Beállították a vérnyomásom. Nehezen ment, de sikerült. Rendben is lenne, már ami a nappalt illeti. De az éjszakával valami nem stimmel. Ezt a 24 órás ABPM vizsgálat mutatta ki. Az ABPM egy olyan pici készülék, amit vérnyomásmérő mandzsettával rögzítenek, állandóan rajta van az emberen, mint egy hordozható CD-lejátszó. Nappal 15 percenként, éjjel félóránként mérést végez.
Az orvos a sok-sok mérést (ha jól sikerül a vizsgálat, kb. 80-at) egy számítógépes program segítségével kiértékeli. Ebből látszik, hogy tényleg jól van-e beállítva a vérnyomás. Hát nekem nem volt. Az éjszakai értékek magasabbak voltak a normálisnál. Az orvosom szerint ez abból eredhet, hogy horkolok. Kérdezte, hogyan alszom, amire azt válaszoltam, hogy köszönöm, nagyon jól. Még sokszor napközben is elalszom, olyan álmosság jön rám a munkahelyemen, autóvezetés közben stb. „Ez nagyon veszélyes és annak a jele, hogy éjjel nem alszik jól” – mondta erre az orvosom.
Meglepődtem, mert eddig azt hittem, hogy a horkolás a mély alvás jele, így minden rendben van. Hát nincs, mert kiderült, hogy a horkolási hang előtt nem veszek levegőt több másodpercig. Ez egy éjszaka során több százszor ismétlődik. Nagyon káros a szervezetre, mert ilyenkor fuldoklom. Ez a stressz olyan reakciókat indít be, aminek végeredménye a magas vérnyomás. De káros lehet a szívműködésemre, szívritmuszavarokat okozva, és az agyamra is, memóriazavart okozva. Orvosi nyelven a betegséget alvási apnoénak hívják, rövidítve OSAS.
Megtudtam azt is, hogy hosszú távon ugyanolyan szív- és érrendszeri rizikófaktor, mint a többi, már ismertebb veszélyeztető tényező (koleszterin, triglicerid, húgysav, vércukor, elhízás stb.). Mivel kezdett aggasztani a probléma, megkérdeztem, hogyan lehetne kimutatni, hogy biztosan fennáll-e nálam ez a betegség. „Alváslaboratóriumba kell menni, ott kell tölteni egy éjszakát” – hangzott a válasz. Egy poliszomnográfnak nevezett készüléket helyeznek fel, amely egész éjszaka méri a különféle paramétereket. Nem zavaró az eszköz, lehet tőle aludni. Reggel kiértékelik, és az eredménytől függően döntenek a terápiáról. Enyhébb esetben csak életmódváltást javasolnak, például fogyást, súlyosabb esetben gyógyszert vagy szájprotézist írnak fel.
