A 21. század kívánalmainak megfelelve a Facebookon közvetítette a vatikáni családszinódus eseményeit Kocsis Fülöp hajdúdorogi metropolita, aki Veres Andrással együtt hazánk képviseletében vett részt a püspökök tanácskozásán. Az érsekkel a Magyar Kurír katolikus hírügynökségi portál készített terjedelmes interjút.
– Eleinte a barátaimnak küldtem jelzéseket, ezért aztán nagyon személyesre sikerült a napló. Rám is szóltak, hogy egy metropolitának nem illik ilyeneket írnia – ezt még tanulnom kell. Felmerült, hogy tegyem fel a Facebookra. Szerettem volna, hogy azt a sok érdekes, szép és fontos dolgot, ami a szinóduson elhangzik, minél többen megismerhessék, hiszen a katolikus egyház nagyon nagy értékei jelentek meg ott – érzékeltette Kocsis Fülöp, mennyire fontos számára annak megjelenítése, milyen az egyház a gyakorlatban. A végső lökést a tudósításhoz az adta meg neki, hogy a sajtóban valami egészen eltorzult képpel találkozott a szinóduson, amin ő valóságosan ott ült. Példaként említette a „Ferenc pápa körül összecsapó erők” históriáját, amivel kapcsolatban is teljesen mást érzékelt maga körül.
Kocsis személyesen is együtt dolgozott a szinóduson a 18 részt vevő házaspár közül azzal, amelyik magával hozta négy hónapos kisbabáját, Davidét.
– Hollandiában élnek. Szörnyű nehézségekről számoltak be. Félelmetes dolog, hol tart a nyugati kultúra, és ennek eredményeképpen a nyugati egyháznak miket kell elszenvednie. Ők ennek ellenére, vagy ezen feltüzesedve nagyon erős hittel, elkötelezettséggel élik családi életüket. A kis Davidét magam is sokszor a karomban tartottam, szeretett babrálni a szakállamban. De nem voltam ezzel egyedül, kézről kézre járt a püspökök között a kis legényke. A szinódusnak mindenképpen eredménye lesz: a lelkipásztori irányultságunk jobban épül majd a családokra. Egyebek között azt is felszínre hozta a sok tárgyalás, beszélgetés, hogy az elmúlt évtizedekben ezzel, bizony, elmaradtunk.
Hogy mire jutott ezzel kapcsolatban a szinódus, Veres András püspökhöz hasonlóan ő is azt ecsetelte, hogy „a családra nevelés nem csak a házasság előtti hat-nyolc alkalommal, a jegyesoktatásban történhet, hanem sokkal hamarabb kell felkészíteni a fiatalokat a házasságra és a családra, ( ) s ez nem merülhet ki csupán a jegyesoktatás hatékonyabb megszervezésében vagy a megújított ifjúsági katekézisben, amely, mondjuk, alaposabb szexuális nevelésre irányul”. Szerinte a szexuális felvilágosítás terén „egyfajta prüdéria jellemezte eddig az egyházat, hogy jobb erről nem beszélni, majd a szülők megteszik. De a szülők sem tudják már, hogyan nyúljanak ehhez a kérdéshez, ők is el vannak tévedve ebben a nagy szellemi kavalkádban”.