Hogyan áldotta meg a magyar érsek bringáját Ferenc pápa?

Torz képet adott a sajtó a vatikáni családszinódusról. Az egyik magyar résztvevő, Kocsis Fülöp billentyűzethez is nyúlt, és sok mindent leírt.

Kocsis Fülöp a szinóduson világhírűvé is vált azoknak a képeknek a segítségével, amelyeken biciklijét fogja, és így kap áldást Ferenc pápától. Az esetre visszaemlékezve az érsek így fogalmazott: – Ezt a kerékpárt én kölcsönkaptam az egyik kint tanuló kispapunktól, Grunda Dávidtól. Volt egy kis lelkiismeret-furdalásom is, mert három hétig szegény kénytelen volt gyalogolni emiatt. Sejtettem, hogy nem fogja azt mondani, nem adom oda, de én meg nagyon örültem neki, mert korábban is mindig kerékpárral jártam Rómában. Szerintem ez a legjobb és leggyorsabb közlekedési eszköz a városban. Ám nem akartam minden viszonzás nélkül visszaadni neki. Ezért mikor láttam, hogy mennyire közvetlen a Szentatya, s többször is lehetőségünk nyílik vele beszélgetni, eszembe jutott, hogy egy pápai áldással meggazdagítva adom majd vissza neki a kerékpárt. Az egyik szünetben el is mondtam a Szentatyának a kérésemet: megáldaná-e nekem alkalomadtán a kerékpárt, hogy így adhassam vissza a gazdájának. Ő mosolygott, nevetett és mondta, hogy persze, majd ha úgy alakul, minden további nélkül megteszi. Így történt, hogy egyik este én már hamarabb kijöttem a szinódus végén az épületből, s indultam volna haza, a Szentatya pedig éppen jött ki Antonio Spadaro jezsuita atyával együtt. Na, akkor mondom, itt az alkalom. Odatoltam hozzá a kerékpárt. Ő már látott engem közeledni, és rögtön kapcsolt is. Utólag Dávid tréfásan meg is jegyezte: azt latolgatja, hogy fölteszi a Vaterára, hogy lássa, vajon mennyit adnak most már ezért a kerékpárért, hogy pápai áldás van rajta.

Hogy Kocsis Fülöp mit visz haza a szinódusról, arról a pásztori magatartásformát említette:

– Nem uraskodni, nem visszaélni a hatalommal és a helyzettel, hanem az utolsónak tűnő legszegényebbhez is ugyanazzal a szeretettel fordulni, mint máshoz. Lelkileg is megerősödtem abban, hogy ezt az utat kell járni, abban a reményben, hogy ez valóban az egyház megújulásának is az útja.