Charles Bukowski (1920‒1994) mára az amerikai és a világirodalom egyik legismertebb, legtöbbet idézett, leginkább ünnepelt, de egyben ‒ nyers, szókimondó stílusa és züllött életmódja miatt ‒ egyik legvitatottabb alakja is. A világ kedvenc Vén Kujonja nemcsak zseniális író és novellista, hanem egyedülálló és gyomorbavágóan jó költő is. Bukowski több mint ezer verset írt, ezek egy része Macskák címmel 2017-ben a Helikon Kiadónál jelent meg először magyarul.
Charles Bukowski, aki nem ismert tabukat
A Vízben égni, tűzbe fulladni című kötet első három részében szereplő versek az 1955 és 1968 közötti évekből származnak, míg az utolsó rész az 1972–1973-as munkákat tartalmazza. Pritz Péter fordító szerint a gyűjtemény átfogó képet ad arról, hogyan vált Bukowski költővé és miként formálta a hétköznapi tapasztalatokat, a fájdalmat, a gyönyört, a dühöt és a derűt kíméletlenül őszinte lírává.
Az elmúlt két évtizedben valamennyi Magyarországon megjelent Bukowski-művet Pritz Péter ütette magyar nyelvre. A műfordító szerint
felemelő élmény látni, hogy egyre többen szeretik, élvezik Bukowski írásait, és egyre többeket érint meg az, amit a világról, az életről és rólunk, emberekről mond.
Korábban az MTI-nek arról beszélt, hogy Bukowski egyszerű, de formabontó stílusban, közérthető nyelven volt képes megírni sűrű élete történéseit. Ezért fedezik fel maguknak újabb és újabb generációk, legutóbb a mai huszonévesek.
