Európa-szerte hódított a pápai dobozban konzervált sonka

Alig született gyermekük az alkalmazott gyógyszerészeknek; bővítették a pápai húsgyárat.

Még sok érdekes és szomorú adatot lehetne az alkalmazott gyógyszerészek statisztikájából fölsorolni. Egyet, ami ugyancsak összefüggésben van az alkalmazott gyógyszerészek családi állapotával, föl is említünk. Ez az adat még szaporodási arányuk sötét képénél is ijesztőbb: 1936-ban az elhalt alkalmazott gyógyszerészek közül minden negyedik öngyilkossággal fejezte be életét. Kétségtelenül közrejátszott anyagi helyzetük is, elsősorban sorsuk bizonytalansága, de a legfőbb okot mégis abban kell keresnünk, hogy az alkalmazott gyógyszerészek közel fele egyáltalán ne tud családot alapítani és 40 százalékuknak nincs gyereke, nincs tehát, ami szomorú életük elviselésére biztatná őket.

Így van ez, – a legrosszabbnál is akad még rosszabb: a tisztviselőosztálynak az egész országban legrosszabb szaporodási arányánál még rosszabb az alkalmazott gyógyszerészeké, amit szaporodási arány helyett már bízvást kihalási aránynak lehet nevezni.

(1938. október 30., 9. oldal)

800 000 sonka a dobozban

Pápa egyik csendes táján, a Kisfaludy utcában akkora földhányások állják el az utat, hogy jószerint hegynek is beillettének. A „hegyek” mögül ingerlő illatok szállanak, és képzeletünkben ízes, gőzölgő bableves jelenik meg. Arról persze szó sincs, mintha itt valahol bableves főne nyílt lángon, bográcsban, de a sonkacsülök, s egyéb finom falat azért bőséggel készül. Mert hát a Pápai Húsgyár táján járunk.

A ma korszerű és fejlődő üzem hajdanán kis vágóhíd volt. Ma már jelentős mértékben gyárt exportárut, és a hazai piac jó részét is ellátja. A budapesti csemege üzletekben is a Pápán készülő gyulai kolbászt vásároljuk, hogy a különböző ízes falatokról, rövidkarajról, fehérpecsenyéről, vagdalt színhúsról, rakott karajról, sertés- és marhanyelvről ne is szóljunk.

Mielőtt bepillanthatnánk az automatikus berendezéssel teljesen korszerűen felszerelt húsüzem óriási „vegykonyhájába”, a főző- és füstölőszekrények birodalmába, jegyezzünk fel néhány érdekes adatot a Veszprém megyei Húsipari Vállalat életéből, Tátrai Antal főmérnök íróasztalánál.

Az 1963-ban történt gazdasági átszervezés óta évente kétszázezer sertést és húszezer szarvasmarhát vágnak le az üzemben. A bacon- és sonkasertés, a fehér hússertés az uralkodó fajta itt, lévén a Dunántúl az országnak egyik legnagyobb sertéstenyésztő területe. Pápa ideális központnak bizonyult, ezért is csatolták ide leányvállalatnak a veszprémi és a keszthelyi húsipari üzemeket. Míg 1957-58-ban még csak dobozban konzervált sonkát – ezt a főleg külföldön népszerű csemegeárut – készítették Pápán, most már húszféle konzervet gyártanak, a hazai piacra pedig hetvenféle húskészítményt, a füstölt kolbásztól a parizerig.

Nemrég jelent meg a budapesti üzletekben is a rakott karaj. Népszerű a konzervdobozban kapható vagdalthús, Hidegen is fogyasztható, színhúsból készített és a külföldi piacokon is nagy tételekben keresett.

Az egyik nagy munkateremben gépies gyorsasággal kanyarítják le a félsertésekből a sonkát, dolgozzák fel a karajt, aprítják a kolbászhúst, vágják a daráló számára a rakotthús alapanyagát. Az évente vágott kétszázezer sertés nyolcszázezer sonkája főzve, ötkilós dobozokban, főleg külföldön szívesen látott csemege. A modern főzőszekrények, amelyekbe a higiénikus feldolgozás és hűtés után kerül dobozostól a sonka, egyenként nyolcmázsás befogadóképességűek. A feldolgozott csemege szállítószalagokon jut a főző- és füstölőszekrényekig. Az automatikus hőfokszabályozót, az egész füstölőszerkezetet, az óriáskonyhát egyetlen egy betanított munkás irányítja.

Mégis több mint ezer ember dolgozik a Veszprém megyei Húsipari Vállalat központi telepén, Pápán, ahol a hentesipar mindig népszerű és virágzó foglalkozás volt.

A Gazdasági Bizottság és a Minisztertanács nemrég hagyta jóvá a Veszprém megyei Húsipari Vállalat nagyszabású fejlesztési programját, amely harminchétmillió forintos beruházást jelent. Már megkezdődött és javában tart ennek a fontos üzemnek nagyszabású rekonstrukciója. A munka közben zavartalanul folyik. A Balaton északi partján az elmúlt nyáron már nem hiányzott a nyaralóvendégeknek semmiféle húsáru. Pápáról, s a pápai üzem két leányvállalatától, Keszthelyről és Veszprémből szállították gépkocsikon, légkondicionált hűtőkocsikban a friss húskészítményeket a Balaton mellékére, a Dunántúl több városába, Budapestre. S természetesen sok sonkát is exportra.

S míg a húsgyár egyre ontja termékeit, „menetközben” folyik az építkezés, bővül az üzem. Új 40 vagonos kapacitású hűtőház épül, kétemeletes korszerű irodaház és három nagyteljesítményű önálló kút szolgáltatja majd a vizet énnek a vízéhes nagyüzemnek. Mert a gyár naponta 2400 köbméter vizet fogyaszt.

A munka a jövő évben fejeződik be, s mire végére érnek, természetesen jóval több sertést dolgozhatnak fel, mint eddig. Az üzemfejlesztéshez tartozik, hogy a vállalat jelenleg öt ösztöndíjas fiatal élelmiszervegyészt taníttat Budapesten. Tanulmányaik végeztével öt évig – ha megszeretik, talán végleg ott maradnak – Pápán dolgoznak majd. Fiatal szakmunkásnak 18 lányt és fiút vettek fel az idén. Jövőre ezt a létszámot is növelik. Kell a szakember a fejlődő gyárnak. Mire megépül az irodaház, felső emeletén korszerű vegyi és bakteriológiai laboratóriumot is berendeznek.

Szabó József (1965. október 30., 5. oldal)

Válogatta: Bittner Levente
Észrevétele, javaslata van? Ossza meg velünk, írjon a [email protected] címre!