Bizonyított csoda történt halottak napján

Ma is ápolják azt a halottak napi hagyományt, amivel egy bizonyított csodára emlékeznek a szaléziak.

2013. 10. 31. 19:20
VéleményhírlevélJobban mondva - heti véleményhírlevél - ahol a hét kiemelt témáihoz fűzött személyes gondolatok összeérnek, részletek itt.

Két nap – a naptár miatt három – most halottainké, de szentjeinké és boldogainké is. A mindenszentek ünnepe, halottak napja ünnepkör valójában talán profán (világi) gyökerű, de ezzel nincsen is semmi baj, hiszen mire intézményesült az egyház, addigra már sok ezer éves kultúrája volt a halottakra való emlékezésnek, illetve valamiféle kapcsolattartásnak velük.

Hogy az egyház hogyan és miként ragasztotta a naptárba a római Pantheon pogány templom megszentelésének ünnepét, arról tavaly beszélt az MNO-nak Török Csaba tévéreferens katolikus pap, és akkor végeztük el az ünneppel kapcsolatos történeti áttekintést is, beleértve a mindenszentek és a Halloween szerencsétlen találkozásával. Török Csaba akkor igen toleránsan (vagy inkább talán tehetetlenül) nyilvánult meg azzal kapcsolatban, hogy „minimum” kulturális tartalmakra szükségszerűen ráül a globalizmus, de hát mit csináljunk...

Idén (amikor az ünnepkörrel kapcsolatban annyi a változás a korábbiakhoz képest, hogy kötelező szentmisén való részvételt ír elő a katolikus egyház) Frank Pál szalézi szerzetest látogattuk meg és vájkáltunk múltbéli emlékeiben, miként találkozott először a halállal, hitoktatóként miket kérdeztek tőle a gyerekek a témában, és mi a kapcsolattartás helyes (egészséges) módja ma.

A temetőlátogatáson kívül

Egy bizonyos Odiló clunyi bencés apát 998-ban kezdeményezte, hogy a szerzetesek november 2-án ünnepeljenek halottak napját, egy nappal az után, hogy a mennybe már felkerült holtakról – mindenszentekről – megemlékeznek. Részletek korábbi összeállításunkban.

 

A hagyományok „tortájának” csak egy kis szelete a temetőlátogatás, ami egyébként német katolikus hatásra terjedt el, és csak a XIX. században. Részletek.Főpásztori misék

 

Erdő Péter bíboros atya mindenszentek ünnepén 17 órakor ünnepi szentmisét mutat be az esztergomi bazilikában, majd másnap, november 2-án, halottak napján reggel 8.30 órakor, az elhunyt főpásztorokért misézik az altemplomban.

A keresztény szokások közül azért természetesen „divatban” maradt a halottak sírjainak látogatása, gondozása. Ennek az a gyökere, hogy a keresztény hit szerint a test fel fog támadni, addig pedig – mint Török Csaba atya mondja – álomban van. A gyakran előforduló, ilyenkor nyerhető „búcsúról” pedig így fogalmaz:

„Minden rossz cselekedetnek kettős vetülete van. Egyrészt bocsánatot kell kérnünk, másrészt viszont ez nem elég, jóvátételt is kell adni. Amikor eltöröm a nagymama értékes tányérját, az csak egy dolog, hogy bocsánatot kérek, és ő megbocsát. A bocsánatkérés Isten kegyelméből ugyan rendezi a helyzetet, az igazság megbillent egyensúlyát viszont helyre kell állítani, az elveszített jót vissza kell szerezni. A búcsúnak három 'kategóriája' van: cselekedet, imádság és önmegtagadás. A középkorban az ima általi búcsú dominált, így igyekeztek elszakadni, elbúcsúzni a rossztól. Az imádság mögött viszont mindenkor ott áll az egész egyház, mi ezt úgy szoktuk mondani, hogy az egyház 'kegyelmi kincsestára'. A halott ember lelki üdvéért imádkozni az esetleges 'rossz egyenleg' jóvátételét segíti.”

A mindenszenteket a nyugati egyház ünnepli, az ortodoxiában a november 1-jei ünnep nem jelenik meg így. A halottak napja a halál utáni tisztítótűz tanításával van kapcsolatban, így utóbbi nincs a protestáns felekezeteknél sem. Mindeközben a protestánsok elismerik az üdvözülést, de a szentek tiszteletét elvetik, ezért nevezhető egyházi szempontból kifejezetten latin katolikus ünnepnek ez.

Hogyan kapcsolódik az ünnepkörhöz a tetvek elűzése? Tudjon meg többet!

A mindenszentek kelta vonatkozásairól tavalyelőtti összeállításunkból tudhat meg többet!

A szaléziaknál (a nemrégiben boldoggá avatott nyomdász, Sándor István rendje) tett látogatás alkalmával összefutottunk a szabadidejüket ott töltő olyan fiatalokkal is, akiknek az egyházi ünnepeken a szerzetesek és fiatal segítők állítanak össze érdekes programokat.

– Ezek közül az egyik, hogy az óbudai temetőből visszaérkezve gesztenyét adunk a gyerekeknek – vág bele Csány Márton szalézi ifjúsági referens a program vázolásába. – Szalézi hagyomány ez: amikor Don Bosco halottak napján ment haza a temetőből, kapott három zsák szelíd gesztenyét, hogy ossza szét a gyerekek között. Don Bosco hazament, kérte az édesanyját, hogy főzze meg a gesztenyét, de félreértették egymást, és csak egy részét főzte meg az anyja. Ekkor Don Bosco elkezdte osztani két marokkal a gyerekeknek a gesztenyét, és hiába próbálták figyelmeztetni, hogy ne adjon annyit egy-egy gyereknek, nem fog jutni sokaknak, csak osztott, akinek csak ígért. A gesztenye pedig nem fogyott el. Ezt ott többen látták, a szentté avatási perében pedig felhasználták azt a hiteles visszaemlékezést is. Don Bosco kezében szaporodott a gesztenye.

Ne maradjon le a Magyar Nemzet legjobb írásairól, olvassa őket minden nap!

Portfóliónk minőségi tartalmat jelent minden olvasó számára. Egyedülálló elérést, országos lefedettséget és változatos megjelenési lehetőséget biztosít. Folyamatosan keressük az új irányokat és fejlődési lehetőségeket. Ez jövőnk záloga.