Az új-zélandi kutatók a 2014–2015-ös antarktiszi nyár folyamán tanulmányozták a Ross-tengeri kardszárnyú delfineket és megállapították, hogy azok a C típusba tartoznak, vagyis elsősorban hallal, egyebek közt antarktiszi fogashallal táplálkoznak.
„Azt akartuk kideríteni, hogy a Ross-tengeri fogashal-halászterületek csökkenése kockázatot jelent-e a C típusú orkák számára, és hogy pontosan hány példány él belőlük a területen, merre táplálkoznak” – mondta a kutatócsoportot vezető Regina Eisert, az új-zélandi Canterbury Egyetem Gateway Antarctica kutatóintézetének munkatársa.
Mindeközben olasz bálnaszakértők műholdas adóvevővel szereltek fel orkákat az antarktiszi Terra Nova-öbölben, hogy nyomon kövessék az állatok mozgását. A két csapat egymástól függetlenül igazolta, hogy a C típusba sorolt gyilkos bálnák oda-vissza úsznak az antarktiszi Scott-kutatóbázis és az új-zélandi Északi-sziget Northland tartományának partjai között.
Az új-zélandi csapat felfedezte, hogy többször is ugyanazt a nőstény orkát kapták lencsevégre az új-zélandi partoknál és az antarktiszi McMurdo-tengerszorosnál is. Az olasz műholdas adatok pedig azt mutatták, hogy az állatok egyenesen északra úsznak, Új-Zéland felé.
„Ha az antarktiszi gyilkos bálnák valóban a Scott-bázis és az új-zélandi Északi-sziget közt ingáznak ahelyett, hogy egy viszonylag körülhatárolt területre koncentrálódnának, ahogy azt néhány szakember gondolja, az alapvetően megváltoztatja ezen csúcsragadozók ökológiájára vonatkozó ismereteinket és a rájuk leselkedő lehetséges veszélyeket” – húzta alá Eisert.
Mint hozzátette, „a bálnák hosszú vándorlása azt is sugallja, hogy a korábban véltnél sokkal jelentősebb ökológiai kapcsolat áll fenn az Antarktisz és Új-Zéland között”.
