Filmre vitt rocktörténelem
Deák Bill Gyulának, mint mondja, a budai helyszínhez köthető legemlékezetesebb élménye a Kopaszkutya című film forgatása. A Szomjas György rendezte zenés filmszatíra egy-egy jelenetét ugyanis itt vették fel 1980-ban.
Sokan voltak, legalább harmincezren. Nagy dolog volt akkor ott lenni, csodálatos élmény volt!
– emlékszik vissza a blueskirály, majd hozzáteszi bús nosztalgiával: – Persze nagyon hiányoznak a barátaim, akik már elmentek: Orszáczky Miklós, Somló Tamás, Török Ádám. A bluesénekest arról is kérdeztük, milyen dalokkal készül az augusztus 19-i koncertre. – Minden koncertemnek megvan a gerince, elhangoznak természetesen régi dalok, úgy mint a Kőbánya blues, a Rossz vér, a Hosszú lábú asszony, a Középeurópai Hobo Blues vagy a 3:20-as blues. De eljátsszuk a 60 csapást és talán egy-két dalt a Vadászatról is. Hála Istennek még mindig szeretik az emberek ezeket a dalokat, a szövegeknek ma is van mondanivalójuk – mondja az Artisjus-díjas előadó, majd hozzáteszi: generációkon átívelő sikerének kulcsa a hitelesség és a kisugárzás.
Régen minden jobb volt?
Azzal kapcsolatban, hogy van-e olyan jelenség vagy tapasztalás, amelyet szívesen átemelne a beatkorszakból a jelenbe, akár a rock vagy a blues műfajának megítélése, akár személyes élmények vonatkozásában, Dorozsmai Péter így fogalmaz: – Nyilván rengetegszer hallja az ember, hogy régen minden jobb volt, én mindig úgy éltem az életemet, hogy meg kell próbálni az adott korszakban megtalálni a legjobb dolgokat, és azokkal együtt élni. Szerintem egy zenésznek, aki előremutató dolgokat akar csinálni, vagy szeretné, hogy a zenéje később közkinccsé váljon, mindig meg kell újulnia valamilyen szinten.
Takáts Tamás is a jövőbe tekintve, semmint nosztalgiával lép a Tabán színpadára. – A fiam gondol egyet, fölpattan és elmegy Svájcba vagy Olaszországba egy koncertre, ha úgy tartja kedve. Mi annak idején csak kétévente dughattuk ki az orrunkat külföldre. Ma már akkor jövünk-megyünk, amikor akarunk – fogalmaz az énekes, utalva a fojtott levegőjű kommunista évekre. A műfaji folytonosságot illetően nem aggódik: – Nyilván sose ez volt a fősodor, a tánczenét régen is jobban szerették és most is, de
ne aggódjon senki, a rock örök és halhatatlan!
A mai fiatalok is úgy nyomják a rockot, mint az állat, csak nehezebben jutnak be a rádióba, pláne, ha három percnél hosszabb dalokat merészelnek játszani. Akkor azonnal kivágják őket. De ez régen sem volt másképp. A Beatlest 1960-ban első körben kidobták a stúdióból, azt mondták, hogy ennek a gitárzenének már nincs jövője. Aztán elmentek egy másikba, ott meg világsztárok lettek. Azóta is sok kisgyerek vesz a kezébe gitárt, és ez így van jól – teszi hozzá Takáts Tamás, aki blues bandjével szintén augusztus 19-én lép színpadra.




















Szóljon hozzá!
Jelenleg csak a hozzászólások egy kis részét látja. Hozzászóláshoz és a további kommentek megtekintéséhez lépjen be, vagy regisztráljon!