Ha az ember idejében foglal, a Wizz Air Budapest és Tel-Aviv közötti közvetlen járatával oda-vissza megússza 40-60 ezer forintból a repülőjegyet. A nehezen ébredőknek a 6.05-es indulás riasztó lehet ugyan, a korai felszállásnak azonban van egy óriási előnye: mivel a menetidő alig három óra, lényegében a teljes nap megmarad a vakációnak. Tekintve, hogy a visszaút során pedig menetrend szerint 11.15-kor emelkedik fel a gép Izraelből, a kényelmes kijelentkezésre, és akár egy gyors reggelire is futja az időből. Ha a zsidó államba készülünk, érdemes minél korábban megérkezni a repülőtérre, a biztonsági ellenőrzés ugyanis olykor hosszabb és alaposabb lehet a máshol megszokottnál.
Ne lepődjünk meg azon, hogy ez a fokozott biztonság sajnos az egész utazásunkat végigkíséri. Az utak mellett húzódó szögesdrótos kerítések, a turistalátványosságoknál, sőt még a plázák bejáratánál is felállított fémdetektorok és a táskákba belenéző őrök, illetve az utcákon járőröző gépfegyveres katonák az izraeli mindennapok valóságát jelentik. Egy európainak ez a látvány fenyegető, az ellenőrzés pedig talán zavaró vagy tolakodó lehet, de ezek az intézkedések a saját biztonságunkat szolgálják. No nem mintha a turisták számára Izrael annyira veszélyes lenne. A közbiztonság jó, és nyugodtan elmehetünk akár sötétedés után is sétálni, mindössze érdemes észben tartani, hogy egy vallási és politikai konfliktusoktól terhelt földön járunk. Ahogyan például a Vatikánban is odafigyelünk, hogy illően felöltözzünk, vagy egy iszlám államban sem iszunk alkoholt a nyílt utcán, úgy Izraelben is tiszteletben kell tartani a helyi szokásokat. Igaz, Izrael egyes részei között alapvető eltérés lehet. Míg Jeruzsálem például nyilvánvalóan rendkívül vallásos, de hozzászokott a zarándokokhoz és turistákhoz, addig egy ortodox zsidó faluban ferde szemmel nézhetnek az idegenekre. Izrael kis ország, így tömegközlekedéssel – itt is fokozott biztonsági ellenőrzésekkel számoljunk –, bérelt autóval vagy akár taxival is könnyen és gyorsan el lehet jutni bárhova.
Tel-Aviv nem sokban különbözik bármelyik nyugati nagyvárostól. Az alig több mint százesztendős és lassan félmilliósra duzzadó település mára világias, modern, nyüzsgő, vibárló központtá nőtte ki magát, azzal a nem titkolt szándékkal, hogy méltó párjává váljon Londontól New Yorkon át Sydneyig bármelyik metropolisnak. Bár a város nevének jelentése „Tavasz-domb”, valójában inkább az örök nyár jellemző rá, az időjárás, sőt még a tengervíz is meglehetősen meleg még az európai tél idején is. A több kilométer hosszan futó, fehér homokos vízpart leginkább Olaszországra emlékeztet, azzal a különbséggel, hogy itt már a Közel-Kelet szárazabb, pálmafás növényzete a jellemző. Közvetlenül a napsütötte strandon napágyak, sportpályák, kávézók, koktélozók és éttermek várják a turistákat, míg feljebb füvesített parkokban szoktak futni vagy piknikezni. A part menti sávot egyébként jelenleg szakaszosan éppen felújítják, így szállásfoglaláskor érdemes tájékozódni az építkezésekről. A tervek szerint hamarosan az egész tengerpartot a kikapcsolódni vágyóknak rendelik alá, mérséklik a forgalmat, a szórakozóhelyek, üzletek és bárok egészen a víz közelébe költöznek majd.
