Augusztus 25-ével új sorozatot indított az MNO. 1938-ban ezen a napon jelent meg a Magyar Nemzet első száma, ebből az alkalomból pedig múltidézésbe fogtunk. Keressék mindennap a 77, illetve 50 évvel ezelőtt megjelent cikkeket az MNO-n! Válogatásunkban riportok, publicisztikák, interjúk, hírek sorakoznak majd az adott napi számból, bepillantást engedve nemcsak a korba, de az azt bemutató Magyar Nemzet szellemiségébe is.
Ötven ajándékkelengye sokgyermekes családok leányainak
Magyarországon a statisztika szerint 134 000 olyan család van, amelyeknek hatnál több a gyermekük. E családoknak 70 százaléka a legszegényebb társadalmi osztályhoz tartozik, ahol a kereseti nehézségek miatt nem képesek a gyermekeket kellő módon fölnevelni. Nálunk is felismerték már a sokgyermekes családok fontosságát a nemzet életében. Néhány év óta jutalmakat osztanak Szent István hetében a sokgyermekes anyáknak. De igazi segítséget nyújt a sokgyermekes családoknak az a szép kezdeményezés, hogy egyelőre követendő mintának és kiindulási példának Gödöllőn egyelőre egy szerény épületben a sokgyermekes családok gyermekei közül a tehetségeseket felnevelni segítik. A sokgyermekes, szegény magyar anyák. Országos Szent István Fiúotthona még csak harmadik éve működik Gödöllőn, máris szép eredményt tud felmutatni. Nyolc, vagy annál több gyermekes, szegény családok tehetséges fiúgyermekeit nevelik itt a hazának katonás szellemben. Ezek a tanulási idő alatt műhelyeikben a társdadalom támogatásával férjhezmenő sokgyermekes szegény családok leányai részére kelengyét állítanak össze, s így az intézet a jövő nemzedék nevelésén kívül a házasságkötéseket is elősegíti. 1936-ben, amikor kinyitotta.kapuit az intézet, tizenhárom növendéket vettek fel s a mostani tanévben már hatvan család gyermekét nevelik. Az intézet a magyar társadalom és a közületek támogatásából tartja fenn magát. Ötven kelengyét készítenek az ott nevelt fiúk szegény családok leányai részére, egy-egy kelengye értéke 4-500 pengő, a bútorok magyaros stílusban készültek, a fehérneműek és ágyneműek pedig háziszőttesekből. Egy-egy kelengye két ágyból, egy asztalból, három székből, egy lócából, egy sublótból, egy tányéros polcból, egy tükörből, egy órából, két szalmazsákból, négy lepedőből, két paplanból, két paplanlepedőből, két párnából, négy párnahuzatból, hat törülközőből, hat konyharuhából és 12 méter vászonból áll.
Magyarországon még szokatlan az ilyen irányú megmozdulás, de annál értékesebb, mert lehetőséget nyújt a családalapításra olyanoknak is, akik ezt a kelengye hiányában nem tehették meg. A fiúotthonnak munkásságát a kormányzó is méltányolta és adományt utaltatott ki, amelyet egy újabb kelengye elkészítésére fognak felhasználni. Az intézet megérdemli, hogy a magyar társadalom minél szélesebb rétegei támogassák, hogy a támogatással további értékes és hasznos szolgálatokat tehessen a hazának.
(1938. október 7., 10. oldal)
Szövetkezeti demokrácia – fizetve
Szövetkezeti demokrácia – fizetve
Jelenléti díj 20 forint
A majosházi Új Élet Tsz 4/1965. számú közgyűlési határozata: „A közgyűlés egyhangúlag határozatot hoz, hogy azok a tagok, akik a mai közgyűlésen megjelentek, vagy igazoltan távol vannak, húsz forint felvételre jogosultak.”
– Azon a közgyűlésen ott voltam én is, meg mások, vagy húszan. De előtte való alkalommal kilencen voltunk, haza is mehettünk, nem volt mit tenni. Másodszor azt mondták, aki itt van, kap húsz forintot. Megszavaztuk. Pár pohár sört ittam rajta. Egyszer volt ez csak, többé soha. pedig a következő gyűlésre kétszer annyian jöttek. Vártak, pénzt nem kaptak – mondta Balog Ferenc téesztag.
– Előtte miért nem mentek mindnyájan?
– Dologidő volt amelyik tehetős, szaladt a magáét csinálni. Nagy kertek vannak itt, aki gazdag volt, több földje maradt, ki is szedi belőle a krumplit, a gyümölcsöt, zöldséget. Meg önfejűek is az emberek. De ha eljönnek, mindent megszavaznak, ha kérik őket. Csak aztán az utcán pusmognak.
– Nem jó ez a téesz?
– Dehogynem jó. Jól gazdálkodik ez az elnök, mindig hordják be a pénzt, sok a baromfi.
Molnár Gáborné ezt mondja: – Az embereket az érdekli, mennyi pénz lesz, nem az, hogy miből. Azt jobban tudják a vezetők.
