1707 és 1711 pusztító pestisjárvány söpört végig Varsón, mintegy 30 ezer áldozatot követelve. A Jézus Öt Szent Sebe Testvériség tagjai akkor megfogadták, hogy minden évben elzarándokolnak a lengyel fővárostól Czestochowáig, ha Varsó megszabadul a fekete haláltól. A zarándoklat azóta egyszer sem maradt el, még a második világháború alatt, és a német megszállás idején is megtartották.
Csak egyetlen alkalommal nem jutottak el a célig a gyalogosok, 1792-ben, amikor porosz megszállók elfoglalták a területet, és lemészárolták őket. 1935-ben állítottak emlékművet az áldozatok tiszteletére a gyilkosság helyszínén, Czestochowától 30 kilométerre, emellett azóta is elhalad a menet. 1963-ban kommunista hatóságok betiltották az utat himlőjárványra hivatkozva, de a zarándokok ekkor is útnak indultak illegálisan, titokban.
Idén 303. alkalommal indul neki a több mint 120 ezer lengyel és külföldi zarándok, hogy teljesítse a közel 300 km-es távot, a fővárostól a Jasna Góra-i Mária-kegyhelyig. Augusztus 5-étől 14-éig naponta átlagosan 30 kilométert tesznek meg, hogy 15-ére, Mária mennybemenetele – Nagyboldogasszony ünnepére, Lengyelország legnagyobb kegyhelyére, a Czestochowai Fekete Madonna képmása elé érjenek.
Az egyszerűbb koordinálásért a rengeteg gyalogos csoportokba rendeződve zarándokol, út közben pedig ott élő lengyelek várják őket süteményekkel, frissítőkkel, gyümölcsökkel és kis papírokra írt imaszándékokkal. A hajnali indulás után – ekkor a hűvösben ugyanis könnyebb menni – 5-6 kilométerenként van egy fél órás pihenő és egy 60 perces ebédszünet.
Útközben a vezetők folyamatosan lengyel dalokat énekelnek hangosbemondókba, hogy a lendület és a jókedv egytől egyig mindenkire átragadjon. A nagy csomagot nem kell cipelni, azt teherkocsik viszik el reggel, majd este adják le az új helyen, napközben elég csak egy kis hátizsákot vinni a legszükségesebb dolgokkal. A kora esti órákban, 6-7 óra körül érkezik meg a menet a szálláshelyre, itt sátrakban – de előfordul, hogy istállókban, pajtákban – térnek nyugovóra a zarándokok.
