Félt a válogatott meccse előtt a csapatkapitány

Ruffy Péter interjúja Sipos Ferenccel 1965-ből.

Augusztus 25-ével új sorozatot indított az MNO. 1938-ban ezen a napon jelent meg a Magyar Nemzet első száma, ebből az alkalomból pedig múltidézésbe fogtunk. Keressék mindennap a 77, illetve 50 évvel ezelőtt megjelent cikkeket az MNO-n! Válogatásunkban riportok, publicisztikák, interjúk, hírek sorakoznak majd az adott napi számból, bepillantást engedve nemcsak a korba, de az azt bemutató Magyar Nemzet szellemiségébe is. Egy napomLabdarúgó– Mivel kezdődött az napja, amikor 3:0-ra megverték az osztrákokat?– A filozófiával. A jegyze­teimet olvastam.A Pozsonyi úti Ipoly tera­szán ülünk. A lánckorláton túl szurkolók állnak. Szótla­nul állnak. Nézik „Ferit”. Fe­ri harminchárom éves. A vá­logatott kapitánya.– Milyen filozófiai jegyze­tekét olvasott?– Ezeket – a táskájából kiveszi „A történelmi mate­rializmus tárgya és módszerei”. A Testnevelési Főisko­lán szakoktatói tanfolyamot végez, tanul pedagógiát, pszi­chológiát és filozófiát Is. Filo­zófiai vizsgájára halasztást kért. A napokban vizsgázik. Hajnalban eszébe jutottak a jegyzetei.– Ötkor fölriadtam. Szo­rongásos álmom volt. A Sta­dion-szállóban aludt a csapat. Arra gondoltam, csinálok egy hibát és kapunk érte egy 11-est. Nagy Pistával aludtam közös szobában. Nem akartam fölébreszteni. Elővettem a fi­lozófiai jegyzeteket, két ol­dalt átolvastam, azután el­aludtam. Háromnegyed nyolc­kor Vinkovics Lajos, á váloga­tott masszőrje ébresztett föl.Milyen hangulat, indulat él a játékosban a mérkőzés előtt?– A félelem – feleli a volt húsipari szakmunkás, a régi ferencvárosi fiú.– Miért fél egy ember?– Én a fájdalomból fél­tem és attól, hogy csalódni fognak bennem az emberek.– Milyen fájdalomra gon­dolt?– Két hónapja hasizom-szakadásom volt. Attól tartot­tam, hogy kiújulnak a bajok és én elkeserítek kilencmillió embert.– Nagy félelem lehet. De miért említ kilencmilliót?– Egy nemzetközi mérkőzés során az ország tízmillió lakosából kilencmillió szurkol. A pályán csak tizenegy ember áll, de vele játszik kilenc­millió. Nem szabad becsapni azt a magyar embert, aki...Négy magyar ember a lánc­korláton kívül áll. Nem beszélnek. Hallgatva néznek. Nézik Ferit.A masszőrnek megmutatta, hol merevek az izmai, Vinko­vics tanácsokat adott Később felöltözött, átment a csapat tagjaival reggelizni a Sport­csarnok-étterembe. Közben arra gondolt: „Csak merjek. Ne féljek”. Reggeli után a Kisstadionban végignézték a női kosárlabda-mérkőzést, ti­zenegykor pedig részt vettek Baróti Lajos játékosértekezletén.– Én már sok értekezleten voltam, de milyen lehet egy játékosértekezlet?– A függőleges fémtáblán kék és piros színű mágneses bábuk mozognak. Baróti Lajos vitázik és magyaráz, s köz­ben mozgatja a bábukat, hogy lássuk: ki és hol sebezhető, milyen esélyeink vannak, hol, mikor és hogyan lehet lecsap­ni? Mindenki nézi a bábukat. A fémtábla olyan, akár a pá­lya. Mindenki tudja, hogy mindez játék. De mindenki arra gondol, hogy valóság le­het. ötven percig néztük a bábukat. Vitatkoztunk.Tizenkettőkor megebédelték, a labdarúgók tojásos erőlevest ettek, kis natúrszeletet krumplipürével, egy süte­ményt, kompótot, de a süte­ményt és a kompótot sokan nem fogyasztották el.Ebéd után a telefonhoz hív­ták. A menyasszonya jelent­kezett. A menyasszonya is félt. De vigasztalta. Kérte, hogy vi­gyázzon.– A meccsekre nem jár?– Nem engedem. Rossz for­mában vagyok, valaki meg­jegyzést tesz, ő hallja, mert a szomszédban ül és...Ebéd után lefeküdt és elaludt. Háromnegyed kettő­kor ébresztették föl. Megnéz­ték az ifjúsági csapatok mér­kőzését, azután levetették a melegítőt, fölvették a dresszt és kifutottak a pályára. Az emberek nézték.– Ez édes érzés vagy kö­zömbös?– Édes. Kifutni a legjobb.Van benne valami a római gladiátor meghajlásából az aréna közepén. Vagy a fényes pillanatból, mikor a torreádor a színre lép és mulétájávai suhint a nép felé. Heming­way írta le a legforróbban a torreádort.– Meddig fél a labdarúgó?