Egy kokárda miatt bukott a diák, egymásnak estek a szülők

Szeptember egyik legjobban várt bemutatója Szimler Bálint első egész estés rendezése, a Locarnóban három díjjal is jutalmazott Fekete pont. Az iskolás környezetben játszódó történetben feltűnik Reisz Gábor is, aki a tavalyi év legpolitikusabb moziját, a Magyarázat mindenre című filmet rendezte. Szerepeltetése nem csupán baráti gesztus, a két független film egymás testvérének is tekinthető. Keretes kritikánk következik.

Magyarázat mindenre Forrás: Port.hu

A Magyarázat mindenre ugyan semmire nem ad magyarázatot, nem azt boncolgatja, hogy milyen társadalmi-kulturális múlt vezetett ide vagy hogy ezekre az állapotokra milyen hatása van a globalizált térnek, de kendőzetlenül mutatja meg a szemben álló felek legrosszabb oldalát, hogy aztán mégis megértéssel és együttérzéssel forduljon feléjük. 

Felmenőinket és gyakran minket is szörnyű igazságtalanságok értek a múltban, amit az emberi lélek nem tűr, és ez előbb-utóbb mindenképpen felszínre tör, de haraggal nem lehet igazságot szolgáltatni. Empátiával viszont igen.

Szimler Bálint és Reisz Gábor filmjeinek közös vonása továbbá , hogy alkotóik nem is pályáznak a filmintézetnél, hanem elhivatottságból, szenvedélyből és rengeteg szívesség árán készítenek filmet. Ezt a modellt ugyanakkor természetesen senki sem tartja fenntarthatónak, még ha meg is szaporodtak a hozzájuk hasonló alkotások (Jövő nyár, Nyersanyag, Kálmán-nap, Jimmy Jaguár, És mi van Tomival? stb.). Sokan az utóbbi években átalakult rendszert hibáztatják, aminek deklarált célja a több, nagy költségvetésű történelmi film készítése (Blokád, Hadik, Semmelweis, Most vagy soha!), és a szakma – mint ahogy a művészvilág más területei általában – megosztott a kérdésben.