Egy csomó természetes szimbólummal is találkozunk a karácsonyfán, az asztalon vagy a templomi szertartásokon. Az alma például a születéssel eltörlődő áteredő bűnt, a dió – Szent Ágoston szerint – az anyaméhből születő Jézust jelképezi. Ezekben a napokban a „leggyakorlóbb” katolikusok háromszor is templomba mennek: 24-én este az éjféli misére (ekkor hangzik el a születés pillanatáról beszámoló evangéliumi szakasz), 25-én a „pásztorok miséje” reggel 7-8 tájban következik a pásztorok karácsonyi történetével, napközben van a nagymise arany szertartásszínnel (nem a születés, hanem a teremtés történetével).
A vízkereszt utáni szombatig tartó ünnepkör következő „tétele” a 26-ai Szent István vértanúünnep, 27-én a Szent János-boráldást vesszük, 28-án pedig azokat ünnepeljük, akik csecsemőként haltak meg – emlékezve a betlehemi gyerekgyilkosságra. Mozgó ünnep a december utolsó vasárnapi Szent Család vasárnapja, erről ezt mondja Török Csaba:
– A XX. század kezdete óta kiemelt tisztelet „tárgya” a Szent Család, aminek társadalmi-kulturális vetülete van: a Mária, József és Jézus iránti megkülönböztetett szeretet válasz a házasság intézményének szekularizálódására. Az egyház ugyanis nem akart tilalomfát állítani, inkább pozitív példát kívánt adni a Szent Család példáján keresztül.
31-e Szilveszter napja, amiről talán kevesen tudják, hogy Szent Szilveszter pápa után kapta nevét, aztán pedig január elseje sem csak a polgári újesztendő miatt kiemelt ünnep, hanem mert ez karácsony nyolcadik napja. A zsidó családokban ez a körülmetélés ideje, ekkor kapja a nevét is Jézus. A néphagyományba ez a nap kiskarácsony néven vonult be, hisz minden egyházi ünnepnek nyolcada, nyolcnapos tartama volt. Bizony innen ered, hogy születésnapot, névnapot is nyolc napig lehet köszönteni.
