Ha bárki elmulasztotta volna az előző részeket, idén az Országos Kéktúra bemutatására vállalkoztunk. Így aztán januárban az alpesi hangulatot árasztó Kőszegi-hegységből fokozatosan ereszkedtünk le a dombokkal tarkított alföldre, mígnem elértük Sárvárt, ahonnan a múlt hónapban a Balaton felé haladtunk tovább. Utunk erdőkön-mezőkön át vitt, majd átkeltünk a Marcalon, s mintegy 140 kilométert magunk mögött hagyva megérkeztünk Sümegre. A kéktúra innen Keszthely, Tapolca és Nagyvázsony érintésével kanyarog tovább a Balaton északi oldalán.
Ami a vadászatot illeti, a Sümeg körüli dombos, folyók és patakok által szabdalt terület kedvez a nagyvadnak, ezért errefelé szarvas, őz és vaddisznó is található, az apróvad szerelmesei viszont jobban teszik, ha másfelé nézelődnek. Kuriózumként érdemes megemlíteni, hogy az utóbbi években többször szerveztek a város környékén hagyományőrző falkavadászatot. Habár nem rókát űztek a kopókkal, csupán egy csalit kellett lekövetni a nyeregből, azért élménynek így sem lehetett utolsó.
Említésre méltó továbbá a Szent Jakab-napok programja, amely minden évben a helyi borok és a vadgasztronómia ünnepe. S persze itt van még Sümegvár, amely olyan, akár egy hatalmas időgép a település fölé magasodó dombon. Tulajdonképpen jobb is kihagyni, mert annyi ott a látnivaló, hogy ha beszabadul az ember, ráesteledik, mire továbbindulna.
Márpedig mennünk kell tovább, ugyanis több mint 45 kilométer választ el bennünket Keszthelytől.
Útközben egymást érik a különös természeti jelenségek és az emberi kéz figyelmet követelő alkotásai. Csak néhány példa ezek közül: Alsó-Tátika után a Fekete-oszlopos-barlang bazaltképződményeit vehetjük szemügyre, valamivel később pedig egy buddhista sztúpát látunk, aztán a Szent Donát-kápolnát, és Zalaszántót elhagyva egy Árpád-kori templom maradványait. Végül még egy érdekesség a nemzeti romantika kedvelőinek: Hévíz előtt valamivel a bakonyi betyárok egykori kedvelt tartózkodási helyébe botlunk, a Gyöngyösi csárdába.
Hévíz, Keszthely és a Festetics-kastély aligha szorul komolyabb bemutatásra, ezért itt most nem is időzünk el hosszasan. Keszthelytől búcsút véve északnak fordulunk, és Tapolcáig baktatunk, majd ismét délnek vesszük az irányt, s leereszkedünk a magyar tenger partján fekvő Szigligetig. Sorozatunk következő epizódjában innen vágunk neki a Badacsonynak, s nyomulunk előre Nagyvázsonyig, ám előtte szokásunkhoz híven ejtünk még pár szót a mögöttünk hagyott táj szépségéről és vadgazdagságáról. Addig azonban megpihenünk a szigligeti vár alatt.
