Rózsaszín zaj és léleknyugtató esőkopogás

Miért érzik magukat egyesek sokkal rosszabbul nyáron, mint a hűvös téli hónapokban?

Azzal talán nem mondok semmi újat, hogy a többség alig várja, hogy a sötét, szeles és latyakos téli hónapok után eljöjjön a nyár, amikor már kora reggel az ember szemébe süt az egyre forrósodó nap. A legtöbben ilyenkor üdülni készül és igyekszik az ismerőseivel, barátaival is több időt tölteni, tehát általánosságban jobb kedvűek vagyunk.

Mások, és bevallom, köztük vagyok én is, rettegnek ettől az időszaktól. Bármilyen furcsán is hangzik, egyes szorongó embereknek a nyári időszak nem kellemes ugyanis. A nagy meleg megemeli egyrészt az amúgy is szapora szívverést, másrészt a szorongásra hajlamosabbak ilyenkor azt látják: a többség programokat szervez, a családdal nyaral vagy utazik, szinte kötelezően jól érzi magát.

Egy kedves ismerősöm mesélte, hogy ilyenkor alig várja a viharokat. Imádja az eső megnyugtató kopogását, az elsötétülő égboltot, azt, hogy az utcák kiürülnek, és főként, hogy ilyen időben nem érzi cikinek, ha visszamond találkozókat, hiszen nemcsak ő, de más is szívesebben marad a lakásában.

A nyári depresszió súlyosabb fokozata a meleg hónapoktól való rettegésnek. – Az úgynevezett szezonális depresszióról télen sokat hallunk, a hátterében a biológiai megközelítés szerint a kevés napfény áll, de a borongós idő, a hideg és a kellemetlen időjárás is szempont lehet. A nyári depressziónál hasonló biológiai okot nem állapítottak meg, a jelenség mégis létezik – mondja Villányi Gergő pszichológiai tanácsadó, a Digitálispszichológia.hu alapítója.

Villányi szerint a nyári depresszióra az egyik magyarázat talán az lehet, hogy ha valaki lelkileg rosszul érzi magát, annak a jó kedvű emberek látványa csak ront a helyzetén. Ide tartozik a testünkkel való elégedetlenség is, hiszen kevesebb ruhát hordunk, és mások testét is jobban látjuk, ez összehasonlításokra is alapot adhat. – Aki nehezen megy emberek közé, annak rossz látni, hogy nyaranta mindenki ezt teszi. Ez szembesíti azzal, hogy másoknak milyen könnyű az, ami számára nehéz.

Az internet korában mindez még látványosabb, mások élete szinte az arcunkban van. Villányi elmondja, hogy az online pszichológiában megfigyelték, a közösségi oldalak (nálunk főként a Facebook) nyáron a „legboldogabbak”. Ilyenkor kerülnek ki leggyakrabban és legnagyobb számban a szabadtéri programokkal, fesztiválokkal, nyaralásokkal, szórakozással kapcsolatos történetek, képek. Akinek épp nincs lehetősége minderre, úgy érezheti, unalmas, szürke életet él, míg mások körül pezseg a nyár.

A szakembert ismerősöm egyeseknek furcsa „nyugtatójáról”, az esőről kérdezem. – Ezzel kapcsolatban lehet megemlíteni a pink noise-t (rózsaszín vagy pink zaj), ami nem új felfedezés, de az elmúlt években érdekes kísérleteket végeztek ezzel kapcsolatban. Az elnevezés a látható fény pink (rózsaszín) spektrumából származik, és a jobb alvásminőséget, valamint a memória javulását tulajdonítják neki. A hang maga a szakadó eső vagy a gyorsan zubogó víz hangjához hasonlít leginkább. A kísérletekben szópárokat mutattak idősebb és fiatal felnőtt embereknek, majd alvás közben rövid ideig rózsaszín zajt játszottak le a fejükre erősített fülhallgatókba – azért nem folyamatosan, hogy elkerüljék a hozzászokást és a zaj kiszűrését az agy részéről. A zaj hatására az alanyok háromszor jobban teljesítettek a memóriateszten. A lényeg a mély alvás szakaszainak elnyújtása, de a kutatások tovább folynak, a hosszú távú hatások feltérképezése érdekében.

Villányi említi, hogy az introvertált személyiségeknél azt is megfigyelték, hogy az elvonulásra, otthon maradásra alkalmas időjárás őket nem érinti olyan negatívan, mint az extrovertáltakat. – Forgács József professzor kutatásaiból azt is tudjuk, hogy a szomorú vagy melankolikus hangulat elgondolkodóvá, jobb megfigyelővé tesz minket, ez pedig az introvertáltak egyik alapműködése. De ettől még sokan vannak, akik egyszerűen szeretik hallgatni az esőt vagy megfigyelni a szürke felhők formáit, gomolygását. Persze ez a személyiségjellemző sem fekete-fehér. Jobb úgy elképzelni, mint egy tengelyt, melyen a két véglet között helyezkedünk el valahol, és helyzet-, valamint kontextusfüggő is, hogy élénkebbek vagy visszahúzódóbbak vagyunk-e épp.

A depresszió szezonalitása tehát létezik, de a pszichológus szerint minden egyes emberre konkrét jobb vagy rosszabb időszakot megjelölni értelmetlen, hiszen a javulás, romlás okai is eltérőek lehetnek. A negatív gondolati sémák, a körülmények, a krízis, a segítő tényezők és a környezet reakciója mind-mind eltérő hátterű és kimenetelű lehet. Így ennek fordítottja, a jobban lét vagy a jobb időszak oka is más, még ha arányokról beszélhetünk is.

Ha az adatokat vesszük alapul, a nyári depressziótól szenvedők aránya még mindig elenyésző, 10 százalékos a téli hónapok alatt rosszabbodókhoz képest. Ha viszont azt nézzük, hogy egy idei friss Eurostat-felmérés szerint Magyarországon a 18 év feletti lakosság 10,5 százaléka vallja magát depressziósnak a világon pedig közel 300 millió embert érint a betegség, a szám éppen elég nagynak hat.

A depresszió egy pszichiátriai megbetegedés. Lehet szó súlyos depresszív zavarról (Major depressive disorder) más néven klinikai depresszióról és unipoláris depresszióról, valamint unipoláris zavarról is. Mint neurózis, a reaktív depresszió az az állapot, amit valami lelki megrázkódtatás okozott. Mint pszichózis, egy olyan hosszan tartó elmeállapot, melankólia, ami lehangoltsággal, szomorúsággal, veszteségérzettel, vagy apátiával jár. A katatónia vagyis teljesen inaktív állapot hasonló a depresszióhoz, de valójában súlyos pszichózishoz társul. A pszichotikus depressziót gyakran kíséri halálvágy és jellemzője, hogy a beteg teljesen elveszti a kapcsolatot a valósággal, nem látja be, hogy beteg. A pszichotikus depresszió egyik formájában egy homlokegyenesen ellenkező hangulati állapottal párosul és azzal periódusosan váltakozik. Ennek a csapongó hangulattal jellemzett betegállapotnak a neve bipoláris zavar (bipolar disorder) vagy mániás depresszív állapot.