Csaba atya: Ezen az éjszakán helyére állt a világ

Mintha már Assisi Szent Ferenc is sejtette volna, hogy a XXI. század embere áruhitelben úszva igyekszik majd közelebb kerülni karácsony titkához.

Áruhitelből ajándékozzuk körbe egymást

Megkerülhetetlen eleme lett a szentesti ünneplésnek az ajándékozás, amihez Török Csaba atya szerint van is köze Jézus születésének, meg nincs is, az elharapódzó folyamatokról ellenben radikális véleménye van.

LAPOZZON TOVÁBB!
---- Lapozok ----
– Az ajándékozásnak van egy mély szimbolikája: Isten azért ajándékozza nekünk Fiát, hogy az elbukott, bűnös embert megmentse. És ez a fajta születés, ami a csecsemő kitaszítottságát, szegénységét állítja az előtérbe, az elesett, segítségre szoruló világ képét s a Jézus általi nagy változás lehetőségét hordja magában. Szent Pál így ír a megtestesülésről: „szolgai alakot öltve kiüresítette magát”. Krisztus születésével, a karácsonyi „szegénységgel” helyre lett állítva a világ. Konkrétan az ajándékozásnak a ma ismert karácsonyi formájáról azt kell mondanom, hogy az elmúlt kétszáz év terméke, a kultúránk állapotát tükrözi vissza. A születés szegénysége viszont ilyenkor újra teljes fénybe borítja a világot, ezért égnek a csillagszórók, ezért terjed Assisi Szent Ferenc óta a betlehemállítás hagyománya is. Mivel Isten megajándékoz minket, természetesen van létjogosultsága az ajándékozásnak, de nem szabad, hogy a mértéktelenségről szóljon az ünnep – gondolok itt akár a háziasszonyok vagy az apukák karácsonyára – egy fogással is ugyanolyan tökéletes lehet a karácsony. Nem is olyan régen még csak a gyerekek kaptak ajándékot, ma már áruhitel segítségével ajándékozzák egymást körbe a felnőttek is.

Az alma a bűn, a dió Jézus

Karácsonykor rengeteg szimbólum előkerül, az alma a Krisztus születésével eltörlődő „ádám-évai” ősbűnre, a dió Szent Ágoston szerint a Mária méhéből világra jövő Jézus titkára utal.

A vallásgyakorlók számára ilyenkor megszaporodnak a „templomba járási alkalmak”, a katolikusok három különböző szentmisére mehetnek karácsonykor. Az első éjfélkor, a születés szimbolikus pillanatában van, ekkor az ismert betlehemi történetet olvassák evangéliumi szakaszként. A második a talán kevésbé „népszerű”, úgynevezett pásztorok miséje 25-én reggel 7-8-kor, az evangéliumi részlet értelemszerűen a közelben tanyázó pásztorok szemszögéből mondja el Jézus születését. Karácsony napján, napközben vagy este pedig még van egy szentmise arany színű papi ruhával, viszont ekkor nem a születés történetét olvassa fel a pap, hanem János evangéliumának bevezető részét, ami teológiai olvasata a születés és a megváltás eseményének.

A család pozitív példa

A II. vatikáni zsinat óta a vízkereszt utáni szombatig tartó ünnepkör további napjain is van mit ünnepelni: 26-án Szent István, az első vértanú, 27-én a Szent János (s a boráldás) áll a figyelem középpontjában, 28-án pedig az aprószentek ünnepe van, emlékezve a betlehemi gyerekgyilkosságra. Van egy mozgó ünnep is, a karácsony és az újév közé eső vasárnap, ami pedig a Szent Család vasárnapja; közel az Alkotmánybíróság furcsa döntéséhez külön is említést tesz róla Török Csaba.

– A XX. század kezdete óta kiemelt tisztelet „tárgya” a Szent Család, aminek társadalmi-kulturális vetülete van: a Mária, József és Jézus iránti megkülönböztetett szeretet válasz a házasság intézményének szekularizálódására. Az egyház ugyanis nem akart tilalomfát állítani, inkább pozitív példát kívánt adni a Szent Család példáján keresztül: így érdemes, így lehet igazán hitben, szeretetben családként élni.

Nyolc napon belül

31-e Szilveszter napja, amiről talán kevesen tudják, hogy Szent Szilveszter pápa után kapta nevét, aztán pedig január elseje sem csak a polgári újesztendő miatt kiemelt ünnep, hanem mert ez karácsony nyolcadik napja. – A zsidó családokban ez a körülmetélés ideje, ekkor kapja a nevét is Jézus. A néphagyományba ez a nap kiskarácsony néven vonult be, hisz minden egyházi ünnepnek nyolcada, nyolc napos tartama volt. Bizony innen ered, hogy születésnapot, névnapot is 8 napig lehet köszönteni – magyarázza a fiatal pap.

Ha valaki azon gondolkodik, meddig tartsa a karácsonyfát, a zsinat előtti katolikus hagyomány egyértelműen megmondja: február 2-ig, ekkor van ugyanis Gyertyaszentelő Boldogasszony ünnepe, a Jézus születése utáni negyvenedik nap.

Török Csaba „karácsonyhasználati útmutatója” viszonylag egyszerűen hangzik: – Egy paptestvérem a templomában stresszmentes adventet kívánt a híveknek. Való igaz, az ünnepre készülődés nem akadályverseny, ahol rendkívüli teljesítményt kell nyújtani. Szabadítsuk meg önmagunkat a túlzott, önmagunk által felállított teljesítménykényszerektől. Az ünnep ugyanis nem erről szól, hanem arról, hogy megünnepeljük az emberséget, a mindannyiunkat összekötő szeretetet, hogy találtunk időt egymásra, hogy mélyen megéljük összetartozásunkat. Ezzel ráirányítjuk a figyelmet arra, ami az igazán lényeges; egymásnak ajándékozzuk azt, akik, amik vagyunk.