemlékezést is. Don Bosco kezében szaporodott a gesztenye.