Rongyosra fogják nézni az elvált szülők gyerekei ezt a magyar filmet, amikor streamingre is felkerül

Az Emma karácsonya csendben érkezett a mozikba, mégis pontosabb képet ad a mai családi válságokról és a gyerekek belső világáról, mint sok nagyobb figyelmet kapó hazai film. Az Emma karácsonya azonban nem is annyira ünnepi film, mint azt a címe sejtetni engedné.

2025. 11. 16. 6:25
Az Emma karácsonya november 6-án került a mozikba.
Az Emma karácsonya november 6-án került a mozikba. Forrás: Rózsa Film
VéleményhírlevélJobban mondva - heti véleményhírlevél - ahol a hét kiemelt témáihoz fűzött személyes gondolatok összeérnek, részletek itt.

Az elmúlt években a viharos politikai közhangulattól nem függetlenül élénken fellángolt az diskurzus a magyar független filmekről, köszönhetően elsősorban az olyan filmek mozik diadalmenetének, mint a Futni mentem, a Fekete pont, a Magyarázat mindenre, vagy Hajdu Szabolcs kamaradrámái (Ernelláék Farkaséknál, Kálmán-nap, stb.), amelyek – a hazánkban igényelhető 30%-os adó visszatérítést leszámítva, ami korántsem egy mellékes tényező – nem igényeltek állami támogatást. Az okok sokfélék, fakadhatnak ideológiai meggyőződésből, a pályáztatási procedúra törvényszerű bizonytalanságaiból és relatíve hosszú átfutási idejéből, kreatív megfontolásból vagy akár kényszerből is.

Az Emma karácsonya személyes történet, mégis sokan magukra ismerhetnek benne. Fotó: Rózsa Film

Emma karácsonya: függetlenebb a függetleneknél

Jól tükrözi azonban a magyar média hiányosságait, hogy a valóban független, nemcsak gazdasági és politikai, hanem szemléletében is szuverén produkciókról szinte szó sem esik: egy orromon meg tudom számolni, hány nevesebb sajtóorgánum vette a fáradtságot, hogy beszámoljon az Emma karácsonyáról, ami a múlt héten országos terjesztésben sem került be a tíz legnézettebb film közé. Pedig megérdemelte volna, mivel nem egy köldöknézős szerzői film, ami a valóság leglehangolóbb szeleteit állítja középpontba, nem egy amerikai mintára elkészített könnyed limonádé, ami a szórakoztatáson túl nem sok művészi értéket kínál, és nem is egy harcos társadalmi kommentár, ami öncélúan bizonygatja a saját igazát. Nem, az Emma karácsonya hétköznapi valóságunk egyszerre érzékeny és intim tükörképe, amiben egy tehetséges kiskamasz keresi a helyét.

Az film címe egyfelől megtévesztő, mivel korántsem lengi be az ünnepi hangulat. Épp egy szétesőben lévő családot ábrázol, és amennyire Emma szubjektív nézőpontja megengedi, vastagon átszűrődik rajta, hogy a világ is szétesőben van: a felnőttek izzadságszagú, az igazságot szemérmesen megkerülő mondatai, az otthon melegét felváltó jellegtelen szobabelsők és a hozzájuk társuló konformista tárgykultúra, vagy az iskolai előadás szegényes díszletei, 

de leginkább a minden személyes interakciót, jelenlétet, figyelmet megbontó okostelefonok folytonos pittyegése jelzi, hogy valami nagyon elromlott, miközben a háttérben ott pislákol a múlt, a hajdúböszörményi főtér, a Bocskai tér épületeinek klasszicista homlokzatai.

Másfelől ennél direktebben körülírni, hogy miről szól a film, mégsem lehet: a karácsony családi ünnep, és itt épp egy család – sajnos teljesen hétköznapi – válsága kerül kibontásra. 

Nem igazán szívlelem a szociodrámák szegényes képivilágát, sokszor improvizált, életszerű párbeszédeit, egyrészt éppen azért, mert ettől kevésbé hatnak filmnek (a film lényegében sűrítés, tehát más törvények szerint működik, mint a valóság), másrészt mert bár a műfajnak régebben megvolt a maga létjogosultsága (lásd például a 70-e évek budapesti iskoláját, Elek Judit, Gazdag Gyula, és Tarr Béla filmjeit), a mozi a mai médiazajban rég elvesztette társadalomformáló erejét, harmadrészt mert a játékfilm eredendően a valós helyzetek, problémák, témafelvetések dramatizálása révén fejti ki a katartikus hatását.

Az Emma karácsonya viszont megevett reggelire, rámcáfolt, megríkatott, és végeredményben mégsem annyira az alkotói szándék, mint inkább a kényszer terelte erre a minimalista útra: rettentően kevés pénzből készült, mégis olyan módon szólítja meg a közönséget, hogy utána csordultig telt szívvel távozzunk a moziból. 

Rózsa Gábor azzal forgatta a saját előnyére a szűkös kereteket, hogy bizonyos pontokon megalkuvást nem tűrő módon élt a klasszikus játékfilmes elemekkel, ezzel óriási kontrasztot teremtve a dühítő valóság és Emma belső világa között, ami egyszerre felemelő és reményteli. Már az alaphelyzet is az ellentétekre épít azzal, hogy a szülők válása egybe esik az első szerelem idejével, amihez nagyon jó gyerekszínészeket sikerült találni, akik ugyancsak az ellentétek tesznek izgalmas párossá:

Békési Laura arcán folyamatosan játszanak a cikázó érzelmek, ezzel szemben Varga Benedek kifejezéstelen, sztoikus vonásaiból lehetetlen kiolvasni, mi is játszódhat benne valójában. Rettentő bizonytalanok ezek a fiatalok, ám közben mégis roppant nagy jelenléttel, érzékelhető belső nyugalommal rendelkeznek, élettel töltik fel a valóság esetlenségét.

Sajnos nem csak a magyar, hanem a teljes nyugati valóság az, hogy a szülők eszköztelenek, nincs tudásuk, tudatosságuk róla, hogy beszélgessenek a gyerekeikkel nehéz témákról (ennek köszönhetően burjánzott el nyomasztóan az ezt célzó szakirodalom), de az Emma karácsonya jó mankó ehhez a párbeszédhez, miközben komoly művészi értékeket is felvillant. 

 

A téma legfrissebb hírei

Tovább az összes cikkhez chevron-right

Ne maradjon le a Magyar Nemzet legjobb írásairól, olvassa őket minden nap!

Google News
A legfrissebb hírekért kövess minket az Magyar Nemzet Google News oldalán is!

Címoldalról ajánljuk

Tovább az összes cikkhez chevron-right

Portfóliónk minőségi tartalmat jelent minden olvasó számára. Egyedülálló elérést, országos lefedettséget és változatos megjelenési lehetőséget biztosít. Folyamatosan keressük az új irányokat és fejlődési lehetőségeket. Ez jövőnk záloga.