Megbotránkoztak a téeszelnök tervén

A Magyar Nemzet 1938. és 1965. október 7-én megjelent számaiból válogattunk.

Magyarországon még szokatlan az ilyen irányú megmozdulás, de annál értékesebb, mert lehetőséget nyújt a családalapításra olyanoknak is, akik ezt a kelengye hiányában nem tehették meg.  A fiúotthonnak munkásságát a kormányzó is méltányolta és adományt utaltatott ki, amelyet egy újabb kelengye  elkészítésére fognak felhasználni. Az intézet megérdemli, hogy a magyar társadalom minél szélesebb rétegei támogassák, hogy a támogatással további értékes és hasznos szolgálatokat tehessen a hazának.

(1938. október 7., 10. oldal)

Szövetkezeti demokrácia – fizetve

Szövetkezeti demokrácia – fizetve

Jelenléti díj 20 forint

A majosházi Új Élet Tsz 4/1965. számú közgyűlési határozata: „A közgyűlés egyhangúlag határozatot hoz, hogy azok a tagok, akik a mai közgyűlésen megjelentek, vagy igazoltan távol vannak, húsz forint felvételre jogosultak.”

– Azon a közgyűlésen ott vol­tam én is, meg mások, vagy húszan. De előtte való alka­lommal kilencen voltunk, ha­za is mehettünk, nem volt mit tenni. Másodszor azt mond­ták, aki itt van, kap húsz fo­rintot. Megszavaztuk. Pár po­hár sört ittam rajta. Egyszer volt ez csak, többé soha. pedig a következő gyűlésre kétszer annyian jöttek. Vártak, pénzt nem kaptak – mondta Balog Ferenc téesztag.
– Előtte miért nem mentek mindnyájan?
– Dologidő volt amelyik tehetős, szaladt a magáét csi­nálni. Nagy kertek vannak itt, aki gazdag volt, több földje maradt, ki is szedi belőle a krumplit, a gyümölcsöt, zöld­séget. Meg önfejűek is az em­berek. De ha eljönnek, min­dent megszavaznak, ha kérik őket. Csak aztán az utcán pus­mognak.
– Nem jó ez a téesz?
– Dehogynem jó. Jól gaz­dálkodik ez az elnök, mindig hordják be a pénzt, sok a ba­romfi.

Molnár Gáborné ezt mond­ja: – Az embereket az érdek­li, mennyi pénz lesz, nem az, hogy miből. Azt jobban tud­ják a vezetők.

Karakó János: – A vezetőségi tagok sem mennek közgyűlésre, azt mondják, ők már hallották az elnöktől, miről lesz szó. Ha ők nem mennek, miért menjen a tagság? Máskülönben nem mondhatok semmit, 28 ezer forintot kerestem tavaly a téeszben.

– Most már eljön néha hoz­zánk az elnök, fél órát is itt tölt, de azelőtt féltünk tőle, lestük, ha rossz kedve volt, olyankor soha nem mentünk oda hozzá – mondta az asszony, aki borjúneveléssel fog­lalkozik.

Hajdú József traktoros: – Nem volt ott szavazás, csak az elnök mondta a húsz forintot, a tagság nem szólt semmit, úgyis mindig az van, amit az elnök akar.

Dr. Karakasevich Endre öt éve a téesz elnöke. – Miért furcsa, hogy pénzt adunk, hát a gyárban, az óra­béres is kapja a pénzt, ha gyű­lésre megy, pedig akkor nem dolgozik. Hát mi mást lehet itt csinálni, mint amit mi tet­tünk. Városi ember vagyok, Pesten lakom, ez más világ, ha furcsa is papíron, amit ha­tároztunk, Majosházán ez kell. Gondolhatja, ez a téesz ötször feloszlott, legutoljára 1959-ben jött létre. Amikor ide kerültem, 17 forintot fizettek munkaegységenként, tavaly 35-öt fizettünk, de idén 45-öt.

– Olyan falu ez, hogy négy család a gerince. Ha valakit megbántanak, fél falu kiabál. Rokonházasságot kötöttek min­dig, a föld miatt. Egy csalá­don belül öt ősnek Konta a neve, Konta a férj, Konta a feleség, a nagyapa, meg a nagyanya is. Negyven-ötven holdas gazdák voltak. De sose dolgoztak és a téeszben sem nagyon akarnak dolgozni. Mi­nek jöjjenek akkor a közgyű­lésre? Mindig a dunavarsányiak, taksonyiak bérelték a majosiak földjét. 1961 tava­szán, amikor már téesz volt, kiment egy ötvenéves ember, téesz tag, szántani fogatosekével, aztán visszajött, hogy nem tud vele, valami baja van. Hát láttuk, hogy nincs rajta eke­vas. Most is van, aki felesbe műveli a háztájit, a felét bér­beadja, más meg az egészet.

– Olyan falu ez, nyolc ki­lométerre van a vasútállomás, amíg nem járt autóbusz a gyártelepről, télen a Duna je­gén mentek Csépre. Vallási szektájuk van. 1960 decembe­rében, amikor elkezdtem itt, kerítés alig volt, új ház hár­mas ablakokkal, nemes vako­lattal, ami van, azt már téesztagként csinálták. Öt éve a kertek nagyja akácos volt, az elsőt, aki telerakta almafával, bolondnak nézték. Sok ezer forintot húznak ki most a kert­ből, ez a típusú ember odaad­ja minden erejét, egy holdból úgy akar élni, mint a téesz előtt a tízből. A másik fajta ember ül a szobában, ki se mozdul, amíg tart a nova bor. Azzal a húsz forinttal meg akartuk bosszantani őket.

Bárdos Ilona, a községi ta­nács vb-titkára: – Jól néznénk ki, ha mi is fizetnénk egymásnak itt a ta­nácsnál, amikor összegyűlünk megbeszélni valamit! Vissza is vonták már a határozatot. Elég sokat járnak ide az emberek panaszkodni, elkapják a tanácselnököt. Mondtam ne­kik, arra van a közgyűlés, hogy ott mondják el, mi bajuk. Akkor aztán a téeszelnök megy az elnökkel beszélni. Tavasszal itt járt az országgyűlési képviselő, fogadóórát tartott, akkor is jöttek elegen. Azt mondják, a téeszelnök büszke.

Szabó József ráckevei járási elnök: – Megbotránkoztunk rajta, amikor megtudtuk, mit tervez a majosházi téeszelnök. A húsz forintot az előlegből akarta kifizetni, mindig an­nak, aki eljön a közgyűlésre, ennyivel kevesebb jutott vol­na a többieknek, vagy egyálta­lán nem kaptak volna előle­get. Mondtuk neki, nem tehet ilyet. Ezt ő is tudja, dr. Karakasevich jogvégzett ember, közgazdász, mezőgazdász, mi­nisztériumban is dolgozott, szakmailag jól is vezeti a téeszt. A tanult embernek né­ha az a hibája, azt hiszi, egye­dül ő gondolkozik, rajta mú­lik minden. Amíg nem beszél az emberekkel, mint egyenrangúakkal, amíg nem érdekli ügyes-bajos dolguk, amíg nem tudja megértetni velük, fontos az, amiről szó van, a közgyű­lésem addig a majosházi föld sosem fog annyit teremni, amennyit teremhetne. Türelem kell a majosháziakhoz, nem szabad megharagudni rájuk.

Tóth Erzsébet (1965. október 7., 5. oldal)

Válogatta: Bittner Levente
Észrevétele, javaslata van? Ossza meg velünk, írjon a [email protected] címre!