Régen rossz, ha egy gyerek ma arra jut: visszanyúl a „hagyományos” marihuánához, mert az nem teszi annyira tönkre szervezetét, mint a dizájnerdrogok. Pedig a ráckeresztúri, 11–18 évesek leszoktatását célzó intézmény lakói erről számolnak be. Meg arról, hogy a szerek előállítói gázolajat, csavarlazítót vagy patkánymérget kevernek növényi törmelékhez – itthon sok tininek ugyanis e pár száz vagy ezer forintos szerek jelentik a „boldogságot”. Ezek a kotyvalékok azonban nemcsak a testet, de a lelket is pusztítják.
Egyszer csak beálltam – emlékszik Balázs arra, miért kapott rá a drogra. Még csak 15 éves, de állítása szerint már 8 évesen cigizett, két évvel később pedig már a biofűnél tartott. Édesapját elveszítette, nevelőapja és édesanyja gyakran verte, bár önkritikusan hozzáteszi, sokszor tett is érte. A kábítószer két órára gondtalanságot nyújtott neki. Ráckeresztúron beszélgetünk, ahol a református egyház égisze alatt működő Kallódó Ifjúságot Mentő Misszió Drogterápiás Otthona majdnem három évtizede menti a lelkeket. Decemberben a régi, felnőttekkel foglalkozó épület telekszomszédságában új intézmény nyílt, ahol 11–18 év közötti fiúknak nyújtanak segítséget. Az uniós források bevonásával, több mint 400 millió forintból emelt rehabilitációs központban harmincan férnek el. Tíz fiatallal indultak, de többen lemorzsolódtak, elmentek maguktól, vagy magaviseletük miatt kellett elküldeni őket. Igaz, akadt, aki azóta újra a felvételét kérte, mert talán ráébredt, ez az egyetlen esélye, hogy tényleg „lejöjjön a szerről”.
A gyermekek addiktológiai rehabilitálását szolgáló intézményt az Országos Egészségbiztosítási Pénztár (OEP) finanszírozza; a központ hiánypótló, eddig ugyanis ennek a korosztálynak nem volt bentlakásos intézménye, pedig nemcsak Nyugaton, de Lengyelország minden megyéjében is található hasonló intézmény.
Létrejötte azért is lényeges, mert korábban a deviáns, olykor hiperaktív fiatalokkal nem tudtak mit kezdeni, legfeljebb a felnőttekkel együtt kezelték őket. Ez azonban gyakran ellenjavalttá vált, hiszen míg a gyermek csak marihuánafogyasztásért került rehabilitációra, bent a felnőttektől megtanulta használni az összes többi drogot. Persze ma már szó sincs „hagyományos” anyagokról, de erre még visszatérünk.
Az idekerült gyerekek családjának anyagi helyzete a két véglet, nagyon gazdag és szegény szülők fiai egyaránt a drogot választották. Egy közös bennük: kevesebb időt fordítottak rájuk szüleik a kelleténél.
Balázs 13 éves korára egyre durvább szerekhez nyúlt, ezek először három-négy, később hat-nyolc óráig tartották lebegve. A biofű után a kristállyal is találkozott, orrba szippantotta, olykor cigarettába tekerve szívta el. A korábban pólózó, atletizáló és birkózó nyurga fiú a drog miatt abbahagyta az edzéseket, tanulmányi eredménye közepesről elégtelenre változott. Sokszor igyekezett megszabadulni a drogtól, de minden próbálkozása után egyre mélyebbre csúszott vissza. Elkezdett dílerkedni (legalábbis ezt állítja), előbb egy haverjának segített be, majd amikor félre tudott tenni egy kis tőkét, maga is a piacra lépett. Az üzlet gyorsan beindult, szülővárosában sok embert ismert, számát szájról szájra adták tovább az ismerősök ismerősei.
– Tatabányán cink a szitu, a 12-17 évesek szerintem 20-30 százaléka cuccol rendszeresen – fest komor képet napjainkról. Rémisztő dolgokat mesél arról is, miből készülnek a drogok Magyarországon. – Acetont patkányméreggel megfelelő arányban vegyítenek, majd ezt a nedves állagú „szert” patikában kapható orvosi zsályára permetezik, ebből lesz a biofű – képeszt el.
