Egy közeli hozzátartozó halála mindig apropó lehet rá, hogy összejöjjön a család, és régóta lappangó konfliktusok üssék fel a fejüket. Idén úgy tűnik, hogy belehúztak a magyarok, mert a héten már a harmadik olyan mozifilmet mutatják be, ami erre épít. Nem egy új tendenciákról van szó, mint inkább törvényszerű egybeesésről: a felütés annyira erős, hogy mindenféle hátterű és műfajú filmnél működik.
Futni mentem, aztán visszajöttem valami többel
A Lefkovicsék gyászolnak az Inkubátor-programban készült el (itt első filmes rendezők kapnak lehetőséget), Breier Ádám pedig klasszikus dramedyt készített, melynek középpontjában egy apa-fia kapcsolat állt. Az állami filmfinanszírozó rendszertől már jó ideje elhatárolódó Hajdu Szabolcs az Egy százalék indián című filmjében egy temetés utáni éjszaka szembesített egy baráti társaságot a köztük lévő kellemetlen dinamikákkal, ezúttal kiváltképp az alkoholizmusra fókuszálva. A héten a mozikba kerülő Futni mentem megint egy másfajta megközelítésben épít a gyászfolyamatra: Herendi Gábor filmjében az apjukat sirató három lánytestvér történetéből egy klasszikus romantikus vígjáték kerekedik.
Dorina (Tenki Réka) karrierista hajadon, akinek elég volt az anyaszerepből a húgai mellett, de az élet, úgy tűnik, nem hagy nyugtot neki, s elésodorja a szomszéd kislányt (akihez természetesen egy apuka is jár, Csányi Sándor képében).
Hivatalosan Kata (Lovas Rozi) is hajadon, pedig a párjával (Bányai Kelemen Barna) már két gyereket is nevelnek, de a férfi valamiért nem hajlandó beadni a derekát, és oltárhoz vezetni a nőt. A skála túlsó végén áll a legkisebb lány, Emma (Trill Beatrix), aki igazi útkereső, a munkában és a szerelemben egyaránt. Kezdetben idegenkednek megözvegyült édesanyjuk (Udvaros Dorottya) ötletétől, hogy váltóban fussák le a maratont (ezzel teljesítve a szülők befejezetlen bakancslistáját), és a környezetük is hitetlenül szemléli a merésznek tűnő vállalkozást, hiába siet a segítségükre még egy futóedző (Ember Márk) is.
Herendi Gábor mindig jó érzékkel találja meg azokat a projekteket, amik közönségsikert tudnak elérni (a rendszerváltás óta eltelt időszak tíz legnézettebb filmjéből négyet ő rendezett, de Divinyi Réka forgatókönyvíróhoz is rengeteg sikerfilm kötődik), s feltehetően nem lesz ez másként most sem.
A Futni mentemben jó arányban keverednek a könnyedebb és a mélyebb regiszterek, így pont azt nyújtja, amiért a legtöbben moziba járunk.
Ennél meglepőbb, hogy ez is független finanszírozásban valósult meg, ami hagyományosan inkább a szerzői filmek sajátja, idén azonban ezek közül is többen elég jól szerepelnek a mozikban (Fekete pont, És mi van Tomival?), és bár a filmkészítésben semmi sem biztos, A Futni mentemnek – megmaradva a futós terminológiánál – jó esélye lehet mindenkit lekörözni.
