Így változtatta meg a zalaiak életét az olajkincs

77 éves a Magyar Nemzet – új rovatunkban legendás idők lapszámaiból idézünk.

Augusztus 25-ével új sorozatot indított az MNO. 1938-ban ezen a napon jelent meg a Magyar Nemzet első száma, ebből az alkalomból pedig múltidézésbe fogtunk. Keressék mindennap a 77, illetve 50 évvel ezelőtt megjelent cikkeket az MNO-n! Válogatásunkban riportok, publicisztikák, interjúk, hírek sorakoznak majd az adott napi számból, bepillantást engedve nemcsak a korba, de az azt bemutató Magyar Nemzet szellemiségébe is.

Ahol a magyar olaj fakad

Keretye, augusztus hó

Még nem is olyan régen, másfél éve is azzal csúfolták Lispet Dél-Zalában, hogy ott van a világ közepe. Nos, azóta úgy emelkedik hírben és gazdagságban ez a vidék, minta – nem is világ –, de ország közepe akarna lenni. Egyik legelhagyottabb magyar táj volt ez, nehéz küzdelmet vívott törpebirtokos népe a létfenntartásért, csendes vágyakozások támadtak benne a kultúráért. Sommásvidék volt ez, mint a Matyóföld, nyáron messzi vidékre vándorolt a munkabíró népesség, télen megszorult az apró falvakban, parányi házakban és világtalan esteken halk szóval különb életlehetőség után áhítozott. A vasút és utak messze elkerülték az itt meghúzódó falvakat, Szentadorján, Lispe, Szentmargitfalva, Keretye, Zajk őszi és tavaszi esős időkben megközelíthetetlenek voltak. Mikor az olajkutató munkálatok megindultak, első időben hernyószerkezetű tankon közlekedtek a vállalat emberei.

Pedig szép vidék ez, azelőtt is az volt. Szelíd hajlással sorakoznak a dombok, üdék a tölgyerdők, jól lehet bennük szarvasra vadászni s szépen illenek a tájhoz a völgyek kicsiny házcsoportjai. Mostanra megváltozott a tájék jellege, meghangosodtak a völgyek.

Gépek búgnak, emberek sürögnek, takaros víkendházak kandikálnak elő a domboldalakról, s olyan az első benyomás, mintha kolóniát látna az ember exotikus vidéken. De mindinkább bebizonyosodik, hogy az új telepesek berendezkedése az állandóság jegyét viseli magán s jól jár a változás nyomán az őslakosság is. Ma már jó, fehér utak futnak össze itt, épületek emelődnek egy-kettőre, kereskedők telepszenek meg, vendéglők nyílnak, pezseg az élet s mintha a magyar ember is fürgébb lenne, felhagyott kissé a tempós mozdulatokkal.
Amire eddig nem számíthatott, baromfiját, tojását, gyümölcsét helyben s jó áron tudja eladni, a földje még egyszer annyit ér, mint ennekelőtte, s ráadásul keresik a jó munkáskezet.

A vállalat berendezkedik az állandó üzemre. Hatalmas épületeket, raktárakat emel Keretyén, mert itt lesz az olajforrások központja, itt állítják fel az irodákat.

A magyar sajtóban igen sok valótlan és fantasztikus híradás jelent meg a keretyei olajmező hozamára vonatkozólag. Túloznunk nem szabad, de szerény számítás mellett is napi 13–15 vagonra tehetjük a kitermelt nyersolaj mennyiségét. Ez igen jelentős eredmény, a szakértők teljes mértékben meg vannak elégedve s a vállalat vezetősége elhatározta a kutatómunka meggyorsítását s az eddiginél nagyobb szabású munkálatokat.

Ma mar nem megy idegenbe sommásmunkára a környező falvak népe. Tisztviselők, szakmunkások, napszámosok, fuvarosok mintegy ötszázan állanak a vállalat szolgálatában s ezek legnagyobb része helyből regrutálódik. A munkaadó munkáspolitikája mintaszerű. Itt, ahol nemrég 1–1,50 pengő volt a napszám, ma 60 fillér órabért kap a napszámos s ennél arányosan többet a szakmunkás. Napi 8–10 órát dolgoznak, sürgős munka eseten többet. Nem hiszem, hogy másfél éve álmodott valaki ezen a tájon 5–6 pengős napszámról s íme, ez most a valóság. A munkások figyelme dicséretes, megkövetelik tőlük a kitűnő munkát, de megadják nekik annak ellenértékét. A tisztviselők és munkások fizetése között nincsenek olyan óriási különbségek, mint hazai vállalatoknál. Demokratikus szellem hatja át a vezetőket s ez minden téren érezteti hatását: a munkásokkal szemben tanúsított bánásmódban éppúgy, mint a vidék népének segítésében. Mondották is a munkások: – Aki itt nincs megelégedve, az rongyember.

Annyira hozzá voltunk szokva mi magyarok, hogy napjainkban kevés jó hír érjen bennünket, hogy ilyen váratlan istenáldásra, mint a lispei olajlelet, igazán rászolgáltunk. Rászolgált erre Dél-Zala elhagyott népe is. S ahogy nézzük: sustorog a gáz, tör fel az olaj, építődnek az utak, emelődnek az épületek, s az apró házak tetején rádióantennák húzódnak, megerősödik bennük a remény: föld gazdagságából emberi tudással és munkával kincseket hozunk felszínre s segítünk velök felemelkedni egy népnek.

Páldy Róbert (1938. augusztus 28., vasárnap, 12. oldal)

Lottó-üdülőtelep Almádiban

Pénteken délelőtt Balatonalmádiban a nemrég elkészült Lottó-üdülőtelepen újabb négy szerencsés lottózó nyereményátvételének lehettünk tanúi.

Aszódi József, az OTP osztályvezetője ünnepélyes keretek között adta át a kulcsot a nyerteseknek, akik közül ketten budapesti lakosok, ketten pedig Kecskemétről, illetve Kisvárdáról utaztak Almádiba.

A Balatoni Intéző Bizottság javaslatára kezdett munkához a Országos Takarékpénztár Sportfogadási és Lottó Igazgatósága. Az ÉM Városépítési Tervező Vállalatának tervei alapján a Veszprémi Járási Építőipari Ktsz-t bízták meg a kivitelezéssel.

A Balaton partján felépült üdülőtelep hat modern épületsorában 43 nyertes jut víkendöröklakáshoz. Az egyenként mintegy 130 000 forint értékű lakások 30 négyzetméternyi alapterületen egy szobát, fürdőfülkét, mosdót, mosogatóhelyiséget és fedett teraszt alakítottak ki.

Tizenöt lakás már 1964 nyarán gazdára talált. Az 1965 június 28-i tárgynyereményhúzáson hat lakást sorsoltak ki, a nyertesek közül azonban ketten nem jelentkeztek, ezeket a lakásokat tehát augusztus 30-án a még gazdára váró többi víkendlással együtt újra sorsoljak majd.

H. I. (1965. augusztus 28., szombat, 6. oldal)

Válogatta: Bittner Levente
Észrevétele, javaslata van? Ossza meg velünk, írjon a [email protected] címre!