Az elmúlt években a viharos politikai közhangulattól nem függetlenül élénken fellángolt az diskurzus a magyar független filmekről, köszönhetően elsősorban az olyan filmek mozik diadalmenetének, mint a Futni mentem, a Fekete pont, a Magyarázat mindenre, vagy Hajdu Szabolcs kamaradrámái (Ernelláék Farkaséknál, Kálmán-nap, stb.), amelyek – a hazánkban igényelhető 30%-os adó visszatérítést leszámítva, ami korántsem egy mellékes tényező – nem igényeltek állami támogatást. Az okok sokfélék, fakadhatnak ideológiai meggyőződésből, a pályáztatási procedúra törvényszerű bizonytalanságaiból és relatíve hosszú átfutási idejéből, kreatív megfontolásból vagy akár kényszerből is.
Emma karácsonya: függetlenebb a függetleneknél
Jól tükrözi azonban a magyar média hiányosságait, hogy a valóban független, nemcsak gazdasági és politikai, hanem szemléletében is szuverén produkciókról szinte szó sem esik: egy orromon meg tudom számolni, hány nevesebb sajtóorgánum vette a fáradtságot, hogy beszámoljon az Emma karácsonyáról, ami a múlt héten országos terjesztésben sem került be a tíz legnézettebb film közé. Pedig megérdemelte volna, mivel nem egy köldöknézős szerzői film, ami a valóság leglehangolóbb szeleteit állítja középpontba, nem egy amerikai mintára elkészített könnyed limonádé, ami a szórakoztatáson túl nem sok művészi értéket kínál, és nem is egy harcos társadalmi kommentár, ami öncélúan bizonygatja a saját igazát. Nem, az Emma karácsonya hétköznapi valóságunk egyszerre érzékeny és intim tükörképe, amiben egy tehetséges kiskamasz keresi a helyét.
Az film címe egyfelől megtévesztő, mivel korántsem lengi be az ünnepi hangulat. Épp egy szétesőben lévő családot ábrázol, és amennyire Emma szubjektív nézőpontja megengedi, vastagon átszűrődik rajta, hogy a világ is szétesőben van: a felnőttek izzadságszagú, az igazságot szemérmesen megkerülő mondatai, az otthon melegét felváltó jellegtelen szobabelsők és a hozzájuk társuló konformista tárgykultúra, vagy az iskolai előadás szegényes díszletei,
de leginkább a minden személyes interakciót, jelenlétet, figyelmet megbontó okostelefonok folytonos pittyegése jelzi, hogy valami nagyon elromlott, miközben a háttérben ott pislákol a múlt, a hajdúböszörményi főtér, a Bocskai tér épületeinek klasszicista homlokzatai.
Másfelől ennél direktebben körülírni, hogy miről szól a film, mégsem lehet: a karácsony családi ünnep, és itt épp egy család – sajnos teljesen hétköznapi – válsága kerül kibontásra.
