Hibás lehet a tolvajüldöző nő ítéletének súlyosítása

A bíróság másként értelmezi a jogos védelmet, mint a büntetőjogi tankönyvek vagy az ELTE tanszékvezetője.

A törvényszéki álláspont többszöri áttekintés után is súlyos tévedésnek tűnik. Az egyik legelterjedtebb büntetőjogi tankönyvben is azt olvashatjuk, hogy a lopás tényállásában szereplő „elvételnek” két mozzanata van:

Klasszikus példaként szokták emlegetni, hogy amíg a pénztárcával menekülő zsebtolvaj után futva a sértett nyomon követi az erszényét, addig a második mozzanat nem ment végbe, tehát nem befejezett a lopás, és a jogos védelemnek helye van. K. Andrea autóval ugyanezt tette.

Aggályainkkal megkerestük Gellér Balázst, aki az ELTE jogi karának büntetőjogi tanszékét vezeti. A professzor mindenekelőtt jelezte, a konkrét ügyben nem kíván állást foglalni, tekintettel arra hogy nem ismeri behatóan. A jogos védelem intézményéről, időbeli korlátjáról azonban általánosságban elmondta, álláspontja szerint lopásnál mindaddig nyitott a lehetőség a jogos védelemre, amíg a meglovasított dolog nem kerül ki a sértett azon hatóköréből, ahol még – így vagy úgy – vissza tudja szerezni. 

Gellér hozzátette, az sem biztos, hogy a többi közlekedő veszélyeztetéséért felelősségre vonható, aki tolvajokat üldöz, mivel elképzelhető, hogy velük szemben úgynevezett végszükséghelyzetben van. E jogi kategória szerint nem büntetendő, aki javait közvetlen és másként el nem hárítható veszélyből menti, feltéve hogy eközben nem okoz nagyobb sérelmet, mint amelynek az elhárítására törekedett.

K. Andrea a tárgyalás után közölte, csalódott az ítélet miatt, mert azt sugallja, az ember nem védheti meg magát a bűnözőkkel szemben. Ügyvédjével még konzultál, reméli, lesz lehetőség felülvizsgálatra a Kúrián. Számára az sem világos, a bíróság mi alapján találta kétséget kizáró ténynek, hogy az ő autója lökte fel a motort, és nem csak a tolvajok esése után ért össze a két jármű. Ez egyébként a szóbeli indoklásból valóban nem vált világossá, a bizonyítékként csatolt videón a védelem szerint ez nem látható.

Az utolsó szó jogán K. Andrea arról beszélt, mindig igyekezett betartani a törvény minden betűjét, és sokként érte, mikor autója üvege robbanó hanggal betört. Nem akart senkinek sérülést vagy kárt okozni, csak a táskáját visszakapni. 

A tanácsvezető bíró kiemelte, az új minősítés szerint nem is szabhattak volna ki öt évnél kevesebbet, de a körülményekre tekintettel kivételszabályt alkalmaztak. Az elsőrendű vádlottat a jogkövetkezmények alól mentesítették, tehát priusza nem lesz.

K. Gábor az utolsó szó jogán elmondottakban jogi csűrés-csavarásnak minősítette az eljárást. Azt mondta, társával valóban „undorító, mocskos dolgot” tettek, de azt három évig terjedően bünteti a törvény, míg ők „kivégzést” kaptak. „Felfoghatatlan számomra, hogy nem beszélünk arról a két kisgyerekről, akik árván cseperednek, vagy az én lelkiállapotomról.” 

A másodrendű vádlott ügyvéd nélkül járt el, védő kirendelését nem kérte. A lopás ügyében beismerő vallomást tett, és lemondott a tárgyalásról, így gyorsított eljárásban büntették meg. Jelen ügyben nem tiltották el a járművezetéstől, mivel az ő bűncselekménye nem közúti, hanem személy elleni, ráadásul már nincs is motoros jogosítványa, csak autós.