Lejárt szavatosságú, jelöletlen húsáruk, panírozott pulykahústermékek, amelyek beltartalma eltér a csomagoláson feltüntetett összetételtől – csak néhány a Nébih által lefülelt baromfihús-átverések közül. Pletykaszinten elképesztő történetek keringenek arról, hogyan „tartósítják” a húsokat egyes üzletekben. Ha ezek után még összefutna a nyál a szánkban, és megkívánnánk egy jó kis ropogós libasültet vagy ludaskását így Márton-nap közeledtével, akkor segítünk abban, hogyan kerülhetjük el, hogy átverjenek minket a libavásárlásnál.
Mindenképpen hízott, tömött libát érdemes választani, annak ugyanis szép nagy, sárga mája van, aminek a súlya akár az egy kilót is elérheti. A pecsenyekacsa mája nem dicsekedhet ekkora súllyal, sem szép sárga színnel, ugyanis az pirosas, és igen vékony – mondta el az mno.hu-nak Balogh Emese, az egyik solymári baromfibolt tulajdonosa. A libaválasztás legfontosabb szempontja mégis az, hogy frissen legyen levágva a kosarunkba kerülő lábasjószág. Hogy ezt honnan lehet tudni? Jól meg kell nézni a liba elvágott nyakát, ha szép, világos színű, akkor friss, ha a nyaka barna, akkor az már többnapos vágás.
Ha van rá lehetőségünk, érdemes megfogni a remélhetőleg sütőnkbe kerülő baromfit, és ha azt tapasztaljuk, hogy a bőre ragacsos, akkor nehogy megvegyük, mert az nagyon nem friss. Kétfajta színű liba létezik, van a feketésebb bőrű, az úgynevezett májliba, amivel semmi baj nincs, nem kell a színétől megijedni, a másik pedig a világos bőrű – emelte ki Balogh Emese. Korábban már halottunk arról, hogy libamáj helyett olcsóbb kacsamájat adtak el libamájként. A két állat máját nem annyira egyszerű, a jószágokat viszont nagyon könnyű megkülönböztetni egymástól: a kacsának széles, lapos, sárga csőre van és rövid szárnya, míg a libának kúpos a csőre, és nagyon hosszú a szárnya. A liba nagyobb testű a kacsánál, akár 6-7 kilós is lehet, míg a kacsa súlya általában nem éri el az 5 kilogrammot.
Szerencsére attól nem kell tartani, hogy túl öreg libát vennénk, mivel a termelőnek érdeke, hogy a libát – miután elérte a megfelelő súlyt – mihamarabb levágja, mivel a tartása a kukoricával való tömés miatt igen drága és idő-, illetve munkaigényes. A liba és a kacsa etetésében nincsen trükk, a kukoricával tömés helyett szerencsére eddig nem találtak ki más módszert – hangsúlyozta Balogh Emese. Nemcsak munka-, idő- és pénzigényes a nagy testű baromfi tartása, de nagy körültekintést is igényel, nagyon kell rá ugyanis vigyázni, mert ha megüti a mellét, akkor sérülhet az értékes mája. A baromfibolt tulajdonosa elmondta, hogy Márton-nap közeledtével érezhetően több liba kerül a vásárlóik kosarába. Sváb falu lévén Solymáron különösen tartják a Márton-napi szokásokat, így a libasült vagy ludaskása készítését is.
Arról, hogy hogyan érdemes elkészíteni a frissen vágott libánkat, itt olvashat bővebben. Ha sütőben akarjuk megsütni, akkor nagyon fontos, hogy ezt alacsony hőfokon tegyük, miután a hús megpuhult, szintén alacsony hőfokon pirítsuk le a bőrét, így kerülhetjük el, hogy összeugorjon az értékes hús. Elkészíthetjük a libánkat konfitálással is, ami leegyszerűsítve azt jelenti, hogy zsírral öntjük le a húst, és lassan, sokáig sütjük, szinte főzzük. Ez az eljárás segít megőrizni a hús eredeti ízét, időt enged, hogy a fűszerek beleivódjanak a rostokba, és a hús is szaftos, porhanyós és puha marad, nem szárad ki a zsírnak köszönhetően.
