Elővesszük a hetek óta táskánkban gyűrődő bevásárlólistát: jaj, még kell hal, szaloncukor, ajándék a Pirinek, atyaúristen, még a Lacinak sem vettem semmit, és vajon mire vágyhat Timike? És már rohanunk is az egyik üzletből a másikba, majd a harmadikba, huszadikba. Egyre jobban izzadunk, se ötlet, se ajándék, ja, hogy a héten ők is vettek maguknak porszívót? Akkor kettő lesz nekik. Hátunkon csomag, kezünkben négy szatyor. A 4-es, 6-oson beleáll az oldalunkba utastársunk csomagolópapírja, mi rálépünk a másik lábára. Téboly az egész. Valóban erről kell szólnia a karácsonynak? Az ember még alig ért vissza a nyári szabadságáról, még meg sem száradt a fürdőruhája, de már szeptember óta kötelező bámulnia a szomszédos, giccsparádéba öltöztetett plázát, ahol emberek fejvesztve rohangálnak, mintha muszáj lenne. Fogyassz! Fogyassz! Fogyassz! Tárgyakat. Kapcsolatokat. Stop.
Ez az a pillanat, amikor vissza kell vonulnunk a jó meleg konyhánkba, majd galacsint formálva a legtávolabbi sarokba kell hajítanunk a bevásárlólistát, és fel kell hívnunk azokat, akiket szeretünk: – Gyertek, elő a tepsivel, süssünk együtt mézeskalácsot, vagy puszedlit! A közös karácsony előtti sütés mindent visz, azt adjuk a másiknak, ami a legértékesebb: odafigyelésünket és időnket. A fahéj, méz, szegfűszeg, gyömbér illata belengi a lakást. Ez az igazi karácsonyi hangulat, nem a pláza tetejéről csüngő, kivilágított szán és a gyerekek ijesztgetésére alkalmas LED-Mikulás. A közös program még értékesebb tud lenni gyerekekkel együtt, akik még tisztán rá tudnak csodálkozni a tepsiben kelő puszedlire: „Anya, kérsz? Én csináltam.”
A puszedlihez nem is kell olyan sok minden: szükségünk lesz lisztre (60 deka), szódabikarbónára (2 teáskanál), fahéjra (1 teáskanál), szegfűszegre (1 teáskanál), gyömbérre (1 teáskanál), kardamomra (ízlés szerint), tojásra (3 sárgája, 1 fehérje), porcukorra (15 deka), mézre (25 deka), tejfölre (4 evőkanál) és vajra (8 deka). A lisztet összekeverjük a fűszerekkel és a szódabikarbónával. A tojásokat felverjük a porcukorral, majd hozzáadjuk a tejfölt. A mézet és a vajat összemelegítjük, de vigyázunk arra, hogy ne legyen forró, csak langyos. A tojásos keverékünket hozzáadjuk a mézeshez, majd beleszitáljuk a lisztet. A kapott tésztát egy éjszakára hűtőbe tesszük. Másnap kis golyókat formálunk a masszából, és a tepsibe egymástól nagyobb távolságra helyezett (hogy ne nőjenek össze) puszedlikezdeményeinket légkeveréses sütőben 180 fokon 8-9 percig sütjük. Ha szeretnénk, dióval, napraforgó- vagy tökmaggal, esetleg színes cukorkákkal díszíthetjük a tetejét sütés előtt. A tésztából kimaradt 3 tojásfehérjénket 25 deka porcukorral kemény habbá verjük, beleforgatjuk a megsült puszedliket, majd 100 fokos sütőben megszárítjuk.
Ugye, hogy százszor jobb program, mint csomagokat cincálni?
