Hogy Robert Downey Jr. feltűnik-e a filmben, az maradjon meglepetés, ám azzal a kellemes meglepetéssel biztosan szolgál az Első lépések, hogy a történet sokkal nagyobb volumenű, mint azt az előzetesek alapján sejteni lehetett (még akkor is, ha éppen a bolygófaló kozmikus entitás, Galactus fenyegeti a hősök világát), miközben mégis emberi léptékű.
A filmben ábrázolt analóg világ sem csak érdekes kulissza, hanem annak a hangsúlyozása, hogy ez a történet egy sokkal emberibb korban játszódik (még akkor is, ha ezt lehetetlen következetesen végigvinni egy olyan világban, ahol a hősök teleportálással és űrutazással kacérkodnak), amiben az emberiség képes összefogni egy nagyobb fenyegetés ellen.
Vállaltan meseszerű, de az emberi dráma közben nagyon is valós, ahogy a fantasztikusok felveszik a saját szerepüket a családi dinamikában, és akár az életüket is képesek feláldozni egymásért.
Az Első lépések remekül ragadja meg azt a kettősséget, amit egy család egysége is képvisel: hogy miközben csak apró darabjai vagyunk a mindenségnek, az tükröződik bennünk, ugyanúgy a Fantasztikus Négyes is csak egy család, amelynek tagjai néha mégis kozmikus konfliktusokba keverednek. Ugyanezen az elgondoláson alapszik Michael Giacchino filmzenéje is, aki hol bohókás dallamokkal dúcolja alá a történetet, hol pedig templomi fanfárokkal, operát idéző áriákkal növeli a téteket és a feszültséget, ezzel sokszor egészen fantasztikus (!) magasságokba emelve a filmet.
Szuperhősfilmek az idei évből:
Szóljon hozzá!
Jelenleg csak a hozzászólások egy kis részét látja. Hozzászóláshoz és a további kommentek megtekintéséhez lépjen be, vagy regisztráljon!