300 millió eurót hoznak ezek a nők

Naponta cipelik hátukon nyolcvan kilós terhüket Melilla „öszvér asszonyai”.

Melilla öszvér asszonyai – így nevezik azokat a nőket, akik nap mint nap átszelik a spanyol enklávé és Marokkó határát súlyos csomagjaikkal a hátukon. Melillán keresztül rengeteg áru áramlik Afrikába, és ha az asszonyok szállítják a portékákat, akkor vámmentes lehet azokat importálni Marokkóba – számol be róla a BBC.

Marokkót és Melillát hat méter magas kerítés választja el. A több ezer öszvér asszony már kora hajnalban összegyűlik árujával, hogy minél korábban átléphesse a határt. Puttonyukban használt ruháktól kezdve, a piperecikkeken át, a háztartási eszközökig szinten minden megtalálható; az egészet marokkói és más afrikai piacokra szánják.

Ceuta és Melilla egyfajta „Európa-töredék” Észak-Afrika földközi-tengeri partján; mintegy 500 évvel ezelőtt kerültek spanyol fennhatóság alá. Madrid szerint ezek az enklávék-városok Spanyolország szerves részét képezik. Az enklávékat körbe kerítették, hogy távol tartsák az illegális bevándorlókat, ennek ellenére sokan használják azokat ugródeszkának az Ibériai-félszigetre.

A tömegben mindenütt hatalmas batyukat látni, kartonba, szövetbe vagy zsákba csomagolva, szalaggal vagy valamilyen kötéllel rögzítve; alattuk görnyednek a marokkói nők, a melillai öszvér asszonyok, vagy helyi nevükön „porteadorasok”.

Minden nap így telik a Barrio Chino nevű gyalogos határátkelőn. Amíg a nő elbírja a csomagját, addig személyes poggyásznak tekintik és nem kell érte vámot fizetni. Az asszonyok ellátogathatnak Melillába, mivel a marokkói Nador tartományban élnek, azonban nem telepedhetnek le spanyol területen.

Ezeknek az asszonyoknak a többsége elvált vagy egyedülálló anya, aki csak így tud megélhetést biztosítani családjának. A marokkói társadalomban nem könnyű a helyzetük, és gyakran nem marad más munkalehetőség számukra csak ez. Némelyikük napi háromszor-négyszer is átlépi a határt, akár nyolcvan kilónyi áruval a hátán. Természetesen nincs egységes bérezés, és gyakran a marokkói határőröket is le kell fizetni.

Melillában nincs egyetértés abban, mi volna jobb, ha betiltanák a megélhetés eme formáját, vagy ha hagyják, hogy folytatódjon jelenlegi formájában.

Emilio Guerra a Union Progreso y Democracia párt politikusa szerint szigorú, konkrét szabályokra és biztos körülményekre volna szükség. Guerra hangsúlyozza: „ezek az asszonyok az életüket kockáztatják, több halálos áldozatot is szedett már ez a nehéz fizikai munka”. A politikus egyébként a végleges megoldást Melilla gazdasági modelljének megváltoztatásában látja, szerinte kevésbé kellene támaszkodni a kereskedelemre.

Jose Maria Lopez, a melillai önkormányzat üzleti tanácsadója azonban nem ért ezzel egyet. Úgy véli, pozitív hatása is van ennek az „üzleti tevékenységnek”. „Sokaknak ez az egyetlen megélhetési forrása, és bár borzasztóan kemény munkáról van szó, némelyikük többet keres, mint egy átlag marokkói munkás” – magyarázza Lopez. Tevékenységük ezenkívül hasznot hoz azoknak a marokkói családoknak is, akik eladják a portékákat boltjaikban vagy exportálják azokat délebbre – teszi hozzá. Lopez szerint ez az „informális kereskedelem” körülbelül 300 millió eurót hoz Melillának.