Ezenkívül, néhány mintavételi helyszínt kifejezetten azért választottak ki, mert az Ausztrál Bűnügyi Hírszerző Bizottság – amely a programot működteti – valós vagy feltételezett gyanúval él az adott területeken tapasztalható magas drogfogyasztást illetően. Az ilyen célzott mintavétel azonban túlbecsülheti a kábítószer-használat mértékét, főleg ha ezt egy Ausztrália-szerte reprezentatív mintavételnek szánták.
Előnyök és hátrányok
A másik felmérés körülbelül 20–25 ezer ausztrál háztartás önbevallásán vett mintán alapul, amelyben minden háztartásból egy 14 éves vagy annál idősebb személyt kérdeztek meg arról, hogy az elmúlt évben, illetve élete során milyen kábítószereket használt. A felmérés rákérdezett a kábítószer-használat mennyiségére, gyakoriságára és az általa okozott károkra, valamint az adatokat különféle demográfiai mutatók – például életkor és nem – szerint közölt, illetve vizsgálta a közösség drogokhoz való hozzáállását is. Az így kapott adatok sokkal részletesebbek is lehetnek, mint a szennyvízvizsgálatokból származó információk.
Ugyanakkor ennek a módszertannak is vannak hátrányai, hiszen azon alapul, hogy az emberek őszintén nyilatkoznak a droghasználatukról.
A válaszadók hajlamosak lehetnek elfelejteni vagy kisebbíteni a fogyasztásuk mértékét, különösen az illegális szerek esetében, így a felmérés eredményei valószínűleg alábecsülik a tényleges használatot.
Az alábecslés azonban valószínűleg évről évre hasonló mértékű, mivel az adatgyűjtés módszertana az idők során nagyrészt változatlan maradt. Tekintve, hogy a felmérés névtelen, és az információk megosztásának nincsenek következményei – nem fenyeget letartóztatás a droghasználat miatt –, az eredmények feltehetően pontosak.
Szóljon hozzá!
Jelenleg csak a hozzászólások egy kis részét látja. Hozzászóláshoz és a további kommentek megtekintéséhez lépjen be, vagy regisztráljon!