Beindult a tájékoztatási cunami a Vatikánból, ahová pár napja három hétre „beköltöztek” a világegyház vezetői a családszinódusra. A Magyar Kuríron hozzáférhető hivatalos információkból kiderül: a több hetes, pápai döntéshozatalt segítő püspöki eszmecsere első két ülésnapján 72 felszólalás volt; tíz dél- és hét észak-amerikai, huszonhatan Európát, tizenketten Afrikát képviselték, nyolcan Ázsia és Óceánia térségéből szólaltak fel, míg a Közel-Keletről hat felszólalást hallhattak az egyházi vezetők – a legtöbbet olaszul és angolul.
Kedd délután aztán kiscsoportokban folyt tovább a munka, és nekilátott feladatának az Erdő Péter főrelátori szolgálatát segítő 10 fős bizottság is, ők azok, akik a szinódus végén Ferenc pápa elé kerülő záró dokumentumot megszerkesztik.
Federico Lombardi szentszéki szóvivő keddi sajtótájékoztatóján nyomatékosította, hogy függetlenül bárminemű közbülső nyilatkozattól a szinódus fő forrása Ferenc pápa nyitó és záró felszólalása, valamint a szinódusi zárójelentés. Emlékeztetett az egyházfő nyitóbeszédének hangsúlyos szavaira, melyek szerint a mostani családszinódus a tavalyi rendkívüli püspöki szinódussal egységet képez, és hogy a püspökök tanácsa nem érinti, így nem is változtatja meg a katolikus egyház házasságról szóló tanítását, továbbá azt, hogy a szinódus nem szűkül le az elváltak, illetve az újraházasodottak problematikájára, mert a család ügye sem csak ebből áll.
A 72 felszólalás jelentős része szólt a kulturális közeg és „a mai világ nyelvezete” változásáról, és arról, hogy az egyház már nagyon nehezen tudja megszólítani a XXI. század emberét. Többen szorgalmazták, hogy nyelvezetben kövessék Ferenc pápa konkrét, egyszerű, világos és pozitív retorikáját. Mások azt hangsúlyozták, hogy a keresztény családok tanúságtételét az egyháznak missziós céljai szolgálatába érdemes állítania. Arra is érkeztek észrevételek, hogy az egyház kezdeményezései terén markánsabban figyelembe kell venni a helyi sajátosságokat.
Természetesen a migráció kérdését is többen feszegették, főként a keleti pátriárkák és – a tájékoztatás szerint – „kelet-európai egyházi” vezetők. Szerintük ez a problémakör a családok életében is jelentkezik. Az afrikai felszólalók a kulturális örökség által jelentett nehézségekről számoltak be, felhívva a figyelmet a poligámia jelenlétére.
Magától a szinódustól a közvélemény tévesen várja az „egyházi válás intézményének általánosítását”, noha ezzel kapcsolatban akár most a szinóduson is lehetnek véleménykülönbségek a püspökök között. Ezzel kapcsolatban Erdő Péter bíboros a következőket húzta alá a szinódus előtt adott interjújában:
Ferenc pápa október 4-én a Szent Péter-bazilikában szentmisével nyitotta meg a XIV. rendes püspöki szinódust. A főpásztorok október 25-éig tartó gyűlésének témája „A család hivatása és missziója az egyházban és a mai világban”. A püspöki szinódus egy tanácsadó szerv, amely arra szolgál, hogy a pápát segítse. Tehát tanácskozásra és a pápának való tanácsadásra hivatott, nem döntéshozatali szerv. Ferenc pápa is említette többször, hogy nem a katolikus egyház parlamentjéről van szó.
A szinódus minden résztvevője interjút is adhat Rómában. Közülük 270-en püspökök (74-en bíborosok). A bíborosok mellett 6 pátriárka, 102 érsek és püspök, 2 plébános, valamit 13 szerzetes alkotja a szinódusi derékhadat. A sui iuris (önálló jogú) keleti egyházak püspökei 15 szinódusának egy-egy vezetője, a Római Kúria 25 dikasztériumának vezetői, főtitkárok és helyetteseik, összesen 42 személy a Szentszék közvetlen munkatársait jelentik, akik „ex officio”, azaz hivatalból vannak jelen. 183 résztvevőt választottak maguk a helyi egyházak, 45-en pedig pápai kinevezést nyertek. Az előbbiek között van 24 szakértő és 51 auditor, közülük 18 házaspár, akik a családokat képviselik. 14-en vannak, akik más egyházakat és egyházi közösségeket képviselnek. Afrika 54, Amerika 64, Ázsia 36, Európa 107, Óceánia 9 fővel képviselteti magát a szinóduson.