Karakó János: – A vezetőségi tagok sem mennek közgyűlésre, azt mondják, ők már hallották az elnöktől, miről lesz szó. Ha ők nem mennek, miért menjen a tagság? Máskülönben nem mondhatok semmit, 28 ezer forintot kerestem tavaly a téeszben.
– Most már eljön néha hozzánk az elnök, fél órát is itt tölt, de azelőtt féltünk tőle, lestük, ha rossz kedve volt, olyankor soha nem mentünk oda hozzá – mondta az asszony, aki borjúneveléssel foglalkozik.
Hajdú József traktoros: – Nem volt ott szavazás, csak az elnök mondta a húsz forintot, a tagság nem szólt semmit, úgyis mindig az van, amit az elnök akar.
Dr. Karakasevich Endre öt éve a téesz elnöke. – Miért furcsa, hogy pénzt adunk, hát a gyárban, az órabéres is kapja a pénzt, ha gyűlésre megy, pedig akkor nem dolgozik. Hát mi mást lehet itt csinálni, mint amit mi tettünk. Városi ember vagyok, Pesten lakom, ez más világ, ha furcsa is papíron, amit határoztunk, Majosházán ez kell. Gondolhatja, ez a téesz ötször feloszlott, legutoljára 1959-ben jött létre. Amikor ide kerültem, 17 forintot fizettek munkaegységenként, tavaly 35-öt fizettünk, de idén 45-öt.
– Olyan falu ez, hogy négy család a gerince. Ha valakit megbántanak, fél falu kiabál. Rokonházasságot kötöttek mindig, a föld miatt. Egy családon belül öt ősnek Konta a neve, Konta a férj, Konta a feleség, a nagyapa, meg a nagyanya is. Negyven-ötven holdas gazdák voltak. De sose dolgoztak és a téeszben sem nagyon akarnak dolgozni. Minek jöjjenek akkor a közgyűlésre? Mindig a dunavarsányiak, taksonyiak bérelték a majosiak földjét. 1961 tavaszán, amikor már téesz volt, kiment egy ötvenéves ember, téesz tag, szántani fogatosekével, aztán visszajött, hogy nem tud vele, valami baja van. Hát láttuk, hogy nincs rajta ekevas. Most is van, aki felesbe műveli a háztájit, a felét bérbeadja, más meg az egészet.
– Olyan falu ez, nyolc kilométerre van a vasútállomás, amíg nem járt autóbusz a gyártelepről, télen a Duna jegén mentek Csépre. Vallási szektájuk van. 1960 decemberében, amikor elkezdtem itt, kerítés alig volt, új ház hármas ablakokkal, nemes vakolattal, ami van, azt már téesztagként csinálták. Öt éve a kertek nagyja akácos volt, az elsőt, aki telerakta almafával, bolondnak nézték. Sok ezer forintot húznak ki most a kertből, ez a típusú ember odaadja minden erejét, egy holdból úgy akar élni, mint a téesz előtt a tízből. A másik fajta ember ül a szobában, ki se mozdul, amíg tart a nova bor. Azzal a húsz forinttal meg akartuk bosszantani őket.
Bárdos Ilona, a községi tanács vb-titkára: – Jól néznénk ki, ha mi is fizetnénk egymásnak itt a tanácsnál, amikor összegyűlünk megbeszélni valamit! Vissza is vonták már a határozatot. Elég sokat járnak ide az emberek panaszkodni, elkapják a tanácselnököt. Mondtam nekik, arra van a közgyűlés, hogy ott mondják el, mi bajuk. Akkor aztán a téeszelnök megy az elnökkel beszélni. Tavasszal itt járt az országgyűlési képviselő, fogadóórát tartott, akkor is jöttek elegen. Azt mondják, a téeszelnök büszke.
Szabó József ráckevei járási elnök: – Megbotránkoztunk rajta, amikor megtudtuk, mit tervez a majosházi téeszelnök. A húsz forintot az előlegből akarta kifizetni, mindig annak, aki eljön a közgyűlésre, ennyivel kevesebb jutott volna a többieknek, vagy egyáltalán nem kaptak volna előleget. Mondtuk neki, nem tehet ilyet. Ezt ő is tudja, dr. Karakasevich jogvégzett ember, közgazdász, mezőgazdász, minisztériumban is dolgozott, szakmailag jól is vezeti a téeszt. A tanult embernek néha az a hibája, azt hiszi, egyedül ő gondolkozik, rajta múlik minden. Amíg nem beszél az emberekkel, mint egyenrangúakkal, amíg nem érdekli ügyes-bajos dolguk, amíg nem tudja megértetni velük, fontos az, amiről szó van, a közgyűlésem addig a majosházi föld sosem fog annyit teremni, amennyit teremhetne. Türelem kell a majosháziakhoz, nem szabad megharagudni rájuk.
Tóth Erzsébet (1965. október 7., 5. oldal)
Válogatta: Bittner Levente
Észrevétele, javaslata van? Ossza meg velünk, írjon a [email protected] címre!