– A rágcsálóölő szer az emberre is veszélyes! – vetem közbe.
– Ezen beállva én is sokat töprengtem. Arra jutottam, hogy az ember testtömege sokszorosa a patkányénak, így több anyag kell ahhoz, hogy nagy baj történjen.
– Nagy baj?! Az nem elég, hogy aki elszívja, annak tönkremegy a szervezete?
– Magamon is tapasztaltam; igen, nagy árat kell fizetni a gondtalanságért. Egy ismerősünknek, aki híres lóversenyző volt, és drogozott, egy ép szerve sem maradt, mire meghalt.
Nem csak patkányméreg kerülhet a drogba: Balázs elmondása szerint gázolaj, WD-40 csavarlazító-korróziógátló, lényegében „bármi, amit el lehet képzelni”. Amikor már érezte, hogy sok lesz a biofűből, áttért a marihuánára. De nem lett sokkal jobban, tudta, hogy valamit tennie kell, ezért jelentkezett a rehabra. Terve, hogy katona lesz, ha kimegy, egy tatai speciális iskolába szeretne járni.
– Mi a biztosíték arra, hogy nem térsz le a helyes útról? – faggatom.
– Isten segítsége a garancia, itt ugyanis megtértem, és amint kijutok, szeretnék megkeresztelkedni. Az unalom is rossz útra vezet, ezért állandóan programokat fogok kitalálni magamnak, ahogy idebent – majd felkapja gitárját, és dudorászva pengetni kezd.
Bence 16 éves, szülei Balázs családjával ellentétben jómódúak; mégis a srác két éven át masszívan „cuccolt”. Amikor először szívott, „szétborult”, s nem gondolt semmi rosszra. A biofű után ráállt a kristályra, az tetszett neki az öszszes szer közül a legjobban, meséli. Előfordult, hogy egy nap alatt százezer forintot költött kristályra, amelynek grammja négyezer forint (a biofűt akár már pár százért is be lehet szerezni).
Összességében négymilliót lopott könyvelő és rendezvényszervező szüleitől, emellett ugyanekkora értékben arany ékszereket, műszaki cikkeket és egyéb értékeket, hogy ezek árán drogot vehessen. A szer teljesen eltávolította családjától, tavaly nyáron már végig az egyik haverja nyaralójában élt, és barátaival folyamatosan drogozott. Abortuszra küldte a barátnőjét, aki emiatt elhagyta. Tönkretett maga körül mindent, agresszív lett, ha nem jutott szerhez, félelemben tartotta a családját.
A kristály fogyasztása során kiélesedtek az érzékszervei – megsokszorozódtak a (képzelt) neszek; ugyanakkor olyan euforikus állapotba került, hogy meg tudta volna váltani a világot. Betépve még a gyűlölt fűnyírást is boldogan vállalata. – Önként jelentkeztem a szüleimnél mindenféle munkára, nagy légyszemekkel; máskor könnyen változott a hangulatom, érzelgőssé váltam, képes voltam gyűlölni ugyanazt a személyt, akit két perccel előtte imádtam – ecseteli Bence a szer hatását.
A drogot Verőcén szerezte be egy cigányokból álló bandától. Előfordult, hogy félmillióval tartozott a dílereknek, mire azok pisztolyt nyomtak a fejéhez, ezzel is gyorsítva a törlesztési hajlandóságot. Tudta, milyen alkotóelemekből készült a drog, azt mondja, maga is előállította egy időben. A szobáját napközben, amíg szülei távol voltak, valóságos laborrá változtatta. Máskor internetről rendelt herbálfüstölőt vagy növényvédő tápszert, amelyet kiporciózva továbbértékesített. Ezeket az anyagokat persze nem a saját nevére rendelte: akik személyazonosságukat adták az üzlethez, százalékot kaptak tőle. Persze a környék drogellátói nem hagyták szó nélkül ténykedését, közvetve üzentek neki (a banda Ismeretlennek hívta, mert nem tudták, kit takar a konkurencia), álljon le, ha kedves az élete. Ez volt az egyik ok, amiért visszatért a marihuánára. (Gyártott egy önigazolást, hogy a rendes fűvel nincs baj, de – mondja ma – nem az a lényeg, mit szív az ember, hanem az, miért.)
