Günter Mast egyszer csak felhúzta magát. A legenda szerint a Jägermeister gyógynövénylikőrt gyártó cég vezérigazgatója egyszer csak rendkívül dühösen vette tudomásul, hogy rá se hederítenek az üzletfelei. Kiderült, hogy Mast úrnak sportrajongókkal van dolga, akik felpattantak az asztaltól egy nyári napon 1972-ben, és az együttműködés elmélyítése helyett a televízión bámulták az NSZK–Anglia Eb-negyeddöntő labdarúgó-mérkőzést.
A Jägermeister cég alapítójának unokaöccse ekkor ráeszmélt arra, hogy milyen szédületesen nagy lehetőség rejlik a sporttámogatásban. Ám téved, aki azt hiszi, hogy innentől ki volt kövezve az útja, és később a Bayern München mezén ott virított a cég logója. Mast ennyire nem volt és nem is lehetett nagyravágyó, ő kicsiben gondolkodott. A cég központjától, Wolfenbütteltől alig tíz kilométerre fekszik Braunschweig városa, amely akkoriban megszorongatta a nagyokat, a Bayernt és a Borussia Mönchengladbachot. Mast öt év alatt másfél millió nyugatnémet márkát fizetett volna azért, hogy a cég logója, a szarvasagancs jelenjen meg a Braunschweig mezén.
Akkoriban a Német Labdarúgó-szövetség (DFB) döntött ebben a kérdésben. Először lesöpörte az asztalról az ötletet, így Mast új, erkölcsileg kifogásolható megoldáshoz folyamodott. A csapat régi, a városra utaló oroszlános címerét lecseréltette a Jägermeister logójára. A szarvasagancsos emblémát tizennyolc centiméter magasságúra növelte, és a mez közepére rakatta, hogy biztosan célba érjen az üzenet.
Lecserélt oroszlán
A DFB tajtékzott, utasította a játékvezetőket, hogy a Braunschweiget ne engedjék ilyen mezben játszani. Mast lépéskényszerbe került: jogászokat fogadott, akik módosították az akkor már 78 éves klub alapszabályát: az addigi oroszlánt hivatalosan is szarvasra cserélték a klubcímeren. A német szövetség végül kompromisszumot csikart ki Mastből: csak tizennégy centi lehetett a logó, és szerepelnie kellett benne egy E és B betűnek is: mégiscsak Eintracht Braunschweignek hívták a csapatot. Az új mez 1973. március 24-én debütált a Schalke ellen.
Mast klubja volt az első a nagy nyugati ligák, az angol, a német, az olasz és a spanyol bajnokság csapatai közül, amelyiknek volt mezszponzora.
Az Eintracht Braunschweig azóta eltűnt a süllyesztőben, jelenleg a Bundesliga másodosztályában sínylődik. De a szponzorokat azóta sem lehet visszaszorítani, a klubok elemi érdeke az együttműködés: bődületes összegért kelnek el a hirdetési felületek. De csak később kezdődött az árrobbanás. A hetvenes években az angol Kettering Tyres autógumi-vállalkozás évi kétezer fontot fizetett a Kettering Town klubnak. Az angol szövetség a nemtetszését fejezte ki az ügylettel szemben, de tehetetlenül követte az eseményeket. Hamarosan a négy számjegyű támogatás hat számjegyűre változott: az 1980-as években a Sharp Electronics öt évre félmillió fontot folyósított a Manchester Unitednek. Ez ma már bagatell összegnek tűnik, különösen annak tükrében, hogy a világ legeredményesebb futballklubja, a tizenötszörös BEK/Bajnokok Ligája-győztes Real Madrid évente kap hetvenmillió eurót az Emiratestől, hogy a légitársaság logója ott virítson a mezén.
Szóljon hozzá!
Jelenleg csak a hozzászólások egy kis részét látja. Hozzászóláshoz és a további kommentek megtekintéséhez lépjen be, vagy regisztráljon!