Semmering, Annaberg – csak kettő az ismertebb, hozzánk közelebbi osztrák síterepek közül. Idén februárban csapatunk kicsit messzebbre merészkedett, a Budapesttől 450 kilométerre fekvő Lachtalhoz (magyar nyelven róla: itt), egy kisbusszal és három autóval. A stájejországi Mura-völgytől északra lévő barátságos település sícentrumához idén is a Lagerquartier.at honlapon találtunk szállást 18 főre. A teljesen felszerelt házikóban magunk készítettük az élelmet (reggelit és pályauzsonnát), s főként otthonról hozott alapanyagból főztünk estére. Utazással, szállással, síbérlettel (ez a legtöbb, majdnem 40 ezer forintnyi euró), kajával és biztosítással együtt 75 ezer forint/főből jött ki az önszervezett téli vakációzás, és bár Franciaországban a síbérlet olcsóbb, az eggyel több nap sízés máris 3 és féllel több nap igénybevétel az utazás miatt – tehát itt is igaz, ami máskor: a kevesebb néha több.
Lachtalban is beigazolódott, amit a magyar síző csak alapos tapasztalás után fogalmazhat meg: teljesen mindegy, hogy hétvége van vagy hétköznap, a pályák akkor telnek meg, ha jó idő van; ha nincs, a talán 2 hetet is ott töltő osztrákok egy-két napot beáldoznak arra, hogy „rekreálódva” várják a jó időt. A bátor és „időre jött” magyarok – illetve lengyelek – azonban bármilyen időben ott vannak a terepen.
A mi sítúránk részleteiről azonban tovább faggattuk a 12-es pálya csákányos felvonójának 6 percében Horváth Domonkos túravezetőt.
– Ez egy viszonylag kicsi pályarendszernek számít, 40 kilométer sincs, de ennek megfelelően változatos. Csoportos kedvezménnyel vettük az 5 napos bérletet ide, de először a szállást választottuk ki, ahhoz a terepet; reggelenként és délutánonként autózunk még összesen másfél órát, így a legjobb – foglalja össze a szervezés lényegi elemeit Domonkos.
Budapesttől Judenburgig gyakorlatilag végig autópályán lehet haladni, csak a végén kényszerülünk alsóbb rendű utakra. Ezt a magyaroknak meglévő előnyt támasztja alá, hogy az azonnal a parkolóból induló sílifteknél minden lényegesebb útmutatás magyar nyelven is olvasható.
– Mintegy 15 különböző pálya van itt, amin le lehet csúszni, ezenkívül még vannak átkötő vonalak is. A parkoló 1600 méteren van a tengerszint fölött, és a hatülős lift pontosan 2000 méterre visz föl, illetve van egy olyan csákányos felvonó, ami jobb időben felvisz 2222 méterre, ez a legmagasabb pontja a pályarendszernek. Összehasonlítva a közkedveltebb Gerlitzen tereppel, ez azért jóval magasabban van.
Most már, hogy Miklós Edit téli olimpiai remeklése óta kicsit sínemzetnek is érezhetjük magunkat, egyre kevésbé kell szégyenkeznünk vagy valami különleges hobbiként felfognunk a sízést, ami a síszövetség elnöke szerint a kerékpározás után a második legkedveltebb hobbisport.
Felvonózás egy igazi Milka-tehénnel és minden más izgalom az MNO videójában!
