Harry és John például majd minden szempontból a skálák ellentétes végein helyezkednek el, Lucy pedig adott paraméterek mentén köti össze a párokat, mintha csak a hűvös randiapp görbetükre lenne. Song filmje nem annyira örök érvényű állítások, érzések megfogalmazására összpontosított, mint inkább a jelenlegi sötét helyzet lefestésére, ami történetnek talán kevés, de gondolatébresztőnek annál több.
Ahogy főszereplője, Lucy, úgy Song sem igazán ítélkezik a sekélyes és infantilis társkeresők fölött (a film egyik megdöbbentő kulcsjelenete, mikor egy menyasszony bevallja, hogy csak a férje státusától érzi magát értékesebbnek), de nagyon is tudatában van annak, hogy az emberi kapcsolatok tranzakciószerű kezelése, a tárgyiasítás egyenes út a boldogtalanság felé.
De Lucyben közben dolgozik a nélkülözéssel és veszekedésekkel teli gyerekkor réme, amik mégis az anyagiasság felé terelik, miközben a minket körülvevő fogyasztói szemlélet is nyilvánvalóan erre ösztökéli az embereket – meglepő módon annál inkább, minél gazdagabb valaki (a film eredeti címe a sokkal találóbb, de nyilvánvalóan kevésbé nézőcsalogató Materialists, tehát anyagiasak). Song filmje ott bicsaklik meg, hogy bár a helyzetet kétségbeejtőnek ábrázolja, nem találja meg belőle az igazi kiutat, és végül mintha a romkomok felületességével maszatolva tudna csak megoldást mutatni erre a valóban releváns és égető problémára.
Szóljon hozzá!
Jelenleg csak a hozzászólások egy kis részét látja. Hozzászóláshoz és a további kommentek megtekintéséhez lépjen be, vagy regisztráljon!