Nyolc mítosz és a valóság az apaságról

Csendes apaforradalom címmel megjelent Léder László könyve, amely az apák elfeledett — és valódi — szerepét mutatja be. A szerző rávilágít arra: nem is olyan régen az édesapák még aktív szereplők voltak a családjuk életében, míg mára főképp kenyérkeresők.

„Nem csupán anyai ösztön létezik, a férfiakban – a párjuk várandósságának ideje alatt komoly hormonváltozások mennek végbe, egészen pontosan lecsökken a tesztoszteronszintjük. Ezek a változások akkor a legerőteljesebbek, ha az apák elegendő időt töltenek gyermekeikkel” – írja Léder László a Csendes apaforradalom című könyvé­ben, amelyben nyolc mítoszt és a felszabadító valóságot osztja meg olvasói­val annak érdekében, hogy az apák és anyák egyenlő mértékben vegyenek részt a következő generáció felnevelésében. A könyv az idei apák napjára jelent meg, a Kopp Mária Intézet a Népesedésért és a Családokért (KINCS) támogatásával.

Az apakutató megdönti azokat az elméleteket is, miszerint a nők feladata a családalapítás. Számos nemzetközi és hazai kutatás bizonyította be, hogy a férfiak jóval kezdeményezőbbek, ha gyermekvállalásról van szó, mint a hölgyek.

„Harmincévesen már gyerekeket szerettem volna, úgy éreztem, hogy a gyermekem énbennem már meg is született, az apai szívemben, utána évekig ennek a gyermeknek kerestem anyát. Mikor egymásra találtunk, mindketten ugyanazt szerettük volna, minél előbb családot alapítani, sok gyermekkel. Persze erről senkinek sem beszéltem, attól féltem, ha elmondom valakinek, hogy a szívemben már gyermekem van, orvoshoz küldenek” – fogalmaz egy édesapa a könyvben.

A szakember ugyanakkor rávilágít arra is, hogy a párkapcsolatok jövője a családtervezés és a várandósság ideje alatt dől el. „Sok párkapcsolat szerezhet gyógyíthatatlan sebeket ebben a szenzitív időszakban, illetve éppen ellenkezőleg, a kapcsolatot elmélyítő és a házasságot megerősítő szép, közös élményeket” – részletezi a szerző.

Léder László könyvében kifejti: amit ma modern apaságnak nevezünk, az korántsem újkeletű. Alig 150 évvel ezelőtt Magyarországon – vagy máshol a világon – kevés ingázó vagy reggeli dugóban vesztegelő apával találkozhattunk volna. A családok ugyanis többnyire együtt vagy legalábbis egy településen élték mindennapjaikat, együtt dolgoztak. Ugyanez igaz volt a városokban élőkre is, az iparosok vagy szolgáltatók saját otthonukban vagy attól nem messze tevékenykedtek. Mára azonban családban lévő apából családért való apa lett, akinek fő feladata, hogy megkeresi a betevőt, anyának pedig az a dolga, hogy igazgassa a családot és meleg vacsorával várja párját.