Tel-Aviv nem sokban különbözik bármelyik nyugati nagyvárostól. Az alig több mint százesztendős és lassan félmilliósra duzzadó település mára világias, modern, nyüzsgő, vibárló központtá nőtte ki magát, azzal a nem titkolt szándékkal, hogy méltó párjává váljon Londontól New Yorkon át Sydneyig bármelyik metropolisnak. Bár a város nevének jelentése „Tavasz-domb”, valójában inkább az örök nyár jellemző rá, az időjárás, sőt még a tengervíz is meglehetősen meleg még az európai tél idején is. A több kilométer hosszan futó, fehér homokos vízpart leginkább Olaszországra emlékeztet, azzal a különbséggel, hogy itt már a Közel-Kelet szárazabb, pálmafás növényzete a jellemző. Közvetlenül a napsütötte strandon napágyak, sportpályák, kávézók, koktélozók és éttermek várják a turistákat, míg feljebb füvesített parkokban szoktak futni vagy piknikezni. A part menti sávot egyébként jelenleg szakaszosan éppen felújítják, így szállásfoglaláskor érdemes tájékozódni az építkezésekről. A tervek szerint hamarosan az egész tengerpartot a kikapcsolódni vágyóknak rendelik alá, mérséklik a forgalmat, a szórakozóhelyek, üzletek és bárok egészen a víz közelébe költöznek majd.
A fent leírtak szépek, de nem feltétlenül egyediek. Hogy akkor mégis mi különbözteti meg Tel-Avivot bármelyik olasz vagy görög üdülőhelytől? Először is az, hogy a település egyfajta ritka keveréke a nyugodt tengerpartnak és a pezsgő nagyvárosnak. Itt mindenki megtalálja a számításait: az is, aki egy hideg sör vagy koktél mellett inkább a parton süttetné a hasát, és az is, aki szeretné az üzletközpontokat és piacokat járni, vagy inkább belevetné magát az éjszakai életbe. Másodszor pedig az, hogy az izraeli nagyváros minden modernitása ellenére részben mégiscsak közel-keleti. Az ételek, az italok, a zenék és a hangulat egy csipetnyit egzotikus.
Ezt a közel-keleti érzést Tel-Avivban is megleljük, leginkább az „óvárosban”, a Tel-Avivhoz csatolt, egyebek közt narancsáról elhíresült Jaffában élhetjük át. A strand fölé magasodó városrészt éppen a turisták miatt felújították ugyan, ám ettől nem vesztette el történelmi stílusát. A negyed és legfőbb turistalátványosságai, például az Óratorony, a Szent Péter-templom vagy a művésznegyed fél nap alatt kényelmesen bejárhatók ugyan, ám a jellegzetes méz színű kövekből felhúzott épületek közt kanyargó szűk utcák felfedezésébe könnyen órákra belefeledkezhetünk. Ottjártunkkor érdemes kipróbálni a lépten-nyomon felbukkanó árusoknál kapható frissen sajtolt gránátalmalevet és a helyi kebabot, amelyet ízlésünk szerint állíthatunk össze.
Szóljon hozzá!
Jelenleg csak a hozzászólások egy kis részét látja. Hozzászóláshoz és a további kommentek megtekintéséhez lépjen be, vagy regisztráljon!