A fent leírtak szépek, de nem feltétlenül egyediek. Hogy akkor mégis mi különbözteti meg Tel-Avivot bármelyik olasz vagy görög üdülőhelytől? Először is az, hogy a település egyfajta ritka keveréke a nyugodt tengerpartnak és a pezsgő nagyvárosnak. Itt mindenki megtalálja a számításait: az is, aki egy hideg sör vagy koktél mellett inkább a parton süttetné a hasát, és az is, aki szeretné az üzletközpontokat és piacokat járni, vagy inkább belevetné magát az éjszakai életbe. Másodszor pedig az, hogy az izraeli nagyváros minden modernitása ellenére részben mégiscsak közel-keleti. Az ételek, az italok, a zenék és a hangulat egy csipetnyit egzotikus.
Ezt a közel-keleti érzést Tel-Avivban is megleljük, leginkább az „óvárosban”, a Tel-Avivhoz csatolt, egyebek közt narancsáról elhíresült Jaffában élhetjük át. A strand fölé magasodó városrészt éppen a turisták miatt felújították ugyan, ám ettől nem vesztette el történelmi stílusát. A negyed és legfőbb turistalátványosságai, például az Óratorony, a Szent Péter-templom vagy a művésznegyed fél nap alatt kényelmesen bejárhatók ugyan, ám a jellegzetes méz színű kövekből felhúzott épületek közt kanyargó szűk utcák felfedezésébe könnyen órákra belefeledkezhetünk. Ottjártunkkor érdemes kipróbálni a lépten-nyomon felbukkanó árusoknál kapható frissen sajtolt gránátalmalevet és a helyi kebabot, amelyet ízlésünk szerint állíthatunk össze.
Ha már kebab: kulináris élvezetek szempontjából Tel-Aviv igazi kincsesbánya a közel-keleti konyha szerelmeseinek, még a legeldugottabb utcai kebabosnál is valóságos ízorgia vár ránk. A belváros szívében található például a Hakosem, azaz a Mágus, ahol túlzás nélkül varázslatra számíthatunk. Érdemes megkóstolni a sabichot (pita sült padlizsánnal, salátákkal és főtt tojással töltve), vagy a gíroszhoz hasonló shavarmát, és ajánlatos mindenbe bőven humuszt (fűszeres csicseriborsókrém) is kérni, aminek a titkát a Közel-Keleten ismerik a legjobban. Sokan úgy vélik, a világ egyik legjobb humuszozója egyébként éppen Jaffában van, az ötven éve működő Ali-Karavannak, vagy másik, tulajdonosáról kapott nevén az Abu-Hassannak szó szerint csodájára járnak. Aki mégis inkább egy étterembe szeretne beülni, annak sem kell sokáig keresgélnie. A város tele van kiváló helyekkel, ahol általában a különféle grillhúsok és saláták adják az étlap javát, de akár egyszerű pizzát vagy hamburgert is bárhol találunk. Az éttermek jelentős része egyébként Tel-Avivban nem kóser, de leggyakrabban marha- és birkahúst szolgálnak fel, míg a sertés ritkának számít.
Egy jó vacsora után az iszogatni vagy bulizni vágyók is megtalálják a számításukat. A tengerpart környékén inkább beülős sörözők vannak, bár a jaffai kikötőben található klubokban hajnalig szól a közel-keleti hangzású, olykor élő, de általában elektronikus zene. Kifejezetten hangulatos hely például az óriási belső kerttel büszkélkedő Kuli Alma (jelentése arámiul: az Egész Világ), ahol a lemezlovasok mellett művészeti alkotások szórakoztatják a közönséget. A számos lehetőség között talán csak egy dolog kötheti meg a kezünket: az árak. Tel-Aviv a magyar viszonyokhoz képest nagyon drága város, egy korsó sörért például akár háromezer forintnak megfelelő sékelt is elkérnek, és ugyanennyibe kerül egy utcai kebab is. Cserébe azonban bőven kárpótolnak majd minket az átélt élmények.
