A Netflix és az Oscar együtt tett azért, hogy ezt az országot soha többé ne tudjuk kiverni a fejünkből

A Corvin moziban október végén immár 18. alkalommal rendezték meg a koreai filmfesztivált, amely idén is csaknem harminc dél-koreai filmet kínált az érdeklődőknek. Ennek apropóján igyekszünk egy rövid kitekintést adni arról, hogy az elmúlt húsz-harminc évben miként került a koreai filmipar a világ fősodrába úgy, hogy megőrizte nemzeti sajátossá­gait: a műfaji sokszínűséget, a morális kérdések és a társadalmi jelenségek iránti érzékenységet, az erős vizuális nyelvet és a groteszk humort.

A Vonat Busanba sok filmítész szerint a 21. század legjobb zombis filmje. Forrás: TMDb

A jó, a rossz és a furcsa Forrás: TMDb

A koreai műfaji filmesek közül kiemelkedő továbbá Kim Jee-woon munkássága (A jó, a rossz és a furcsa, Keserédes élet, Két nővér) is, aki szintén próbálkozott Hollywooddal, szintén mérsékelt sikerrel (a westernelemekkel gazdagon átszőtt 2013-as Erőnek erejével nem kiemelkedő, de érdekes darab Arnold Schwarzenegger filmográfiá­jában). 2016-ban Cannes-ban debütált a Vonat Busanba – Zombiexpressz című mozi is, amely a dél-koreaiak egyik nagy erősségét demonstrálja, miszerint a legjobb zombifilmek már régóta tőlük érkeznek, Hollywood nem tud lépést tartani azzal az explicitással és eredeti ötletkavalkáddal, ami ezeket a filmeket jellemzi (lásd még Peninsula – Holtak szigete, vagy a ­Mindannyian halottak vagyunk és a Paraziták: A szürkeség című sorozatokat szintén a Netflixen). Ugyanez igaz a gengszterfilmek tekintetében is, Dél-Koreában sorra készülnek az emlékezetes darabok, de talán ezek közül is kiemelkedik a 2019-es A gengszter, a zsaru és az ördög.

 A gengszter, a zsaru és az ördög Forrás: TMDb

Korea pedig nemzetközi sztárok tekintetében is egyre előrébb tör (Steven Yeun, Kim Min-hee stb.), Nemes Jeles László például Lee Byung-huntól vehette át az Oscar-szobrot, Youn Yuh-jung pedig pár éve, 74 évesen nyert Oscar-díjat a Minari: A családom története című filmben nyújtott alakításáért, ami bár látszólag dél-koreai film – hiszen középpontjában egy dél-koreai család beilleszkedése áll az amerikai társadalomba –, a film rendezője, Lee Isaac Chung már maga is Amerikában született.

Erős koreai hátterű a már Amerikában szocializálódott Kogonada (Columbus, Búcsú Yangtól) és az Oscar-jelölt Celine Song (Előző életek) is, akik származásuk mellett szintén a visszafogott, érzékeny szerzőiségükkel tűntek ki a hollywoodi fősodorból. Idén mindketten hollywoodi szuperprodukciók élén csempészték bele saját szerzőiségüket az amerikai fősodorba (Mágikus, merész, meseszép utazás, Többesélyes szerelem).