Szent Márton ünnepén, november 11-én hatalmas lakomákkal, vigasságokkal ünneplik az új bort és a kövérre hizlalt libát, és persze elsősorban Szent Mártont. A magyarsághoz köthető hiedelem, hogy aki Márton-nap éjjelén álmodik, az boldog lesz, de mik azok a népi hiedelmek és szokások, amik még erre az ünnepre vezethetőek vissza?
Ha a libamell csontja fehér volt, akkor bizony az havas telet jelentett, ha barna, az saras, lucskos telet ígért. A Márton-napi bálokat és lakomázásokat azért tartották, mert aki ezen a napon libát eszik (némi újborral leöblítve azt) az egész évben bőséggel ehet, és életereje is szárba szökken.
Ha valaki spiccesre fogyasztja magát az újborból, az a következő évben már védve lesz a fej- és gyomorfájdalmaktól. Ezen a napon nem szabadott takarítani, mosni és teregetni sem, mert az marhavészt okoz.
A Márton napján szedett vesszőt, amit az állatok terelésére használtak, az istálló ajtaja fölé kötözték, megvédve az istálló lakóit a betegségektől. A jószágokat ezen a napon hajtották végleg az istállóba, a pásztorok ekkor számoltak el a rájuk bízott állatokkal és a szolgálattal, és ekkor fizették ki őket.
Borvidékeken azt tartották, hogy ha Márton-napon még zöld a szőlő levele, akkor enyhe lesz a tél, s ha ezen a napon esik az eső, akkor a következő évi termés bőséges lesz.
Szóljon hozzá!
Jelenleg csak a hozzászólások egy kis részét látja. Hozzászóláshoz és a további kommentek megtekintéséhez lépjen be, vagy regisztráljon!