Bár 1958-ban már sejteni lehetett, hogy az élelmiszeripar folyamatosan változik, és belátható időn belül bővülnie kell a listának, ezt mégsem biztosították. A GRAS-lista annak ellenére változatlan maradt, hogy a fogyasztói igények és a fogyókúrás szokások is folyamatos változás alatt álltak.
A GRAS-listára még 1958-ban felkerült és azóta is mentességet élvez három olyan összetevő, amit napjainkban szinte minden élelmiszer-szaktanácsadó és egészségügyi szakértő feketelistára száműzne.
A transzzsírok az egyik legveszélyesebb összetevő az emberre nézve. A növényi alapanyagokból hidrogénezéssel előállított mesterséges zsírok növelik az élelmiszerek eltarthatósági idejét. Bár már 1988 óta ismert a transzzsírok káros hatása, mégis maradt a listán, mert a GRAS elsősorban az élelmiszeripar igényeit veszi figyelembe. Mindössze 2006-ban döntött úgy az FDA, hogy a transzzsírsavtartalmat fel kell tüntetni az élelmiszer címkéjén, ami 40 százalékkal fogta vissza a transzzsírtartalmú ételek fogyasztását.
Amióta az evolúciós fejlődés során kiléptünk a tengerből, a vesénk ráállt arra, hogy megtartsa a sót, hiszen a szervezetnek szüksége van rá. De mennyi sóra van szüksége az embernek? Az alacsony (0,8 g) sóbevitel lenne az ideális. Ezzel szemben az amerikai lakosságnak mintegy 10-15 százaléka sóérzékeny, és a veszélyeztetett zónába kerül.
Köztudott, hogy a magas sóbevitel összefügg a stroke-kal és a szívbetegségekkel. 2010-ben világszerte 2,3 millió ember szívét állította meg végleg. Az American Heart Association (Amerikai Szív Társaság) már régóta javasolta a nátriumfogyasztás visszaszorítását napi 2,3 grammra, a veszélyeztetett emberek – középkorúak, idősek, afroamerikaiak, a magas vérnyomással rendelkezők – számára pedig napi 0-1,5 grammra.
