A máj elsődleges rosszindulatú daganata az ötödik leggyakoribb daganatos megbetegedés világszerte. Évente ötszázezer-egymillió ember betegszik meg, a legtöbben a fejlődő országokban, Afrikában és Ázsiában. Magyarországon évente hat-kilencszáz új májsejtrákos megbetegedéssel számolhatunk. A betegség előfordulási gyakorisága azonban Európában is folyamatosan nő. Férfiaknál a májrák általában háromszor gyakoribb, mint nőknél.
Az elsődleges májrákok nyolcvan százaléka előzetesen fennálló májzsugor (orvosi nevén cirrhosis) talaján alakul ki. A májzsugor hátterében általában a máj vírus okozta krónikus megbetegedése – az úgynevezett B és C típusú májgyulladás (hepatitis) – áll. A krónikus alkoholizmus szintén májzsugort okozhat, így elősegíti a májrák kifejlődését. A trópusi országokra jellemző ok az élelmiszerek fertőződése egy penészgombaféleséggel az aflatoxinnal, amely májdaganat kialakulását idézi elő. Egyes ritka anyagcsere-betegségek – például a szervezetben levő vas krónikus raktározási zavara – szintén hajlamosíthatnak a májrák kialakulására.
Pontosan nem tudjuk, hogy a fenti betegségek fennállása esetén mi indítja el a májban a daganatos átalakulást. Feltételezhető, hogy a krónikus gyulladás vagy alkoholos ártalom hatására elpusztul a májsejtek egy része, amelyeket a szervezet pótolni igyekszik. A májsejtek újraképzése során létrejöhetnek olyanok is, amelyeknek a növekedése nem kontrollálható, és osztódás folytán egyre tovább szaporodnak, végül pedig daganatot képeznek.
A májban egy korai stádiumú daganatos góc képződése nem okoz azonnal tüneteket. A betegség hosszú ideig „néma” maradhat. Előfordul, hogy csupán véletlenül ismerik fel, például egy hasi ultrahangvizsgálatot követően. Az előrehaladottabb májrák tünetei sem egyértelműen jellemzők a daganatra, hiszen az egyéb hajlamosító májbetegségek (krónikus májgyulladás vagy májzsugor) is okozhatnak hasonló panaszokat.
Májrákra utalhatnak a következő tünetek:
Az orvos először részletesen kikérdezi a beteg kórelőzményét, hiszen a régóta fennálló vírusos májgyulladás vagy a fokozott alkoholfogyasztás már felvetheti májrák gyanúját.
Ezt követően a fizikális vizsgálat során áttapintja a hasat, megállapítja, van-e májnagyobbodás vagy vizenyő a hasüregben. A bőr megtekintése és a szem vizsgálata alapján az orvos sárgaságot fedezhet fel.
A hasi ultrahangvizsgálat támpontot ad annak megállapításához, hogy található-e daganatgyanús góc a májban. A gócok pontos feltérképezéséhez és a jó- vagy rosszindulatúság meghatározásához általában szükséges a kontrasztanyaggal végzett komputertomográfiás vizsgálat vagy a mágneses rezonanciavizsgálat is. Mindezek a vizsgálatok teljesen fájdalommentesek.
Ha a képalkotó vizsgálatok nem adnak egyértelmű információt a betegség jellegéről, szükség lehet rá, hogy a máj állományából egy kis beavatkozás során szövetmintát vegyenek, amelynek szövettani vizsgálata tisztázza a kérdést. A mintavétel történhet úgy, hogy ultrahangkontroll mellett egy igen vékony tűt vezetnek a máj állományába, és ezen át nyerik a szükséges anyagot, vagy szükség esetén egy vastagabb szövethengert távolítanak el a májból vastag tűn keresztül.
Ha a góc nincs kívülről jól megközelíthető helyen, minimális megterheléssel járó, hastükrözéses műtét (laparoszkópia) elvégzése is szóba jöhet. A laboratóriumi vérvizsgálat megmutatja, hogy a májfunkciók rendben vannak-e, ami nagyon fontos a későbbi kezelés megtervezéséhez. A rosszindulatú májdaganatok egy része jellegzetes fehérjét termel, amelyet alfa-fötoproteinnek neveznek. A fehérje megszaporodása a vérben jelezheti a daganat fennállását.
