Vida Ágnes úgy véli, a tekintélyelv később visszaüt, a gyerek előbb-utóbb lázadni kezd. Példaként említi a fára mászást, amitől szerinte nem tiltani kell az apróságokat, hiszen akkor csak még hamarabb indulnak el meghódítani a magasságokat, hogy aztán kellő képességek híján megsérüljenek. Míg ha megtanítjuk megfelelően fára mászni, akkor a bajtól megóvhatjuk őket.
Az esetek többségében a nevelés pozitív mivolta csak apróságokon áll vagy bukik. Ez persze nem jelenti azt, hogy könnyű lenne bevetni e praktikákat, hiszen a szülőknek a saját, gyerekkorukban látott mintáikat, beidegződéseiket kell leküzdeniük. A módszer tehát nagy fokú tudatosságot igényel, amire nem mindig van energia, de ez nem is baj. A virgonckodó gyerekekre mindenesetre nem feltétlenül érdemes katonás fegyelmet erőltetni, az óvodából, iskolából, szakkörről, edzésről hazafelé viháncolókat például egy „ha gyorsan végzünk, még lesz időtök egyet játszóterezni” mondattal érdemes leszerelni.
A kicsiknél sokszor segítenek a mesék. A szülők gyakran panaszkodnak arra, hogy az esti alvás előtt a gyerekek ötletrepertoárt sorakoztatnak fel az időhúzásra. „Kérhetek még egy puszit?” „Sötét van, húzd feljebb a redőnyt!” „Most világos, húzd vissza!” „Szomjas vagyok, ihatok?” „Szeretnék mosdóba menni.” „Kaphatok még vizet?”
Az ilyen esetekben érdemes utánajárni, vajon a gyermek azért húzza-e az időt, mert fél a sötétben, vagy mert vágyik még a társaságunkra, vagy épp nem tudta még lezárni a napját. Sokat segíthetünk a lezárásban, ha elmeséltetjük vele, mi minden történt vele aznap. A mesével a sötétben félés is remekül kezelhető.