A másik ok, hogy súlyos elváltozások indultak meg szervezetében. A kristályt eleinte felmelegítette, és a gőzét lélegezte be, de így csak húsz percig lebegett, utána jött a meredek mélyrepülés. Ezért később az orrán át szívta fel a veszélyes szert. Egy idő után néha percekig sötétség borult szemére, később egyre rosszabbul látott. Gyomorfalát szétmarta a pusztító anyag, ingadozni kezdett a vérnyomása. A végső lépést akkor tette meg, amikor az interneten olvasott cikkeket és látott filmeket arról, hogy a drog teljesen elpusztítja a fogakat is. Átállt a hagyományos „zöldre” (marihuána), de a bőre még ma is foltos a kristály okozta tünetektől.
A droggal a testiség is összefügg. A fiúkat begerjeszti a kábítószer, mondja, a lányok pedig igyekeznek megfelelni az elvárásoknak, még akkor is, ha rosszul lesznek vagy hánynak a szerektől. Becslése szerint ahol él, korosztályának 80 százaléka találkozott már droggal. Környékükön sok nincstelen roma szív valamit a szegénység miatt; házibulikat szerveznek, ahol azon versenyeznek, ki tudja jobban szétütni magát.
– Szoktam nézni az egyik váci diszkó előtt az embereket: szétborult állapotban állnak sorban a csajok, tolják a kristályt, bemennek este 8-kor és kijönnek reggel 6-kor. Közben egyfolytában buliznak, semmire nincs igényük. Amikor cuccoltam, volt, hogy én sem ettem egy hétig – meséli Bence. Érdekes, de droggal összefüggésben az ő családjában is történt tragédia: édesanyja tehetséges teniszező testvére ugyancsak a kábítószer miatt halt meg.
Idebent gyorsan változnak a dolgok, a többség, miután bekerül, egy darabig este „kattog” (szerhiánytól szenved, robbanékonnyá válik). Egy alkalommal annyira be volt indulva a társaság, hogy összevissza ütötték egymást párnákkal, takarókkal, mondja egyikük.
– Ritkán még besóvárgok, ha bánatom van, azt gondolom, jó lenne egy joint, ám utána eszembe jut a szöveg a tanterem falán. És az, amit a mentorommal beszéltünk: azért vagyok itt, hogy visszakapjam magam és a családom. Az a lényeg, hogy kikerüljek a körforgásból – összegez Bence. S hogy mi áll a falra festve? A ház munkatársai a fiúkkal közösen fogalmazták meg a program fő céljait. „Az a problémám, hogy (kábítószer-) függő vagyok. Szeretnék szermentes, stabil, normális és józan életet! Azért jöttem ide, hogy segítséget kérjek, és segítsek társaimnak. Mindent megteszek, hogy komolyan vegyem önmagam és a programot.”
Ráckeresztúrra kerülni önkéntes alapon lehet, gyermekvédelmi intézkedés nem történik. A szülők támogatják a gyermek ittlétét, akik vállalják a házirendet. A rehabilitáció a Kanadában élő Vámos Péter pszichológus nevéhez köthető Portage-módszer alapján folyik. Ennek lényege, hogy csak együtt, közösségben lehet haladni (a szót az indián kultúrából ültették át; amikor az indiánok kenuja megfeneklik, együtt emelik fel és viszik újra hajózható vízre a csónakot).
Különbség a felnőttrehabhoz képest, hogy első körben hat hónapig vannak bent a gyerekek; családjukat bevonják a terápiába; oktatásban is részt vesznek, sokakat ugyanis eltanácsoltak vagy maguk maradtak ki az iskolából. A tanítás üzenete masszív: az oktatás nem ördögtől való, hozzásegít a célok eléréséhez.
