- Ez érdekes, mert közülük sokukat akkor fedeztem fel, amikor kis helyi kávézókban üldögéltem. Érezni lehet, hogy amagyarok mennyire szeretik és mélyen megbecsülik a saját előadóikat. Különösen Szabó Gábor zenéje fogott meg, egyszerűen gyönyörű, végül az összes lemezét végighallgattam. Bevallom, őszintén irigylem Magyarországot, hogy van egy ilyen művésze. De lenyűgöz az is, hogy Magyarország nemcsak a klasszikus zene menedéke, hanem a népi hagyományok is olyan természetesen szövődnek bele a mindennapi kultúrába, ami mindig felkelti a kíváncsiságomat.
DÉL KOREA: AZ ORSZÁG, AMI KULTÚRÁVAL HÓDÍTJA MEG A VILÁGOT
Dél-Korea kulturális térnyerése mögött több tényező együttállása áll: a koreai filmek és sorozatok olyan egyetemes témákat dolgoznak fel, amelyek világszerte megszólítják a közönséget, de közben kitűnnek a sajátos történetmesélési módszereikkel, egyéni stílusukkal. Az olyan alkotások, mint az Élősködők vagy a Nyerd meg az életed, a streamingplatformoknak és a közösségi médiának köszönhetően nemzetközi közönséghez is könnyen eljutottak, előbbi az első nem angol nyelvű filmként nyerte el a legjobb film Oscar-díját 2020-ban. A filmek mellett látványos sikereket könyvelhetnek el a könnyűzenében (K-Pop) és az irodalomban is (Han Kang irodalmi Nobel-díja 2024-ben). A sikerhez a dél-koreai kormány kulturális stratégiája is hozzájárult: az ország a kulturális iparágat a gazdasági növekedés egyik fontos motorjának tekinti, és támogatja a művészek nemzetközi bemutatkozását. Ebben a munkában a világ 36 országában működő Koreai Kulturális Központok is részt vesznek.
- A nyugati jazzben a dobost gyakran a ritmusszekció egyik meghatározó tagjaként kezelik, de önnél, főleg zeneszerzőként mintha más lenne a helyzet. Hogyan alakult ez így?
- Hagyományos ritmusszekciós dobosként játszani remek dolog, és néha csinálom én is, a saját projekteimben azonban a kezdetektől fogva egy új megközelítést kerestem. A „colorista” az, aki színekkel fest, a Coloris Trioban pedig arra törekszünk, hogy mindhárman egyidejűleg vigyük fel ezeket a színeket a vászonra, így alkotva egyetlen nagy összefüggő festményt. Amikor két vagy több szín keveredik, új szín jön létre – és amikor ez egyidejűleg történik, együtt új irányokat nyithatunk meg. Ugyanígy van ez a zenével is. Ez rengeteg bizalmat és az aktív figyelmet követel meg tőlünk, és úgy érzem így dobosként is többet tudok nyújtani, mint pusztán a ritmus tartását. Bennem az első naptól kezdve megvolt a vágy, hogy valami sajátot alkossak, és visszatekintve azt hiszem, valójában azért is kezdtem el dobolni, mert úgy gondoltam, hogy a ritmus belső megértése az, amire a leginkább szükségem van ahhoz, hogy ne csak jó dobos, hanem jó szerző is legyek.
























