Számos kétoldali vesebetegség fordul elő, ezek egyike a vesegyulladás, amely lehet akut (heveny) és krónikus (idült). Egészséges egyénben a vesék által kiválasztott vizelet a húgycső legvégső szakaszáig steril. A baktériumok leggyakrabban alulról felfelé terjedve fertőzik meg a húgyutakat, ritkábban fordul elő, hogy a vérben keringő baktérium a vesébe kerülve okozzon gyulladást. A gáttájékon vagy a hüvely környékén elhelyezkedő bélflórából származó baktériumok felfelé haladva, a húgycsövön át érik el a hólyagot, a húgyvezetéket és a vesemedencét. Kiváltképpen elősegíthetik a fertőzést különféle eszközös beavatkozások (például hólyagkatéter, hólyagtükrözés) és főként a vizelet szabad elfolyását gátló megbetegedések (például gyulladásos szűkületek vagy kövek).
Leggyakoribb a háromévesnél idősebb gyermekeknél és fiatal felnőtteknél. A betegség mindkét vese valamilyen bakteriális fertőzést – többnyire torokgyulladást – követő, immunalapon fellépő gyulladása. Akut vesegyulladáshoz vezethet más fertőzésekre – mint például bárányhimlő, tüdőgyulladás, fertőző májgyulladás, a hasi szervek tályogjai, malária, szifilisz – kialakult reakció is. Általában hirtelen kezdődik és négy-hat hét alatt gyógyul meg.
Az arcon, a szemek környékén észlelhető, sőt az egész testre is kiterjedő elsődleges tünete az ödéma. További jellemző tünete a vérnyomás emelkedése, mely hirtelen kezdődhet, és annyira igénybe veheti a fokozott terhelésre felkészületlen szívizmot, hogy szívelégtelenség is felléphet. Ilyen esetben az akut vesegyulladás első tünete (az ödéma mellett) a fulladás és a fejfájás – ez utóbbi a vérnyomás emelkedésének gyakori velejárója, ami igen kínzó lehet. Az említettek mellett előfordulhat még hányinger, hányás és étvágytalanság, illetve derékfájás. Feltűnhet esetleg a vizeletmennyiség csökkenése, és gyakran észlelhető a véres vizelet. A vizelet további elváltozásokat is mutat, ennek megítélése azonban már orvosi feladat.
A betegek többségénél az első tünetek már csak a betegség előrehaladott állapotában jelentkeznek, és további problémát jelent, hogy a beteg számára nem teljesen egyértelmű, hogy a gond a veséjével lehet. Más kórok esetében is érezheti a fáradékonyságot, a nehéz koncentrációs képességet, néhány kiló leadását az étvágytalanság vagy a hányinger miatt. Bokaduzzadás, izomgörcsök, álmatlanság és viszkető, száraz bőr esetén sem gondol azonnal a vesegyulladásra.
Ha idegrendszeri tünetek is megfigyelhetők, akkor az már súlyos veseelégtelenségre utal. Ilyenkor különböző szervekben gyakori fájdalomérzet keletkezhet, görcs vagy akár tudatzavar is előfordulhat. A végállapotú veseelégtelenségnél pedig már minden szerv – közvetlenül vagy közvetve – érintetté válhat. A tünetek oka az, hogy a gyulladásban lévő vese képtelen a méreganyagok maradéktalan kiválasztására, emiatt azok felszaporodnak, és lerakódnak a szervezetben.
A pár napig tartó teljes koplalás segíthet, ami egyébként könnyen betartható azon beteg számára, akinek amúgy is „elment” az étvágya. Javasolt, hogy néhány napot ágynyugalomban töltsön. A legtöbb esetben teljes gyógyulásra lehet számítani gyógyszerek nélkül is. El kell kerülni, hogy a betegség krónikussá váljon, ezért rögtön forduljunk orvoshoz, amennyiben a fent ismertetett tünetek jelentkeznek. Életmódváltás és diéta szükséges – kerülendő az ételek erős sózása és a túlzott fehérjebevitel. A kezelést minden esetben az orvosnak kell beállítania.
Veleszületett és örökletes rendellenességek gyermekkori veseelégtelenséget okozhatnak, de a betegség a későbbi életkorban is kialakulhat. Ezenkívül a visszatérő vesekövesség, a gyakori fertőzések, a többszörös veseoperáció, a prosztata egyes betegségei, illetve daganat, baleset vezethet a vese krónikus betegségéhez. Előfordulhat a fájdalomcsillapítók túlzott fogyasztása következtében kialakuló veseelégtelenség is. Mintegy kétharmad részben a cukorbetegség és a magasvérnyomás-betegség okozza a krónikus veseelégtelenség kialakulását. Jellemző előfordulása még, hogy krónikussá válik egy nem meggyógyult akut vesegyulladás.
A krónikus vesegyulladás nemcsak a veseszövet gyulladásával, hanem annak hosszú távú károsodásával is jár. A vizeletben fehérje és vér mutatható ki. A magas vérnyomás megterheli a szívet, ezért szívelégtelenség léphet fel – ennek kialakulását nagyon fontos megelőzni a magas vérnyomás gyógyszeres kezelésével. Az akár több évig is eltartó betegség során – amikor a vizelet mennyisége drasztikusan csökken, és már csak egészen kevés vizelet ürül a szervezetből –, fennáll a veszélye, hogy kialakulhat a krónikus veseelégtelenség állapota, amikor vesepótló kezelés vagy veseátültetés válhat szükségessé.
Vizelet- és laboratóriumi vizsgálatokkal igazolható a gyulladás megléte, eredete. Továbbá műszeres, eszközös vizsgáló eljárások szükségesek a gyulladást kiváltó ok felkutatása érdekében. Erre a hasi ultrahang vagy más képalkotó eljárások alkalmasak.
A betegség megfelelő antibiotikummal végzett kezelésre gyorsan, nyom nélkül gyógyul. Amennyiben a háttérben valamely rendellenesség – vesekő, a vesevezeték és a vesemedence átmenetének szűkülete – észlelhető, az a gyógyulás folyamatát megnehezítheti, lassíthatja. Ilyen rendellenességek az anatómiai elváltozások. Ilyenkor nem elég megszüntetni magát a vesegyulladást, a komplikáló tényezőt műtéti úton is kezelni kell. A rendszeres gondozás kiemelt szerepet kap ebben a betegségcsoportban.
Még több cikket olvashat a témában a Nemzeti Vese Program honlapján.