A vezetés igyekszik kitágítani a fiúknak a világot, a drogfogyasztók ugyanis beszűkülnek, csak az érdekli őket, mi módon tudják beszerezni a napi adagot. A házirend is kemény: fél 7-kor ébresztő, rendrakás, reggeli (sok gyümölcscsel, zöldséggel), napindító áhítat, majd tanítás következik. A különböző tantárgyak mellett hetente egy alkalommal bibliaóra is van. Rengeteget sportolnak – a srácoknak ugyanis a „kattogás” miatt (is) nagy a mozgásigényük. Mindenkinek van területe, amiért felel. Kit a konyhára, kit a kertbe osztanak be, más takarít, vagy a terápiás jelleggel idehozott kutyát, Bogit látja el. Ebéd után csoportfoglalkozásokat tartanak vacsoráig. Este filmet vetítenek a gyerekeknek, majd egy találkozón megvitatják aznapi érzéseiket, 22.30-kor lámpaoltás.
S akkor nézzük, mi szerepel tiltólistán: nincs tévé, internet, telefon, illetve utóbbit korlátozottan lehet használni. Tilos dohányozni, helyette viszont lehet pingpongozni, csocsózni, társasozni, zenélni, és kialakítottak egy könyvtárat is. A fiúk rajzolhatnak, festhetnek, agyagozhatnak, még bokszzsák is segít a feszültség levezetésében.
– A srácok rájöttek, nem csak elveszünk tőlük, kapnak is: megtapasztalják, hogy tisztán is boldogok lehetnek, kinyílik előttük a világ – véli Orsolics Zénó programvezető (akit a 90-es években a Kallódó Ifjúságot Mentő Misszió mentett meg a haláltól).
– Ha színekben kellene kifejeznem, azt mondanám, lila, szivárvány, és néha nagyon sötét a helyzet a házban – festi le a bentlakók lelkiállapotát, viselkedését Bandula Julianna művészetterapeuta.
– Sokszor vadak még a fiúk, idő kell nekik, amíg egymást segítő csoporttá válnak. Mindent támadásnak vesznek, nagyon meg kell gondolni, kinek hogyan szólunk, ugyanakkor semmit nem lehet annyiban hagyni, mindennek kell hogy következménye legyen. Nehezen szokják meg a kötöttségeket, mert kint a rendszertelenségben éltek. Sokuknak egy ölelés is rengeteget jelent.
A „kattogás” ellen sok programmal próbálnak segíteni nekik, és a figyelmüket elterelni. A két hét próbaidő letelte után minden fiatal mentort kap, velük nemcsak a szerhiányról, hanem mélyebb problémákról is beszélgethetnek, együtt tárják fel az idáig és az innen kivezető utakat. A központi épület mögötti hatalmas telken kápolna áll; mint megtudom, a bekerülőknek előítéletük van az egyház, a hit és Isten iránt. Hogy a szívükig mikor jut el a Teremtő, az a magánügyük, mindenesetre a munkatársak átadják a saját mély hitüket. Sokuk esetében ezért már az első hét után átfordul az előítélet.
A kápolnához közel egy tó terül el, mellette akadálypálya, útvesztővel. Ezek mellett műhely épült, ide Zénó tervei szerint, ha jobb idő lesz, egy közeli autószerelő műhelyből használaton kívüli alkatrészeket hoznak, azokat bütykölhetik majd a fiúk. Az épület aulájában életfát festettek a falra, amelynek lombját azok kézlenyomatai díszítik, akik túljutnak a próbaidőn. A folyosó végén kis télikert, az ablakon túl látható az évtizedek óta működő felnőttrehab épülete.
– Akinek nem sikerül itt a helyes útra térni, később talán majd onnan néz vissza ide – jegyzi meg sommásan Orsolics Zénó.
Amint arról hétvégi mellékletünkben beszámoltunk, évek óta jelen van a drog a törökszentmiklósi cigánytelepen is, ahol a minap kómába esett hat fiatal, köztük két kismama. A helyszínen munkatársunk találkozott leszokott szerhasználóval, mérgelődő szülőkkel és élőhalott-tekintetű, verekedő kiskamaszokkal. A cigánysoron a vélemény egyöntetű: a nemrégen piacra került szer már nem is drog, inkább méreg. (MN)
