János legyen mondjuk most Ferenc pápa, akit mindenki ismer egy kicsit, aki követi a híradásokat. Divat őt most „istenként” emlegetni. Pedig nem ő volt a világosság, csak tanúságot kell tennie a világosságról. A világosság az, akinek még Ferenc pápa sem méltó megoldani a saruszíját.
Ferenc pápa és mások, akik látványosan örömmel hirdetik a világosságot – hiába is pedofilozzák le a papokat mind egy szálig nem kevesen –, mondjuk a dévai Böjte Csaba, a budapesti nagyvárosi atléta Pál Feri atya, a Széchenyi-díjas Jelenits István, Székely János, Beer Miklós cigánypásztor püspökök vagy megannyi „sarki plébános”, hogy a Gulagról hazatért Olofsson Placidról már ne is beszéljünk, tehát ők mind egy-egy mozaik a Krisztus-puzzle-ban (talán ez ellen ők tiltakoznának a leghangosabban...), akikről, de ezt majd az utókor megállapítja, akár szintén szólhatna a fenti történet. De egy másik korba születtek, hogy nekünk is legyenek támpontjaink, fáklyáink, valódi fénye legyen a harmadik gyertyának. Örülni, örömben élni nem kötelező, de az irány adott, van merre fordulni és elindulni.
Létezik tehát az az életfelfogás ma is, ami 2700 éve Izajás prófétánál vagy 2000 éve Jánosnál. A közös öröm iránya pedig most nem, most sem más, mint Jézus Krisztus egyre közeledő eljövetele, amit a két lila gyertya után most a harmadik, rózsaszín még szembeötlőbben mutat. Nemcsak a szenvedők és a rosszak jelek a világ számára, hanem minden olyan is, aki ha nem is olyan hangosan, de örömben él.
Ferenc pápa adventi kalendáriumában az öröm ablaka mögött EZ olvasható. Az MNO adventi kalendáriuma segítségével pedig ITT töltekezhet, némi nyitással a profán karácsonyi előkészületekre – mindenképp örömmel ajánljuk!
Szóljon hozzá!
Jelenleg csak a hozzászólások egy kis részét látja. Hozzászóláshoz és a további kommentek megtekintéséhez lépjen be, vagy regisztráljon!