Tűleveles szőnyeg ide, vörös csillagos csomagolópapír oda, gyomorrontás amoda, Jézus Krisztus születését ünnepli ezen az éjszakán a világ.
Belegondolva azért eléggé „durván” kezdődött, ma biztosan sokan legyintenénk egy ilyen eseménysorra: egy rongyos ezermester és jegyese a népszámlálás miatt születési helyére utazik, ahol idő közben eljön az asszony szülési ideje. Szálláshelyük nincs, mindenhol kopognak. Beesteledik, a település határában aztán találnak egy melléképületet, egy védett zugot, ahol lepihenhetnek, kihúzhatják reggelig. Az asszony azonban éjjel megszüli gyermekét.
A Máté és Lukács evangélista által lejegyzett história nyilván nem a történelemkönyveknek íródott. A tény viszont – Jézus születése – adott, illetve társul hozzá a két leírásnak megfelelő két kontextus is: Máté evangélista – mint azt korábban az MNO-nak Török Csaba tévéreferens atya elmondta – zsidó hitről áttért keresztényeknek írva azt emeli ki, hogy a születéssel ószövetségi jóslatok teljesedtek be.
Hogy mit tarthatunk Jézus „szülinapjának”, ebben nem segítenek nekünk adatok, de már a IV. században kialakult a december 25-ei dátum mint ünnepnap. Voltaképp a január 6-ai epifánia (vízkereszt) rögzült igen korán mint Krisztus első nyilvános megjelenése, Egyiptomban pedig a tavaszi napéjegyenlőséghez kötötték „a születést”, a világ teremtését. A huszonötödikei nap a napéjegyenlőség utáni negyedik nap, ekkor teremtette Isten a Napot, a keresztény hit számára pedig „az igazi Nap maga Jézus”. A téli napfordulóhoz Róma úgy viszonyította át a születés ünnepét, hogy a csillagászati megfigyelés alapján ekkortól bizonyos, hogy a Nap fénye nem győzhető le – a hatás a ma végveszélyben lévő szíriai kereszténység köreiből keletkezett Rómára. Az ortodoxiában nem érvényesült így ez a hatás, ott maradt hangsúlyban az epifánia és maradt a Julianus-naptár is, ezért látunk a híradásokban január elején „még egy” karácsonyt.
Elevenen beleégett az ajándékozás eseménye is a karácsonyba, amiről nem mondhatjuk, hogy nincs köze Jézus születéséhez, de mélyebb szimbolikája van. Török Csaba így mondja, Isten adja nekünk fiát, hogy megmentse azt, aki bűnös. A csecsemő márpedig a segítségre szoruló, elesett világ szimbóluma, ami egy nagy változás lehetőségét hordozza. A mai ajándékláz persze inkább tükrözi vissza kultúránk állapotát, a születés maga eredetileg teljesen szegényes, mégis belepi fényével az egész világot.
Egy csomó természetes szimbólummal is találkozunk a karácsonyfán, az asztalon vagy a templomi szertartásokon. Az alma például a születéssel eltörlődő áteredő bűnt, a dió – Szent Ágoston szerint – az anyaméhből születő Jézust jelképezi. Ezekben a napokban a „leggyakorlóbb” katolikusok háromszor is templomba mennek: 24-én este az éjféli misére (ekkor hangzik el a születés pillanatáról beszámoló evangéliumi szakasz), 25-én a „pásztorok miséje” reggel 7-8 tájban következik a pásztorok karácsonyi történetével, napközben van a nagymise arany szertartásszínnel (nem a születés, hanem a teremtés történetével).
A vízkereszt utáni szombatig tartó ünnepkör következő „tétele” a 26-ai Szent István vértanúünnep, 27-én a Szent János-boráldást vesszük, 28-án pedig azokat ünnepeljük, akik csecsemőként haltak meg – emlékezve a betlehemi gyerekgyilkosságra. Mozgó ünnep a december utolsó vasárnapi Szent Család vasárnapja, erről ezt mondja Török Csaba:
– A XX. század kezdete óta kiemelt tisztelet „tárgya” a Szent Család, aminek társadalmi-kulturális vetülete van: a Mária, József és Jézus iránti megkülönböztetett szeretet válasz a házasság intézményének szekularizálódására. Az egyház ugyanis nem akart tilalomfát állítani, inkább pozitív példát kívánt adni a Szent Család példáján keresztül.
31-e Szilveszter napja, amiről talán kevesen tudják, hogy Szent Szilveszter pápa után kapta nevét, aztán pedig január elseje sem csak a polgári újesztendő miatt kiemelt ünnep, hanem mert ez karácsony nyolcadik napja. A zsidó családokban ez a körülmetélés ideje, ekkor kapja a nevét is Jézus. A néphagyományba ez a nap kiskarácsony néven vonult be, hisz minden egyházi ünnepnek nyolcada, nyolcnapos tartama volt. Bizony innen ered, hogy születésnapot, névnapot is nyolc napig lehet köszönteni.
Bár még csak most hozták az angyalok, a karácsonyfa „bontására” is van egyházi ukáz: február 2-án van Gyertyaszentelő Boldogasszony ünnepe, a Jézus születése utáni negyvenedik nap.
