Beindult a tájékoztatási cunami a Vatikánból, ahová pár napja három hétre „beköltöztek” a világegyház vezetői a családszinódusra. A Magyar Kuríron hozzáférhető hivatalos információkból kiderül: a több hetes, pápai döntéshozatalt segítő püspöki eszmecsere első két ülésnapján 72 felszólalás volt; tíz dél- és hét észak-amerikai, huszonhatan Európát, tizenketten Afrikát képviselték, nyolcan Ázsia és Óceánia térségéből szólaltak fel, míg a Közel-Keletről hat felszólalást hallhattak az egyházi vezetők – a legtöbbet olaszul és angolul.
Kedd délután aztán kiscsoportokban folyt tovább a munka, és nekilátott feladatának az Erdő Péter főrelátori szolgálatát segítő 10 fős bizottság is, ők azok, akik a szinódus végén Ferenc pápa elé kerülő záró dokumentumot megszerkesztik.
Federico Lombardi szentszéki szóvivő keddi sajtótájékoztatóján nyomatékosította, hogy függetlenül bárminemű közbülső nyilatkozattól a szinódus fő forrása Ferenc pápa nyitó és záró felszólalása, valamint a szinódusi zárójelentés. Emlékeztetett az egyházfő nyitóbeszédének hangsúlyos szavaira, melyek szerint a mostani családszinódus a tavalyi rendkívüli püspöki szinódussal egységet képez, és hogy a püspökök tanácsa nem érinti, így nem is változtatja meg a katolikus egyház házasságról szóló tanítását, továbbá azt, hogy a szinódus nem szűkül le az elváltak, illetve az újraházasodottak problematikájára, mert a család ügye sem csak ebből áll.
A 72 felszólalás jelentős része szólt a kulturális közeg és „a mai világ nyelvezete” változásáról, és arról, hogy az egyház már nagyon nehezen tudja megszólítani a XXI. század emberét. Többen szorgalmazták, hogy nyelvezetben kövessék Ferenc pápa konkrét, egyszerű, világos és pozitív retorikáját. Mások azt hangsúlyozták, hogy a keresztény családok tanúságtételét az egyháznak missziós céljai szolgálatába érdemes állítania. Arra is érkeztek észrevételek, hogy az egyház kezdeményezései terén markánsabban figyelembe kell venni a helyi sajátosságokat.
Természetesen a migráció kérdését is többen feszegették, főként a keleti pátriárkák és – a tájékoztatás szerint – „kelet-európai egyházi” vezetők. Szerintük ez a problémakör a családok életében is jelentkezik. Az afrikai felszólalók a kulturális örökség által jelentett nehézségekről számoltak be, felhívva a figyelmet a poligámia jelenlétére.