– Még néhány pillanatig. Megindul a játék. A félelem elszáll. Hirtelen száll el. Eltűnik, megfeszített figyelem lép a helyébe. Ki rúgja gyor­sabban a labdát? Mi vagy ők? Egyetlen gondolat foglalkozta­tott. Menteni a magyar kaput.A taps közömbös. Minden más közömbös. Egy a fontos. Kitalálni: az ellenfél mit akar? Hogyan akarja és mi­kor? Hogyan fut föl? Hogyan bontakozik ki egy támadás? Miből?A tapsot különben sem sze­reti. Nem kedveli, ha dicsé­rik. A gratulációkat nyomasz­tónak tartja. Annak örül, ha azt mondja valaki: jól van. A jól van több, mint a ragyo­gó. A dicséret jelzőiben mér­téktartón szigorú.– Gyűlöli az ellenfelet?– Van gyűlölet. De csak a klubmérkőzéseken jön ki. A nemzetközi mérkőzéseken nem. Nem gyűlölök senkit.A szurkolók lesik az alkonyi homályban. Kék óra van. Az a francia l’heure bleu, amely az estét előzi meg.– Sört? – kérdi.– Sört – felelem.Töményt nem fogyaszt, a bort nem kedveli. Sört iszik.– A többit tudja.Hatkor megmosakodtak, lezuhanyoztak, hazamentek, átöltöztek és nyolc órára a Gundelban rendezett bankett­re bementek. Megvacsorázott, három üveg sört ivott, este ti­zenegykor hazament. Egyedül lakik.Öt testvére van, egy lány, négy fiú. Mind az öt fiúból labdarúgó lett. Futballista volt a legidősebb testvére, a Józsi is. Józsi később orvos lett, régen a Hajnal-klinikán dol­gozott, kórházi főorvos vidé­ken.– Honnan indultak el?– A Ferencvárosból. Volt idő, mikor öt Sipos-fiú rúgta a grundon a rongyot.Rongylabdával kezdték.– A mama melyik fiát sze­reti leginkább?– Pistát.– Hol játszik a Pista?– Elment. Franciaország­ban él.– Miért ő a legkedvesebb?– Mert a legkisebb. A ma­ma mindig Pistáról beszél.– Meglátogatta már?– Nem. Elvan az unokák­kalNem olyan embernek né­zem, aki naponta tör össze egy Opel Rekordot és hetenként fogyaszt el egy kislányt A kapitány gyengéd ember s gondolkozni szeret.– Mit kedvel a legjobban ebből az országból?– A Kis-Dunát, Ráckevét. A magányt. Horgászni szok­tam.– Melyik írót szereti?– Berkesit. Ismerem is.– A külföldiek közül?– Hemingway. Őszintén, tisztán és egyszerűen írtJó fogalmazás.– S ez a legtöbb?– Nem tudom. Ez a jó.Nem gladiátor. Kissé érzékeny is. Ha valami hibát csinál, elbújik a világ elől bezárkózik a lakásába és mar­ja magát Az a legrosszabb, ha a másik tíz nem szól. Ha szólna, szidná, könnyebb vol­na. De nem szóL Ilyenkor el­bújik.– Ön, az irigyelt férfi, bol­dog ember, csak kissé boldog; vagy egyenesen boldogtalan?– Teljes boldogság nincs. Ilyenről csak az beszél, aki nem ismeri az élet értelmét.– És mi az élet értelme?– Meg lehet találni, csak keresni kell. Egészen biztosan meg lehet találni. A boldogság pedig? Nézze, itt van a szám­sor.– Milyen számsor?– Akármilyen. Van a szám­sornak vége?– Nincs. .– Minden számnál van egy nagyobb szám.– Van.– No, ez ilyen;Sört? Sört.– Boldog vagyok, ha a pályára kiszaladok. De ettől mennyi ideig vagyok boldog? Néhány pillanatig. Boldog voltam, amikor bekerültem a válogatottba. De meddig? Megszoktam, hogy válogatott vagyok. A számsor, mondom, végtelen és ismeretlen. Másnap már másra törekszem, és mástól szeretnék boldog lenni.– Minden szakadatlan és végtelen?– Minden.– Álljunk meg ebben a megállás nélküli küzdelemben. Ebben a pillanatban mitől len­ne boldog?Mosolya fanyar. Az egész arc kissé fanyar.– Szeretném berendezni ráckevei kis házamat. Van egy motorom, ahhoz szeretnék egy csónakot szerezni és min­den héten egy napot kint töl­teni egyedül.– Jó egyedül?– Víz, nád, füzek. Az a leg­jobb.– S ha megvalósulnak a tervei, boldog lesz?– Mondtam már, hogy...Kigyullnak a villanyok. Eltört a szép kék óra.– Ha ön író lenne és a másik labdarúgó és meg akar­ná ismerni, mit kérdezne tőle?– Nem kérdeznék semmit. Beszélgetnék vele.– Mi volt este, otthon?– Délután kaptam egy sípcsontrúgást s az ágyban so­káig borogattam a lábamat. A csonthártyasérülést hideg, vízzel kell borogatni.Anatómiát is tanul.Ruffy Péter (1965. szeptember 19., 9. oldal) 1938. szeptember 19-én nem jelent meg a Magyar Nemzet. Válogatta: Bittner LeventeÉszrevétele, javaslata van? Ossza meg velünk, írjon a [email protected] címre!