A hivatalos indoklás szerint a dél-koreai írónő a történelmi traumákkal és az emberi élet törékenységét feltáró lírai prózájáért részesült az elismerésben.
A bejelentés során elhangzott:
Egyedülállóan tudatában van a test és a lélek, az élők és a holtak közötti kapcsolatnak, költői és kísérletező stílusában pedig a kortárs próza megújítójává vált.
Han Kang az első dél-koreai író, aki elnyerte az irodalmi Nobel-díjat.
Legismertebb műve a magyarul is megjelent Növényevő című regénye, amely 2016-ban elnyerte a Nemzetközi Man Booker-díjat.
Az 53 éves dél-koreai írót épp vacsora közben érte a telefon, amelyben közölték, hogy ő az idei díjazott.
Han Kang 1970-ben született Dél-Koreában, 1980-ig Kvangdzsuban élt, négy hónappal a felkelés előtt költöztek el Szöulba a családjával. Az írónő szerint a túlélők bűntudata emiatt az egész család életét végigkísérte. Később a Jonsze Egyetemen tanult koreai irodalmat, 23 évesen, 1993-ban debütált költőként öt vers megjelentetésével. Egy évvel később viszont már az első, rövid regényével nyert díjat.
Hazájában már a ’90-es évektől aktív, fiatalon is olyan regényeket írt, melyek inkább idősebb írókra jellemzőek, ahogy ezt egyes kritikusok ki is emelték vele kapcsolatban. Műveiben sokszor szerepelnek testileg vagy pszichésen sérült emberek, az emberi természet és lélek, valamint az emberi lét. Írásaiban rendre előkerül az emberi durvaság és erőszakosság is.
Az 1970-ben született írónő a díjjal 11 millió svéd koronát (388 millió forintnyi összeget) kap. A díjat hagyományosan december 10-én, az elismerést alapító Alfred Nobel halálának évfordulóján adják át.
Eddig egy magyar nyert irodalmi Nobel-díjat
Az irodalmi Nobel-díjat 1901 óta 117. alkalommal ítélték oda, a kitüntetést hét alkalommal (1914-ben, 1918-ban, 1935-ben, valamint 1940–1943 között) nem osztották ki, a 2018-as díj odaítélését pedig az akadémiát megrázó botrány miatt 2019-re halasztották. A kitüntetettek száma 121, mivel négy alkalommal (1904-ben a francia Frédéric Mistral és a spanyol José Echegaray, 1917-ben a dán Henrik Pontoppidan és Karl Gjellerup, 1966-ban az izraeli Smuél Joszéf Agnon és a német Nelly Sachs, 1974-ben a svéd Harry Martinson és Eyvind Johnson) megosztva részesültek az elismerésben. A díjat hagyományosan december 10-én, az elismerést alapító Alfred Nobel halálának évfordulóján adják át.
Az irodalmi Nobel-díjat általában az életműért ítélik oda, de a Svéd Akadémia kilenc alkalommal ki is emelte a kitüntetett egy alkotását: Theodor Mommsen A rómaiak története (1902), Carl Spitteler Olimpiai tavasz (1919), Knut Hamsun Az anyaföld áldása (1920), Wladyslaw Reymont Parasztok (1924), Thomas Mann A Buddenbrook ház (1929), John Galsworthy A Forsyte Saga (1932), Roger Martin Du Gard A Thibault család (1937), Ernest Hemingway Az öreg halász és a tenger (1954), valamint Mihail Solohov Csendes Don (1965) című művét.
Az eddigi egyetlen magyar irodalmi Nobel-díjas a 2016-ban elhunyt Kertész Imre, aki 2002-ben részesült a kitüntetésben, az indoklás szerint írói munkásságával „az egyén sérülékeny tapasztalatának szószólója a történelem barbár önkényével szemben”. A díj idei magyar esélyesei között emlegették Krasznahorkai Lászlót és Nádas Pétert is.
A legfiatalabban, 41 évesen az angol Rudyard Kipling (1907), a legidősebben, 88 évesen a brit Doris Lessing (2007) kapta meg a díjat. A kitüntetettek közül mindössze kilencen vannak, akiket ötvenéves koruknál fiatalabban ismert el a Svéd Akadémia. A legidősebb élő kitüntetett az 1931-ben született Alice Munro kanadai írónő, aki 2013-ban kapta meg a díjat, és ő az egyetlen díjazott, aki csak novellát írt.
A díjazottak 25 különböző nyelven alkottak, a legtöbben angolul. A díjazottak között mindössze 17 nő van, az első 1909-ben a svéd Selma Lagerlöf volt, a legutóbbi pedig a 2022-ben kitüntetett francia Annie Ernaux.
