Mire végére, érek a jó hírnek, lelkes örömem alább hagy. Tájékozatlan vagyok. Nem tudom, feltaláltuk-e időközben az abszolút alkoholmentes sört, vagy valamely előttem ismeretlen rendelet a sört kivonta az alkoholos italok sorából.
Ismét elolvasom a hírt s örvendek annak, hogy a felsorolt vasútállomásokon nem lehet röpke féldeciket s gyöngyöző fröccsöket felhajtani, sebtiben, a vonat indulása előtt fél perccel s a féldeci kisüsti hatása alatt elvétem az ugrást, ami gyakran szomorú következményekkel jár.
Sört lehet?
A statisztika szerint sörfogyasztásunk rohamosan emelkedik, az orvosok és mentők szerint a sörrészegség veszélyesebb, mint a rövid italokból, borokból származó. Hát akkor mire jó a hangzatos hír? És a pályaudvari szesztilalom? ... Mert arra gondolni sem merek, hogy az Utasellátó a restibe megtagadja szomjas honfitársainktól a tütüt, viszont a vonaton jön a kosaras legény a butéliákkal, a féldecis kis fiaskókkal s a derék utazó nem az induláskor, hanem az érkezéskor véti el az ugrást? Mert aki iszik, az általában ugrik... Szeretem az ilyen jó híreket. De vicclapban...
b. g. (1965. október 3., 4. oldal)
Válogatta: Bittner Levente
Észrevétele, javaslata van? Ossza meg velünk, írjon a [email protected] címre!
