A közgazdász végzettséggel is rendelkező, az erkölcsös közgazdaságtan iránt elkötelezett Baritz Sarolta Laura domonkos szerzetesnő szokásos, a Heti Válaszban megjelenő publicisztikájában legutóbb Csutora Mária és Zsóka Ágnes közösen jegyzett tanulmányára hivatkozik, amely szerint „a tradicionálisan vallásos gondolkodású emberek kisebb ökológiai lábnyomot hagynak az átlaghoz képest, míg az anyagiasság nagyobb környezeti terhet okozó életmóddal jár együtt”.
Megkerestük a tanulmány egyik szerzőjét, Zsóka Ágnest, aki elmondta, olyan reprezentatív, ezer fő megkérdezésével készült kutatást végeztek, amely alapvetően nem erre a később levonható következtetésre akart kilyukadni. Eredetileg a környezettudatos fogyasztást vizsgálták a felnőtt lakosság körében, mivel azonban a kérdőív a vallásosságra is rákérdezett, a fentebb idézett, érdekes megállapítás is kirajzolódott.
Az ökológiai lábnyom a hivatalos definíció szerint az erőforrás-menedzselésben és társadalomtervezésben használt érték, ami azt fejezi ki, hogy adott technológiai fejlettség mellett egy emberi társadalomnak milyen mennyiségű földre és vízre van szüksége önmaga fenntartásához és a megtermelt hulladék elnyeléséhez. A kutatás egyik fontos megállapítása, hogy aki komolyan gondolja és gyakorolja a vallását, az boldogabb és elégedettebb az életével, ráadásul másokhoz képest kisebb ökológiai lábnyomot hagy maga után. Utóbbi – véli a kutató – nem kizárólag a környezettudatos gondolkodással függ össze, sokkal inkább a vallásból is eredeztethető mértékletesség értékéből ered.
A Corvinus Egyetem honlapján is elolvasható tanulmány konklúziója a következő: „A spiritualitás hagyományos formái – amelyekben általában értékként jelenik meg a visszafogott életvitel és a túlzott fogyasztás elutasítása – valószínűleg érintik a habituális cselekvés mélyebb rétegeit is, így kisebb környezeti terheléshez vezetnek. A spiritualitás teljes elutasítása hozzájárulhat a környezet degradációjának gyorsulásához, miközben a szubjektív jóllétre is negatívan hat. Kultúránk értéksemleges a spiritualitás szempontjából, az egyénre bízza, milyen értékrendet követ. A fogyasztói társadalmat és kultúrát támogató médiahatás ugyanakkor kedvezőtlen az értékvezérelt cselekvési minták felől szemlélve. Kultúránk egyik legnagyobb kihívása az, hogyan biztosítson a társadalomnak boldog és elégedett életet az ökológiai korlátok között.”
Zsóka Ágnes tudomása szerint hasonló felmérés nemzetközi viszonylatban még nem készült.
Megkérdeztük Baritz Sarolta Laura szerzetesnőt is, akivel korábban az erkölcsös közgazdaságtan témakörében interjút közöltünk. Laura nővér elmondta, hogy az általa gyakran hivatkozott erényetikai megközelítés és a szerzőpáros következtetései kiválóan kiegészítik egymást. Úgy látja, a vallások azért hathatnak az ökológiai lábnyom méretére, mert erényeken alapulnak. Ilyen lehet az igazságosság, a szolidaritás, az egymás iránti tisztelet. Ezek mind a pazarlás és a fogyasztói logika ellen dolgoznak. Felvetésünkre, hogy az ökológiai lábnyom méretét illetően sem ugyanolyanok az esélyei mondjuk egy vallásos székely gazdálkodónak, aki állatokat tart a ház körül, és mondjuk egy európai metropolis belvárosában élő kereszténynek, azt felelte, hogy a környezettudatos értékrend benne gyökeredzik a vallásos vagy spirituálisra nyitott ember természetében, és ilyen szempontból mindegy, melyikükről beszélünk. Ha elégedetten élnek, akkor ezek a szempontok a zsigereikben léteznek.
