„Őszintén irigylem Magyarországot” – vallotta be Suh Soojin világhírű koreai jazz-zenész

Itt állíthatja be, hogy a Google keresőben elsők között legyen a Magyar Nemzet

A koreai kultúra az elmúlt években meghódította a világot: a filmek, a sorozatok és a K-pop mellett azonban a dél-koreai jazz is egyre izgalmasabb utakat keres a nemzetközi színtéren. Suh Soojin dobos és zeneszerző Coloris Triója pénteken Veszprémban lép fel, ennek kapcsán kérdeztük a fiatal művésznőt magyarországi élményeiről, a Kodály-módszerről, és magáról az előadásról is.

2026. 11. 20. 4:49
„Őszintén irigylem Magyarországot” – vallotta be Suh Soojin világhírű koreai jazz-zenész
Suh Soojin dzsesszdobos és zeneszerző pénteken Veszprémban lép fel a Colorist Trió nevű formációjával.

- Ez érdekes, mert közülük sokukat akkor fedeztem fel, amikor kis helyi kávézókban üldögéltem. Érezni lehet, hogy amagyarok mennyire szeretik és mélyen megbecsülik a saját előadóikat. Különösen Szabó Gábor zenéje fogott meg, egyszerűen gyönyörű, végül az összes lemezét végighallgattam. Bevallom, őszintén irigylem Magyarországot, hogy van egy ilyen művésze. De lenyűgöz az is, hogy Magyarország nemcsak a klasszikus zene menedéke, hanem a népi hagyományok is olyan természetesen szövődnek bele a mindennapi kultúrába, ami mindig felkelti a kíváncsiságomat. 

DÉL KOREA: AZ ORSZÁG, AMI KULTÚRÁVAL HÓDÍTJA MEG A VILÁGOT

Dél-Korea kulturális térnyerése mögött több tényező együttállása áll: a koreai filmek és sorozatok olyan egyetemes témákat dolgoznak fel, amelyek világszerte megszólítják a közönséget, de közben kitűnnek a sajátos történetmesélési módszereikkel, egyéni stílusukkal. Az olyan alkotások, mint az Élősködők vagy a Nyerd meg az életed, a streamingplatformoknak és a közösségi médiának köszönhetően nemzetközi közönséghez is könnyen eljutottak, előbbi az első nem angol nyelvű filmként nyerte el a legjobb film Oscar-díját 2020-ban. A filmek mellett látványos sikereket könyvelhetnek el a könnyűzenében (K-Pop) és az irodalomban is (Han Kang irodalmi Nobel-díja 2024-ben). A sikerhez a dél-koreai kormány kulturális stratégiája is hozzájárult: az ország a kulturális iparágat a gazdasági növekedés egyik fontos motorjának tekinti, és támogatja a művészek nemzetközi bemutatkozását. Ebben a munkában a világ 36 országában működő Koreai Kulturális Központok is részt vesznek.

- A nyugati jazzben a dobost gyakran a ritmusszekció egyik meghatározó tagjaként kezelik, de önnél, főleg zeneszerzőként mintha más lenne a helyzet. Hogyan alakult ez így?

- Hagyományos ritmusszekciós dobosként játszani remek dolog, és néha csinálom én is, a saját projekteimben azonban a kezdetektől fogva egy új megközelítést kerestem. A „colorista” az, aki színekkel fest, a Coloris Trioban pedig arra törekszünk, hogy mindhárman egyidejűleg vigyük fel ezeket a színeket a vászonra, így alkotva egyetlen nagy összefüggő festményt. Amikor két vagy több szín keveredik, új szín jön létre – és amikor ez egyidejűleg történik, együtt új irányokat nyithatunk meg. Ugyanígy van ez a zenével is. Ez rengeteg bizalmat és az aktív figyelmet követel meg tőlünk, és úgy  érzem így dobosként is többet tudok nyújtani, mint pusztán a ritmus tartását. Bennem az első naptól kezdve megvolt a vágy, hogy valami sajátot alkossak, és visszatekintve azt hiszem, valójában azért is kezdtem el dobolni, mert úgy gondoltam, hogy a ritmus belső megértése az, amire a leginkább szükségem van ahhoz, hogy ne csak jó dobos, hanem jó szerző is legyek.

- A keleti és a nyugati zene két nagyon eltérő kultúrát képvisel, ön viszont koreai jazzdobosként mintha a kettő metszéspontjába csapott volna. Itt egy felodhatatlannak tűnő ellentmondást, vagy valami teljesen újat találunk?

- Hiszek ennek a metszéspontnak a végtelen lehetőségeiben, ám minél mélyebbre ások, annál több súrlódással találkozom – és őszintén szólva, ez a feszültség az, amiből igazán nagy dolgok tudnak megszületni, és itt tudok a legjobban fejlődni. Néha az ütközés önmagában is szépséget teremt, ezért tudatosan igyekszem nem ragaszkodni túlságosan ahhoz, ami állítólag a „helyes” hangzás.

- A félszigettől nem idegen a magyar zenei hagyomány, a Kodály-módszer széles körben ismert és alkalmazott a dél-koreai zeneoktatásban. Felteszem ön is találkozott ezzel, de egy dél-koreai zenész, énekes mennyire van tisztában ezzel? Magyarország ma már kicsi ország, a térképen keresve a legtöbben azt sem tudnák, hol keressék.

- A koreai zenészek a földrajzi méretétől függetlenül is elismerik Magyarországot, amiért hatalmas hatást gyakorolt a zenei oktatásra és a művészetekre. Még ha egyesek nem is ismerik név szerint a Kodály-módszert, kétlem, hogy lenne odhaza bárki, aki ne tanult volna ilyen típusú zenei oktatásban. Visszatekintve azt gondolom, nagyon is lehetséges, hogy én is ezáltal tanultam meg először, milyen fontos az „éneklés” a hangszerjáték során. 

A Koreai Kulturális Központ rezidens programja
Az intézet 2020-ban indította el rezidens programját, amelynek célja, hogy a nemzetközileg elismert koreai művészek ne csupán egy-egy fellépés erejéig találkozzanak a magyar közönséggel, hanem hosszabb távú szakmai és művészi kapcsolatokat is kialakíthassanak. A kétéves programban eddig négy művész vett részt, a klasszikus zenétől a dzsesszen át a kortárs zenei irányzatokig képviselve a koreai zenei élet sokszínűségét. A kezdeményezés egyik fontos eredménye a magyar és koreai muzsikusok közötti együttműködések ösztönzése: a korábbi rezidens, Jin Su-young dzsesszzongorista például magyar zenészekkel dolgozott együtt, és a Liszt Ferenc Zeneművészeti Egyetem oktatási programjaiban is részt vett.

 

 

A téma legfrissebb hírei

Tovább az összes cikkhez chevron-right

Ne maradjon le a Magyar Nemzet legjobb írásairól, olvassa őket minden nap!

Címoldalról ajánljuk

Tovább az összes cikkhez chevron-right

Portfóliónk minőségi tartalmat jelent minden olvasó számára. Egyedülálló elérést, országos lefedettséget és változatos megjelenési lehetőséget biztosít. Folyamatosan keressük az új irányokat és fejlődési lehetőségeket. Ez jövőnk záloga.